Pablo Picasso: „A művészet olyan hazugság, amelyben megtalálhatjuk az igazságot.” 

„Olvasd hát nyugodtan A békés harcos útját és más spirituális könyveket, lelj örömöt a bennük elbeszélt történetekben, meríts belőlük inspirációt, csodálkozz rá újra meg újra a tapasztaláson túli világra, de soha ne hagyd, hogy a hit felülkerekedjen a józan észen.” 

„Számos elismerésben volt részem az életben, de tartós nyugalomra, megelégedettségre sehol nem leltem. Ez a mondat, amely azt az ürességet volt hivatott leírni, amely elindította szellemi útkeresésemet…” 

„Sok ember horgászik egész életén át anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi.” 

„… milliók küzdenek a napi túlélésért… Mahatma Gandhi: Ha Isten megjelenne az éhezőknek, azt nem merné máshogy megtenni, csakis kenyér formájában.” 

„… a fejét a felhők fölé emeli, de közben két lábbal a földön áll: egyszerre törekszik békés szívre és harcos lélekre.” 

„Az élet bizonyos fokig valóban az ilyen hétköznapi örömöktől lesz szép és jó – de akkor ne, ha olyan alvajáró robotokként masírozunk végig rajta, akiknek a tudása csak konvencionális hiedelmekből és a tömegmédiából táplálkozik.” 

„… megtanuljuk elfogadni önnön gondolatainkat és érzelmeinket, ahelyett, hogy folyton küzdenénk ellenük; vagy, hogy mindig felelősségteljesen, konstruktívan és kedvesen viselkedjünk, akár van kedvünk hozzá, akár nem…” 

„… mitől vagy más, mint a többi ember? – tudakolja a vándor.

• Ébren vagyok – feleli Buddha.” 

„Szóval bolond vagyok, igaz?

• Mindannyian bolondok vagyunk - felelte -, de egyesek tudják magukról, mások nem.” 

„Találkozásaim Szókratésszel egyfajta hidat képeztek az álmok világa – a tudatalatti birodalma – és a mindennapi valóság között. A sámánok és misztikusok is ezen a világokat összekötő hídon közlekednek, akárcsak a skizofréniában szenvedő emberek. A különbség csupán annyi, hogy az előbbiek tudatosan mozognak a két világ között, míg a mentális betegségekben szenvedők nem képesek erre.” 

„… egyesek meg vannak győződve róla, hogy egyáltalán nem is álmodnak. Pedig mindenkinek gazdag és burjánzó az álombeli világa, és feltérképezni is képes azt, ha hajlandó felébredni a sötétben, és lejegyezni a friss élményeket. Az álmainknak néha rejtett vagy szimbolikus értelmük van, néha viszont csak annyi az üzenet, hogy lefekvés előtt túl sok pizzát ettünk.” 

„James Baldwin: A gyerekek soha nem figyelnek oda igazán arra, amit a szüleik mondanak nekik, de előszeretettel utánozzák őket. Ugyanez a felnőttekre is érvényes.”

„Mennyire más lenne a mi életünk is, ha sosem feledkeznénk meg arról, hogy minden egyes emberben, akivel találkozunk - függetlenül attól, hogy az adott pillanatban mennyire találjuk idegesítőnek a személyiségét -, egy a miénkhez hasonló lélek lakozik, aki ugyanúgy áhítja a fényt, mint mi!” 

„A példamutatás nem a legfontosabb dolog, amivel másokat befolyásolhatunk – hanem az egyetlen!” 

„A szakértő olyan ember, aki egyre többet és többet tud egyre kevesebbről, mígnem egyszer csak mindent nem tud a semmiről.” 

„… a világ egy iskola… és az élet az egyetlen valódi tanító.” 

„Minden, amit valaha tudnod kell, az benned van; az univerzum titkai bele vannak vésve tested sejtjeibe. Azt soha nem tanultad, hogyan láss bele önmagadba, hogyan olvass a testedből. Az egyetlen, amit eddig tehettél, az volt, hogy könyveket olvastál, és meghallgattad a tudósokat, remélve, hogy igazuk van.”

