1. kötet 

„Három éven keresztül folyt ez a tollbamondás, és folyik ma is, bár ak­koriban elképzelni sem tudtam, hová vezet. A válasz nem érkezett meg addig, amíg le nem jegyeztem a soron következő kérdést, és félre nem tet­tem a saját személyes gondolataimat.” 

„Az érzelmek jelentik a lélek nyelvét.” 

„Öröm, igazság, szeretet. Ezek hárman felcserélhetők, és az egyik mindig a másikhoz vezet. Nem számít, milyen sorrendben következnek.” 

„Minden emberi gondolat és minden emberi tett vagy a szereteten vagy a félelmen alapul…” 

„A félelem az az energia, amely megköt, lezár, visszahúz, elrejt, fel­halmoz, árt.

A szeretet az az energia, amely kiterjeszt, megnyit, kiküld, megtart, feltár, megoszt, gyógyít:

A félelem ruhákba csavarja a testünket, a szeretet mezítelenül hagy. A félelem görcsösen kapaszkodik mindenbe, és mindenhez ragaszko­dik, amink csak van, míg a szeretet odaad mindent. A félelem bezár, a szeretet megnyit. A félelem megragad, a szeretet elenged. A félelem sa­jog, a szeretet enyhít. A félelem támad, a szeretet módosít.

Minden emberi gondolat, szó, és tett vagy az egyik, vagy másik ér­zelmen alapul. Nincs más választásod, minthogy nincs semmi más; amiből választhatnál. E kettő között azonban szabadon választhatsz ­és ez nem is kevés, hidd el!” 

„A legmélységesebb titok, hogy az élet nem a felfedezés, hanem a te­remtés folyamata.

Szó sincs arról, hogy felfedezed - bizony, újra és újra megteremted magad. Így ne arra törekedj, hogy felfedezd Aki Vagy, hanem hogy meghatározd azt, Aki Lenni Akarsz.” 

„Nem az a dolgunk ezen a világon, hogy elsajátítsunk bizonyos leckéket?

Nem.

Akkor hát micsoda?

Felidézni és újra megteremteni azt, Aki Vagy.” 

„A lélek - a te lelked is - mindent tud, amit tudni kell és tudni lehet. Semmi nincs rejtve előtte, semmi sem isme­retlen számára. Ám nem elegendő a tudás. A lélek a megtapasztalásra törekszik.” 

„Önmagam felosztásának isteni célja az volt, hogy elegendő részt hozzak létre Magamból - Önmagam megtapasztalására. Egyetlenegy út nyílik a Teremtő számára, hogy Teremtőként megismerhesse Önma­gát: ha teremt. Így hát Önnön végtelen számú részeim mindegyikének (valamennyi szellemgyermekemnek) megadtam ugyanazt az erőt, mellyel Én Magam rendelkezem: a teremtőerőt.

Ez az, amit a vallásaitok úgy fogalmaznak meg, hogy az ember „Is­ten képére és hasonlatosságára" teremtetett. Nem arról van szó, mint egyesek vélik, hogy a fizikai testünk hasonlatos (bár Isten természete­sen bármilyen fizikai formát felölthet). A lényegünk azonos. Bizonyos értelemben ugyanabból az „anyagból" vagyunk. Ugyanazokkal a tulaj­donságokkal és képességekkel, mindenekelőtt a teremtés képességé­vel, hogy fizikai valóságot hozzunk létre a „puszta légből".

A te megteremtéseddel, szellemi gyermekem, az a célom, hogy meg­ismerjem magam, mint Istent. Ezt csakis rajtad, rajtatok keresztül tehe­tem meg. Így hát elmondható (és el is hangzott már számtalanszor): az a célom számodra, hogy ismerd meg önmagadban Istent.” 

„Összességében: nem tapasztalhatod meg mi és ki vagy, amíg nem kerülsz szembe azzal, ami és aki nem vagy. Ez a célja a viszonyítás el­méletének és a fizikai szinten létező életnek. Mindaz, ami nem vagy, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy önmagadként határozhasd meg magad.

A végső tudásról szólván - vagyis hogy Teremtőként ismerd meg ma­gad -, nem tudod Teremtőként megtapasztalni önmagad, amíg nem te­remtesz. És nem tudod megteremteni az Énedet addig, amíg nem te­szed magad megteremtetlenné.”