„Nem tudod hol van a világegyetem, és így azt sem tudhatod, hol vagy te. Valójában semmiről sem tudhatod, hogy hol van, azt sem, micsoda, és hogyan keletkezett. Ez rejtély. Az én ostobaságom ennek megértésén, a te megértésed viszont ostobaságon alapul.”

„Tények, elméletek és igazolható következtetések hatalmas tárházát gyűjthetjük össze, de mindeme tudás mögött ugyanúgy gyermekek maradunk, akik ámulva nézik a mindenség csodáit.”

„A tudás magában még nem elegendő; nincsen szíve. Nincs az a tudás, amely táplálhatná vagy erősíthetné a szellemet; mely a végső boldogságot és békét elhozhatná. Az élethez több kell, mint tudás, az élethez intenzív érzés és állandó energia szükséges.”

„Nem az számít, hogy mit tudsz, hanem az, hogy mit teszel.”

„Az élet célja maga az út, nem a megérkezés.”

„… a te érzéseid és reakcióid automatikusak és kiszámíthatóak; az enyémek nem. Én spontánul alkotom meg az életemet; a tiedet a múltad határozza meg.”

„… ragaszkodott hozzá, hogy visszavegyem az irányítást a tetteim felett, és mindig bátran és együtt érzően viselkedjek, függetlenül attól, hogy mit érzek vagy gondolok.”

„… a bizalomnak lassan, fokozatosan kell kialakulnia; nem alapulhat vak hiten vagy felszínes rajongáson.”

„Nem azért vagyok itt, hogy elnyerjem a bizalmadat, hanem azért, hogy segítsek bízni önmagadban.”

„A valódi tanítók üdvözlik a véleménykülönbséget és a kérdéseket… ha már mindenben egyetértünk, akkor az egyikünk felesleges.”

„… mindig képes a felszín mögé látni… rá tudott hangolódni szíve, legmélyebb vágyaira és szükségleteire, és hangot tudott adni nekik.”

„Leonard Cohen – Ne varázsló légy – légy maga a varázslat!” 

„- Mondjuk, hogy manipuláltam az energiáidat és megnyitottam néhány új áramkört. A tűzijáték, amit láttál, nem volt más, mint az agyad élvezkedése az energiafürdőben. Az eredmény az, hogy megszabadultál a tudás egész életre szóló illúziójától. Mostantól fogva a közönséges tudás nem elégít ki, attól tartok.…

Másnap számtalan órám volt, számtalan professzorral, akiknek a gagyogása semmiféle értelemmel vagy jelentőséggel nem bírt számomra… Abbahagytam a jegyzetelést. Túlságosan lefoglalt a terem színeinek és szerkezeteinek befogadása, a körülöttem ülő emberek energiájának érzékelése. A professzor beszédének hangjai sokkal érdekesebbnek tűntek, mint az általuk hordozott koncepciók.”

„… segített megtisztítani az elmémet az elvont tudományos fogalmaktól, és közvetlenebb kapcsolatba kerülni a valósággal. Azelőtt a világot gondolatok és újrahasznosított benyomások fátylán át érzékeltem.”

„… az után, amit megtapasztaltam, a puszta információhalmazt mérhetetlenül száraznak és kétdimenziósnak éreztem. Már tudtam, milyen az igazi felsőfokú oktatás, mert rátaláltam a lehető legvalószínűtlenebb helyen: egy öreg benzinkutasban, aki történetesen ébren élte az életét.”

„A megoldás első lépése mindig a probléma tudatosítása.”

„Bízz Istenben, de kösd meg a tevéd!”

„… minden nagyszerű felfedezés forrása az emberi képzelőerő, és a tudomány módszereivel csak azt igyekszünk igazolni, ami a képzeletünkből kipattant. A képzelet - a kreativitás forrása – egyben a látnoki képességhez vezető híd.”

„Azok, akik élénk képzelőerővel rendelkeznek, sok-sok életet képesek bezsúfolni egyetlen életbe.”

„Ha légvárakat építettél, a munkád nem muszáj, hogy kárba vesszen. Csak tedd le alá az alapokat!”

„… megtanulhatok-e olvasni az emberek gondolataiban…

• Először talán tanulj meg olvasni a sajátjaidban!”

„Ha ismered a saját elmédet, könnyebben tudsz azonosulni mások érzéseivel és gondolataival, és így könnyebben tudod érzékelni is azokat. Az empátiának ez a hatalma lehetővé teszi, hogy jobb íróvá, baráttá és emberi lénnyé - érett békés harcossá – váljunk.” 

„… miért szeretem annyira a tornát… Amikor aktív volt a testem, az elmém a csend pillanatait élvezhette.”

„… a múltunkat kizárólag úgy „változtathatjuk meg”, ha változtatunk a viselkedésünkön a jelenben, mert a jelen az, ami hamarosan a múltunkká válik. Jelenbeli cselekedeteinkkel pedig egyszersmind a jövőnket is alakítjuk.” 

„A ma a jövő kapuja; az alap, amelyre egész jövőd épül.” 

„Georges Gurdjieff: Az ember képes bármilyen élvezetről lemondani, de a szenvedését nem hajlandó feladni.” 

„… fokozatosan ráébredtem, hogy nagyobb befolyással bírok a tetteimre, mint arra, hogy mit gondolok, vagy mit érzek… Ma már a tetteimre összpontosítok, és a többit csak úgy hagyom, hogy legyen.”  

„Többnyire azokat dicsőítjük, akik sikert, gazdagságot és mindenféle jó érzést ígérnek nekünk, miközben a szemünket felnyitó igaz szabadítókra olyannyira neheztelünk, hogy néha még keresztre is feszítjük őket.” 

„Formáld önmagad, és formálod a társadalmat is!” 

„Eugene McCarthy: Politikusnak lenni olyan, mint futballedzőnek. Elég okosnak kell lenned ahhoz, hogy értsd a játékot, és elég ostobának ahhoz, hogy azt hidd, bármit is számít ez az egész.” 

„Nem számít, milyen sötétnek tűnik a jövő, mekkora fájdalmat vagy ürességet érzünk, milyen kétségbeesés lesz úrrá rajtunk, milyen reménytelennek vagy értelmetlennek látjuk az életünket - a sötét éjszakák után mindig új hajnal virrad, csak ki kell tartanunk addig. Nem érdemes hát kétségbeesett lépést tennünk; inkább nézzünk szembe a félelmeinkkel! Hagyjuk veszni a csalárd egót, de óvjuk meg a testet! Legyen ez a „halál” újjászületés!” 

„… a szellemi és érzelmi kín, amit érzek, nem annyira abból ered, ami velem történik, hanem a történésekkel kapcsolatos gondolataimból. Mark Twain: Szörnyű dolgokon mentem keresztül az életben, és ezek közül néhány valóban meg is történt velem.” 

„Nem én vagyok az egyetlen; semmiképpen sem. Mindenki megoszthatja a saját tapasztalataiból fakadó bölcsességet.” 

„A mestereknél, akik már felértek a csúcsra, nagyobb hasznunkra lehetnek azok, akik közvetlenül előttünk járnak, és így hátrafordulva segítő kezet vagy biztató szavalat tudnak nyújtani nekünk. Mi pedig ugyanezt tehetjük az utánunk jövőkkel.” 

„… minden meghal, ami halandó; minden elporlad, ami anyagból teremtetett; és minden elveszítünk, amit szeretünk. Buddha: Aminek kezdete van, véget is ér egyszer. Békélj meg ezzel, s minden jóra fordul.” 

„… szemléld a világot derűs szemmel, és öleld kebledre a változást ellenállás nélkül, mint Maszahide, a japán költő, aki azt írta: A csűr leégett - most láthatom a holdat.” 

„… a tudat nem a testben található; valójában inkább a test van a tudatban. És te ez a tudat vagy; nem a fantom elme, amely annyi gondot okoz neked.” 

„… kivel élnél szívesebben - egy megvilágosult emberrel, aki őrültnek mutatja magát, vagy egy őrülttel, aki megvilágosultnak?” 

„Egy öregember és a fia kis gazdaságot műveltek meg, de csak egy lovuk volt a szántáshoz. Egy napon a ló megszökött.