„Persze nincs rá módod, hogy ne az legyél, aki és ami vagy - termé­szetesen az vagy (tiszta, alkotó szellem), mindig is az voltál és mindig is az leszel. Így aztán az egyetlen alkalmas tetthez folyamodtál: elfe­lejtetted magaddal azt, Aki Valójában Vagy.

A fizikai világmindenségbe lépéssel lemondtál arról, hogy emlékezz önmagadra.” 

„A választás művelete teszi lehetővé, hogy megválaszd a léted, hogy megtapasztald önmagad, mint teljes mértékben szabadon választott lényt… lehetetlen, hogy ne legyél a gyermekem… viszont elfelejtheted… te határozol úgy, hogy emlékezz arra, Aki Való­jában Vagy…” 

„… nem az a feladatod a Földön, hogy tanulj (hiszen már tudsz), hanem hogy emlékezz rá, Ki Vagy. És hogy emlékezz arra, kik mások. Ezért áll a feladatod nagy része abból, hogy emlékezz másokra, és így ők is emlékezhetnek.”

„… addig nem nyilváníthatod ki a szeretetedet, amíg nem mutatod ki a nem-szeretetet. Semmi sem létezhet az ellenté­te nélkül, csakis az abszolút világában.” 

„Az abszolútban nincs tapasztalat, csak tudás. A tudás isteni állapot, a lét legnagyobb öröme. A lét azonban csak a megtapasztalás útján nyerhető el. Ez a fejlődés. Tudás, tapasztalás, lét. Ez a szentháromság.” 

„Az Atyaisten a Tudás- minden megértés szülője, minden tapasztalat nemzője, és nem tapasztalhatod meg, amit ne ismernél.

A Fiúisten a megtapasztalás- a megcselekvése mindannak, amit az Atya már tud önmagáról, már nem lehetsz azzá, amit nem tapasztal­tál meg.

A Szentlélek a lét-a kiszabadulás mindabból, amit a Fiú megtapasz­talt önmagáról; a maradéktalan, a kiteljesedett vanság, mely csak a tu­dásra és a megtapasztalásra emlékezve válik lehetségessé.

Ez a legteljesebb lét, az üdvözültség. Ez Isten állapota, miután meg­ismerte és megtapasztalta Önmagát. Ez az, mely után Isten sóvárgott kezdetben.” 

„… Isten ábrázolása Atyaként és Fiúként semmiféle kapcso­latban nem áll a nemekkel.” 

„…szü­lő-utód; ami előidéz, és ami létrejön.” 

„Ami Előidéz - Ami Létrejön - Ami Van.” 

„A durva összefüggések kérdéseiben nem ismered a „köztes" fogal­mát. Ezek az összefüggések ugyanis mindig kettősek, míg a magasabb szintű összefüggések kivétel nélkül hármasak.” 

„Az idő olyan finom, éteri birodalom, melyben egymásból követke­zően létezik az, amit múltnak, jelennek és jövőnek nevezel. Ezek tehát nem tekinthetők egymás ellentéteinek, inkább ugyanazon egész külön­féle, végső soron csakis a te nézőpontodból megkülönböztethető ré­szeinek; ugyanazon eszme folyamatának; ugyanazon energia ciklusai­nak; ugyanazon örökös Igazság különféle nézőpontjainak. Ha ebből arra következtetsz, hogy a múlt, jelen és jövő egy és ugyanazon „idő" -­ben létezik, akkor helyesen látod.” 

„A világ tehát azért olyan, amilyen, mert nincs más módja a létének, és mert a durva fizikai összefüggések birodalmában létezik.” 

„… a te valóságodban csakis a te kifejezett kívánságodra jön­nek létre.” 

„Én azonban egyáltalán nem akarom, hogy létezzenek efféle csapások, csak figyelem, hogy ti viszont éppen ezt teszitek, és nem lé­pek fel a megszüntetésük érdekében, mert azzal keresztezném az aka­ratotokat, akkor viszont megfosztanálak benneteket Isten megtapaszta­lásától, márpedig ez az az élmény, melyre ti és Én szövetkeztünk.” 

„…az életben minden a teremtés, az általad véghezvitt te­remtés eszköze, és valamennyi esemény pusztán alkalmat kínál rá, hogy eldönthesd, Ki Vagy, és azzá lehess. És mert ez minden lélek esetében érvényes, megértheted, hogy a mindenségben nincsenek áldozatok, csak teremtők.” 