• Milyen borzalmas – sajnálkoztak a szomszédok. – Micsoda balszerencse.
• Ki tudja, vajon szerencse vagy balszerencse? – válaszolta a gazda. Egy héttel később a ló visszatért a hegyekből, öt vadkancát vezetett az istállóba.
• Milyen csodálatos szerencse – mondták a szomszédok.
• Szerencse, balszerencse, ki tudja? – válaszolta az öregember. Másnap a fia, miközben megpróbálta betörni az egyik lovat, leesett róla, és a lábát törte.
• Micsoda balszerencse!
• Balszerencse, Szerencse?
• A katonaság minden gazdaságot végigjárt, hogy a fiatalembereket elvigye a háborúba. A gazda fiát nem tudták semmire sem használni, úgyhogy otthon maradt.
• Jó? Rossz?” 

„… ha nem teszünk többé úgy, mintha tudnánk, mi jó, és mi rossz, hanem ehelyett a hitünkre bízzuk magunkat, és minden pillanatot ítélkezés vagy elvárások nélkül fogadunk, akkor egészen másképp élhetjük az életünket.” 

„A legküzdelmesebb időkben tanulhatjuk a legtöbbet. A hit nem más, mint bátorság ahhoz, hogy úgy éljünk, mintha minden, ami velünk történik, a mi érdekeinket szolgálná. Amikor tehát kihívásokkal találod magad szemben, vagy azon kapod magad, hogy kézzel-lábbal tiltakozol a valóság ellen, emlékeztesd magad erre: Szerencse? Balszerencse? Ki Tudja? Ez a szemlélet segít, hogy lazábban vedd az életet és több hittel tekints a nagy rejtélyre. Mert egyszerűen nem tudjuk.” 

„Azok, akik olvasták Erre születtél című könyvemet, talán emlékeznek rá, hogy bizonyos emberekben – talán genetikai okok, talán a karma, esetleg a rezgési frekvencia miatt – hatalmas kreatív energia áramlik. Az energia azonban kétélű fegyver. Pozitív oldalról szemlélve, az ilyen emberekben buzog a mágikus áram – az állatok imádják, ha ilyen emberek simogatják őket, a növények pedig gyarapodnak és virágoznak a kezük alatt -, másrészről azonban sokszor nem tudják, mit kezdjenek a rengeteg energiával, ezért a kellemetlen, feszítő érzésként megélt energianyomást különféle módokon próbálják csökkenteni. Ezek között lehetnek építő módszerek (ilyen például a testedzés), de rombolóak is (alkohol, dohány vagy más kábítószerek használata).” 

„A légzésünk szabályozásán és relaxáción keresztül tudatosan megtölthetjük a testünket a tudatosság fényével. Emellett befoltozhatjuk a lyukakat – a szükségtelen feszültséget, fészkelődést, babrálást és üres fecsegést -, amelyeken keresztül elfolyik az energiánk, és elősegíthetjük az (egyesek által pránának, csinek vagy kinek hívott) energia áramlását magunkban és körülöttünk.” 

„Bodhidharma: Mindenki ismeri az utat, de csak kevesen járnak rajta.” 

„Az út-ra, amelyről beszélek, mindenki szabadon ráléphet – nem valamiféle zártkörű klub, ahová társadalmi rangja, népszerűsége, vagyona vagy iskolai végzettsége alapján veszik fel az embert.” 

„… ha eltévedünk az erdőben, és nyílt sebünk van, például egy kisebb vágás, okosabb lepisilni, mint „gyógyító puszit” nyomni rá, mivel a nyálban nyüzsögnek a baktériumok, a friss vizelet azonban fertőtlenítő hatású.” 

„Az érzelmeid felett… úgy kell uralkodnod, hogy hagyod őket áramlani és távozni.” 

„Valaki… dühkitörésektől szenved… A gondot… nem a dühe okozza, hanem az, ahogyan akkor viselkedik, amikor dühösnek érzi magát.” 

„Gandhi: … az irányított harag is olyan erővé alakítható át, amely az egész világot meg tudja mozgatni.” 