„Minden lélek egy-egy Mester- bár némelyik nem emlékszik az ere­detére, vagy az örökségére. Ám mindegyikük megteremti a legma­gasztosabb céljainak megfelelő és a leggyorsabb emlékezéshez szük­séges helyzetet és körülményeket - a mostnak nevezett valamennyi pillanatban.” 

„Ne irigyeld a sikert, és ne szánakozz a kudarcon, mert nem tudhatod, mi a siker, és mi a kudarc az adott lélek értékelésében.” 

„… kerüld a címkézést és az ítélkezést… Mert minden kö­rülmény ajándék, és minden élményben kincs rejlik.” 

„… legyél a fény a sötétségben, és ne átkozd a sö­tétséget.

És ne feledd, hogy Ki Vagy, olyankor sem, amikor mindenfelől körül­fog mindaz, ami nem vagy.” 

„Nem azért jöttél erre az világra, hogy tanulj - csak ki kell nyilatkoz­tatnod, amit már tudsz. Ezzel a kinyilatkoztatással fogod kiteljesíteni magad, és a tapasztalatodon át teremted újjá magad. Ezzel igazolod az életet, és adsz célt neki. Így teszed szentséggé.” 

„A világ természeti csapásai, és katasztrófái… persze nem kifejezetten általad teremtetnek. Viszont te hozod létre azt, hogy mindez milyen mértékben érinti az életedet. Ám a világmindenségben történő, akár minden képzeletet felülmúló eseményekről igenis állítható, hogy ti ösztönöztétek és teremtettétek őket. Ezeket az eseményeket az ember közös tudata teremti.” 

„Együttesen és egyénileg teremtitek meg tehát az életet és a megta­pasztalt időket a lélek megszabadulásának érdekében.” 

„A földi tapasztalatokhoz és eseményekhez - a tieidhez és másokéihoz - társított fájdalom csökkentésének útja: meg­változtatni a módot, ahogy szemléled őket.

A külső eseményeken nem tudsz változtatni (mert azokat a nagy többség teremtette, és még nem fejlődött olyan fokra a tudatosságod, hogy képes volnál egyénileg módosítani az együttesen teremtett moz­zanatokon), így a belső tapasztalatodat kell megváltoztatnod. Ez az út­ja az élet tökéletes ismeretének.

Semmi nem fájdalmas önmagában és önmagától. A fájdalom a hibás gondolkozás eredménye.” 

„A fájdalom mindig abból az ítéletből származik, amelyet egy bizo­nyos dologról mondasz. Ne ítélj, és megszűnik a fájdalom. Az ítélet többnyire a megelőző tapasztalatokon alapul.” 

„Minden gondolat alkotó és nincs hatalmasabb gondolat az eredeti gondolatnál. Ezért mondják olykor eredendő bűnnek. Márpedig az eredendő bűn az, ha az első gondolatod hibás valamely dologról. Ez a hiba aztán sokszorosan halmozódik, valahányszor má­sodik, harmadik stb. gondolatod támad ugyanerről a dologról. A Szent­lélek feladata, hogy új értelmezésekre serkentsen, amelyek megszaba­dítanak a tévedéseidtől.” 

„… ne ítélkezz és ne kifogásolj, mert semmiről nem tudod, miért tör­ténik meg, sem azt, hogy hová vezet. És ne feledd: amit megbélyegzel, az téged fog megbélyegezni, és amit elítélsz, egy napon azzá válhatsz. Inkább keresd a módját, miként változtathatod meg mindazt - vagy miként segíts másokat, akik megváltoztathatják…” 

„Némelyek szerint szabad akaratot adtam nektek, ám ugyanezek az emberek azt is kijelentik, hogy ha nem engedelmeskedsz Nekem, ak­kor a pokolra küldlek. Ugyan, miféle szabad akarat volna ez? Hát nem Isten kigúnyolása ez - egy szót sem szólni a mi igazi kapcsolatunkról?” 

„A pokol az öröm ellentéte. A beteljesületlenség. Hogy tudod, Ki és Mi Vagy, és elmulasztod megtapasztalni. A pokol: kevesebbnek lenni.” 