„Lehet valaki a szakértője a táplálkozásnak vagy a gyógyászatnak – a saját testedet akkor is te kell megismerd. A bölcs tanácsokat érdemes megfontolnod, de mint mindenben, az étrendedet illetően is neked kell döntened, hogy mi az, ami a legjobb számodra.” 

„… nem mindenkinek az a feladata, hogy beilleszkedjen; vannak köztünk olyanok, akik arra születtek, hogy utat mutassanak a többieknek.” 

„… a fogyókúra első négy órájában mindenki optimista.” 

„Nincs jó vagy rossz cselekedet, csak következmények.” 

„… akik különleges képzettségük vagy képességeik folytán különbnek hiszik magukat másoknál. Egyik-másik területnek persze lehetünk a szakértői, sőt akár bizonyos fokig mesterei is, de az ilyen fizikai képességek engem ma már kevésbé nyűgöznek le. Sokkal többre tartom a cselekedetekben megnyilvánuló kedvességet és együttérzést.” 

„Az önmegfigyelés – a képesség, hogy konvencionális komolyságról isteni derűre tudjunk váltani – az egyik legfontosabb spirituális készség, amelyet elsajátíthatunk. A humorérzékünk helyreállításához nincs szükség másra, csak tudatosságra, és az akaratra, hogy kilépjünk önmagunkból, és távolról szemléljük, ahogy a színpadon pózolunk és bohóckodunk.” 

„… nem akkor élünk helyesen, ha merev szabályokhoz ragaszkodunk, hanem akkor, ha elég rugalmasak és erősek vagyunk ahhoz, hogy túl tudjunk lépni a berögzült szokásainkon és kényszereinken.” 

„… vannak dolgok, amelyeket még nem érthetsz. Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy a halál egyfajta változás, talán egy kicsit durvább, mint a pubertás – mondta mosolyogva. – De semmi különösen megrázó nincs benne. Csak annyi, hogy az embernek megváltozik a teste. Amikor megtörténik, megtörténik. A harcos nem keresi, de nem is kerüli a halált.

Az arca komorabbá vált, mielőtt újra megszólalt.

• A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él. – Ekkor a szeme megtelt könnyel.” 

„Én is kíváncsian várom a saját halálomat, amikor majd kiderül, mi következik (ha következik) az élet után. Addig azonban szeretnék olyan sokáig és olyan teljes életet élni, amennyire csak lehetséges, mert minden egyes nap egy újabb esély a tanulásra, a tanításra, a szolgálatra.” 

„M.C. Richards: Az út ismerete nem helyettesíti, hogy egyik lábunkat a másik elé rakjuk.” 

„… közönséges pillanatok nem léteznek.” 

„Az ember nem napokra emlékszik, hanem pillanatokra. Az élet pillanatok sorából áll… életünk minőségét az egyes pillanatok minősége határozza meg.” 

„… mindig lesznek, akik nálam jobb vagy éppen gyengébb képességekkel rendelkeznek, ezért nincs sok értelme másokkal összehasonlítgatni magam. Mivel végső soron mindnyájan egy test és egy lélek vagyunk, a felsőbb- vagy alsóbbrendűség bármiféle érzése puszta illúzió. Van értelme, hogy a kar a lábhoz hasonlítsa magát? Vagy, hogy az agy különbnek érezze magát a szívnél?” 

„A csendes alkalmazkodás a megadás, az elfogadás, a nem-ellenállás spirituális törvényét tükrözi – az ember nem küzd többé, hanem együtt halad az eseményekkel; felhasználja, a maga javára fordítja, és elegánsan irányítja a történések és körülmények erejét és energiáját.” 

„… a kjúdó célja nem pusztán a kívülről látható eredmény, hanem a szatori belső állapotának elérése: az én nélküli nyilazás, amikor az íjász eltűnik, és nem marad más, csak az íj, a nyílvessző, a húr megfeszítése és a repülő nyíl… a test úgy cselekszik, hogy közben nem érzékel „ént”, amely irányítaná a tetteit… egy önzetlen, természetes cselekedet, félelem, ragaszkodás vagy ambíció nélkül… a Zen-mesterek erre az én nélküli cselekvésre gondolnak, amikor azt tanácsolják, hogy halj meg, miközben élsz.” 