„Te magad teremted meg ezt az élményt, valahányszor elutasítod az életet; valahányszor visszautasí­tod azt, Ami és Aki Valójában Vagy.” 

„A tökéletesség a fo­lyamatban mutatkozik meg - és az egész élet a választásból fakad.” 

„A megfelelő hozzáállás a megfigyelés, és azután megtenni, ami meg­tehető, ami segít a léleknek a törekvésében, hogy megvalósíthasson egy magasabb szintű választást is. Légy ezért figyelmes mások válasz­tásával kapcsolatban, de semmiképp ne ítélkezz. Légy tudatában, hogy számukra az adott választás a tökéletes a mostnak ebben a pillanatá­ban - és állj készen, hogy a segítségükre siess, amikor újabb választás­ra törekednek, egy eltérő, egy magasabb szintű választásra.

Keresd a közösséget mások lelkével, és megvilágosodik előtted a cél­juk és a szándékuk. Ezt tette Jézus, amikor gyógyított - és ezt teszi mindazokkal, akiknek megérinti az életét. Jézus meggyógyította mind­azokat, akik felkeresték önmaguktól, vagy akiket mások küldtek hozzá, hogy könyörögjenek érettük. Szó sincs véletlenszerű gyógyításról. Ez utóbbi sértené a Világmindenség szent törvényét- hagyd, hogy minden lélek járja a maga útját.” 

„Ha egy tett nyilvánvalóan helyes, akkor tedd meg. De tartózkodj a szélsőséges ítélettől, különös tekintettel arra, hogy mi az, amit te helyesnek és amit rossznak nevezel.

Minden dolog csakis attól helyénvaló vagy rossz, hogy te magad kijelented róla. Semmi nem a természetéből fakadóan helyes vagy helytelen.” 

„Ha a világot a tökéletes állapot jellemezné, akkor értelmét, célját és lehetőségét vesztené az Éned megteremtésé­nek folyamata. Az volna a vég. Véget érne az ügyvédi pályafutás, ha nem volna pereskedés. Véget érne az orvos pályája, ha nem lenne több betegség. Véget érne a filozófus feladata, ha nem merülne fel több kérdés.”

„Ha nem lenne mit teremteni, mindannyiunk számára véget érne a teremtés.” 

„Nincs semmi, ami gyengédebb volna a természetnél. És semmi, de semmi nem lehet kegyetlenebb a természethez, mint az ember.” 

„Tápláld az éhezőket, adj magas méltóságot a szegényeknek. Juttasd kedvező alkalomhoz a kevésbé szerencséseket. Vess véget az előítélet­nek, amely homályban és dühös indulatban tartja a tömegeket szerény ígérettel a jobb holnapról. Vesd el a céltalan tabukat és korlátokat a szexuális energiával kapcsolatban - inkább segíts hozzá másokat, hogy megértsék a csodáját, és megfelelően alkalmazzák.” 

„Ami az úgynevezett „véletleneket" illeti - a teherautó befordul a sar­kon, egy tégla zuhan alá az égből -, tanulj meg üdvözölni minden egyes ilyen balesetet, mint a mérhetetlen mozaik egy-egy kicsiny ré­szét.” 

„Nem veszíthetsz ebben a csatában. Nem hibázhatsz… szó sincs itt csatáról, egyszerűen csak egy folyamatról van szó. Erről azonban mit sem tudtok, így örökös küzdelemnek fogjátok tartani. Még hihettek is a küzdelemben, olyan hosszú ideig, hogy vallást kanyarítsatok köré, vallást, mely a harcot fogja tekinteni a mindenség lényegének. Hibás ez a tanítás. A folyamat folytatása nem a küzdésben rejlik. A megadásban rejlik az elnyert diadal.” 

„Mert te, te teremted a valóságodat, és az élet nem jelöl ki számodra más utat, mint amit elgondolsz. Bizony, te gondolod bele a létezésbe. Ez a teremtés első lépése.” 

„Mert félsz. És mert túlságosan nagyszerűek az ígéreteim ahhoz, hogy igazaknak tartsd őket… Olyan szellemiséghez igazodsz tehát – odáig kisebbíted magad! -, mely félelemre, függőségre és türelmetlenségre tanít, nem pedig szeretetre, erőre és befogadásra.”

„Az Első Törvény, hogy lehetsz, tehetsz és elnyerhetsz bármit, amit el tudsz képzelni. A Második Törvény, hogy azt vonzod, amitől rettegsz.”

„Az érzelem az erő, ami vonz.” 

„Az érzelem a mozgásban lévő energia… Ha elegendő energiát mozgatsz, akkor anyagot te­remtesz. Az anyag végső soron afféle energia sűrítmény. Ha elég hosszú ideig kezeled bizonyos meghatározott módon az energiát, akkor anyaghoz jutsz. Minden Mester tisztában van ezzel a törvénnyel. Ez a mindenség alkímiája; minden élet titka.” 

„A gondolat a színtiszta energia. Minden valaha volt és valaha lesz gondolatod teremt. A gondolatod energiája soha nem enyészik el. So­ha. Elhagyja a lényedet, és örökké terjedve kifelé tart a mindenségbe. A gondolat örökkévaló. Minden gondolat megsűrűsödik; minden gondolat találkozik más gondolatokkal az energia hihetetlen útvesztőjében.” 

„Az energia vonzza a hasonló energiát…” 

„A félelemben élő társadalom… létrehozza azt, amitől a legjobban tart.

Hasonlóképp, a nagy közösségek és gyülekezetek gyakran csodaté­vő erőt találnak a közös gondolkozásban (amit egyes emberek közös imádkozásnak neveznek).” 

„Amit Ádám bukásaként írtak le, az valójában a felemelkedése volt. A legnagyobb esemény az emberiség történetében. Enélkül nem létez­ne a viszonylagosság és a viszonyítás világa. Ádám és Éva tette, igaz­ság szerint, nem az eredendő bűn, hanem az első áldás… az elsők, akik „hibás" döntést hoztak. Ádám és Éva érdeme, hogy egyáltalán lehetőségetek nyílt meghozni bármiféle döntést.” 

„… a nőt okoljátok a férfi „bukásáért", és mindenféle meg­rontott valóságot hoztatok létre - nem is beszélve az eltorzult szexuá­lis nézőpontokról és zavarokról. (Mert hogyan is vélhetnétek jónak va­lamit, amit eleve rossznak tartotok)” 

„Roppant egyszerűek a törvények.

1 / A gondolat teremt.

2 / A félelem vonzza a hasonló energiát.

3 / Minden a szeretet.” 

„A szeretet a végső valóság. Az egyetlen. A minden. A szeretet érzése Isten megtapasztalása.” 

„Azért jött létre a viszonylagosság világa, hogy megtapasztalhassam az Énemet. Ezt már kifejtettem. Ez azonban még nem teszi valóságos­sá a viszonylagosság birodalmát. Teremtett valóság ez, amit ti és Én gerjesztettünk, és gerjesztünk továbbra is - azért, hogy tapasztalati úton megismerhessük magunkat. A teremtés mindazonáltal nagyon is valóságosnak látszik. Az a cél­ja, hogy valóságosnak látszódjék, hogy elfogadjuk valóban létezőnek.” 

„… olyan környezetet hoztam lét­re, melyben azt választhatod, hogy Isten legyél… melyben a kicsiny gyertya - a legkisebb lélek - a Napban megis­merheti önmagát, mint fényt.” 

„A félelem a szeretet túlsó vége. Ez az elsődleges polaritás. A vi­szonylagosság birodalmának megteremtése során először létrehoz­tam Önmagam ellentétét. Abban a világban, melyben most a fizikai síkon élsz, mindössze két helye van a létnek: a félelem és a szeretet.” 

„Azok a Mesterek, akik ezen a bolygón jártak, felfedezték a viszony­lagosság világának titkát - átláttak rajta, és elutasították, hogy elismer­jék valóságosnak. Röviden, azok a Mesterek, akik csak a szeretetet vá­lasztották.. És bár megölték őket, szerették a gyilkosaikat.” 

„… az elképzelése­tek, hogy Isten csupán egyetlen módon mutatkozhat meg az életben… nagyon veszélyes elképzelés… megakadályoz abban, hogy bárhol fölfedezhesd Istent.” 

„Minden mögött isteni cél áll - következésképpen mindent áthat az is­teni jelenlét.” 

„Egyáltalán, muszáj ilyen fojtottan beszélned, amikor szólsz hozzám? Azt hiszed, hogy a szleng, vagy a durva szavak kívül esnek a látókörö­mön? Bizony mondom, úgy beszélhetsz velem, mintha a legjobb bará­toddal beszélnél.” 