„… jelentős időbe telt, mire a gyakorlatba is át tudtam ültetni Szókratésznek ezt a központi tanítását, és képes lettem lazítani a szorításomon, félreállni a saját utamból, és meghalni minden pillanatban, hogy igazán élhessek.” 

„… csak az erőfeszítéseidet tudod irányítani; azok eredményét nem. Tedd meg, ami tőled telik – de a többit bízd Istenre!”

„Michael Jordan: A kosárra nem dobott labdák nulla százaléka megy be.” 

„A kisgyermek bizonyos szempontból egy Zen-mesterre hasonlít, de van egy jelentős különbség: a gyermekben az én még nem fejlődött ki, míg a Zen-mester már túllépett az énen.” 

„A rabbi lakásába belépvén, az újságíró meglepődve látta, hogy az egész egyetlen szerény szobácska, amelynek teljes berendezése egy tábori ágy, egyetlen könyvespolc és egy apró íróasztal.

• Hová tűntek a bútorai rabbi? – kérdezte csodálkozva.
• Miért, a maga bútorai hová tűntek? – kérdezett vissza a rabbi.
• Az én bútoraim? – hökkent meg az újságíró. – De hát én csak átutazóban vagyok itt…
• Akárcsak én – mosolyodott el a rabbi. – Akárcsak én.” 

„Lionel Barrymore: Minél idősebb leszel, annál inkább úgy érzed, hogy a kedvesség egyenlő a boldogsággal.” 

„George Moore: Beutazzuk az egész világot az után kutatva, amire szükségünk van, majd hazatérünk, hogy megtaláljuk.” 

„Még a legismertebb szellemi vezetőknek is emberi testük van, emberi vágyakkal, furcsaságokkal, gyarlóságokkal és gyengeségekkel. A bölcs és a bolond egyformán ott él mindannyiunkban, és egymást váltják a színpadon.” 

„… a békés harcos útja a nyitottság: a célunk az, hogy olyan nyíltak, őszinték és sebezhetőek legyünk, mint egy kisgyermek. Ebben rejlik az egyik legnagyobb erő, ami csak létezik… az aikidó megalapítója, Uesiba Morihei: Az aikidó legyőzhetetlen, mert nem száll szembe semmivel.” 

„Nem sok dolog van, amit nem érhetünk el, ha lágyak, nyitottak, őszinték és sebezhetőek maradunk – az egyik pillanatban behódolva, a másikban határozottságot mutatva.” 

„… a harcos számára a szeretet nem pusztán érzés, hanem tett.” 

„Inkább élek addig, amíg meg nem halok.” 

„Thoreau: A boldogság olyan, mint egy pillangó. Ha meg akarod fogni, elröppen. De ha ügyet sem vetsz rá, puhán a válladra száll.” 

„Légy boldog most ok nélkül – vagy soha nem leszel az.” 

„Elszigetelt, védett, biztonságos kényelemben semmi sem ösztönöz minket arra, hogy megváltozzunk… Isten kényelmet ad a bajban levőknek, és bajt kavar a kényelmeseknek… Amikor az alapjaink meginognak, Istenhez fordulunk, hogy aztán rájöjjünk: ő rázza alattunk a földet.” 

„Ram Dasst idézem: Ha énekes lennék, egy dalt énekelnék neked. Ha festő lennék, képet festenék. De nem tudok mást kínálni, csak szavakat.”

„A békés harcos útja abból a vágyból született, hogy megosszam másokkal, amit tanultam.” 

„Hiszem, hogy elkötelezettségem, hogy mások javát szolgáljam. A bölcsesség magasabb forrásaihoz irányított, mint amelyek akkor nyíltak volna meg előttem, ha csak a magam kedvéért kerestem volna a tudást.” 

„Ralph Waldo Emerson: Mindnyájan azt keressük, aki rá tud bírni minket arra, hogy megtegyük, amire képesek vagyunk.” 

„Horace Mann: Egy ház könyvek nélkül olyan, mint egy szoba ablakok nélkül.”