„Isten szemében minden „elfogadható", mert hogy is ne fogadná el Is­ten azt, ami van?” 

„… őrizd meg a hitedet, és maradj hű az értékeidhez… Ezek képezik az életed vázát…” 

„Az elképzeléseid a helyesről és a helytelenről, pontosan azok, amik: elképzelések. Ezek a gondolatok alkotják az alapját, és teremtik meg a lényegét annak, Aki Vagy. Egyetlenegy okod lehet rá, hogy változtass rajtuk, egyetlen cél szentesíti a módosítást: ha nem vagy boldog azzal, Aki Vagy.” 

„Ha az értékeid szolgálnak téged, akkor őrizd meg őket. Érvelj mellettük. Harcolj értük, és védd meg őket. Ám olyan módot keress a küzdelemre, amivel senkinek nem ártasz. Az ártalom nem szükséges alkotórésze a fejlődésnek.” 

„… a tapaszta­lat az, amiért erre a világra jöttél, és a tapasztalataidból kell megte­remtened önmagadat. Ehelyett megteremtetted magad mások ta­pasztalatából. Ha létezne olyasmi, mint a bűn, hát ez az lenne: mások tapasztala­tai miatt válni azzá, aki vagy. Ez az a „bűn", amit elkövetsz. Amit mind­annyian elkövettek. Nem hagyatkoztok a tapasztalataitokra, hanem el­fogadjátok mások tapasztalatát…” 

„Ez sehol nem nyilvánul meg világosabban, mint abban, ahogy az emberi sze­xualitáshoz közelítetek… a szexuális tapasztalat lehet az ember legsze­retőbb, legizgalmasabb, leghatalmasabb, legvidámabb, legmegújí­tóbb, legfelvillanyozóbb, legmeghittebb, legegységesítőbb, legüdítőbb fizikai tapasztalata, ám a tapasztalati felfedezés helyett inkább elfogad­játok az előzetes ítéleteket, véleményeket és elképzeléseket a szexről, melyeket mások hirdetnek; olyanok, akik valamilyen módon mind­annyian érdekeltek a gondolkodásmódotok formálásában.” 

„A szíved azt súgja, hogy Istent félelem nélkül lehet szeretni. A tanítóid azt hangoztatják, hogy Isten félelme­tes, bosszúálló Isten.” 

„Ha Isten vak engedelmességet követelne a törvényeinek, akkor miért teremtett lehetőséget arra, hogy megsértsék azokat a törvényeket?" 

„… Én nem akarom, hogy imádjatok, nincs szük­ségem az engedelmességetekre, és egyáltalán nem szükségszerű, hogy szolgáljatok Engem. Az ilyen viselkedést az uralkodók követelték meg az alattvalóiktól ­rendszerint egomániás, gyenge jellemű, zsarnoki uralkodók.” 

„A vágy minden teremtés kezdete. Az első gondolat. A lélek fenségének érzése. Az Isten, amint eldönti, hogy mit teremt leg­közelebb.

És mi Isten vágya?

Először is vágyom megismerni és megtapasztalni Önmagam, teljes dicsőségemben - megismerni, Aki Vagyok. Mielőtt kieszeltelek benne­teket, és a Világmindenség valamennyi világát, ezt nem állt módomban megtenni.

Másodszor arra vágyom, hogy ismerjétek és tapasztaljátok meg, Akik Valójában Vagytok, azon teremtőerő révén, mellyel megaján­dékoztalak benneteket; tapasztaljátok meg az Éneteket az általatok választott úton.

Harmadszor arra vágyom, hogy az élet egész folyamata állandó öröm, folyamatos teremtés, soha véget nem érő kiterjedés, és a teljes beteljesülés élménye legyen a Most megszentelt pillanatában.

Létrehoztam egy tökéletes rendszert, ahol mindezek a vágyak megva­lósulhatnak. Most is folyik a megvalósulás, ebben a pillanatban. Közöt­ted és Közöttem az az egyetlen különbség, hogy én tudok róla.

A teljes felismerés pillanatában (mely pillanat akármikor rád köszön­het), te is azt fogod érezni, amit Én mindenkor érzek; mérhetetlen örö­möt, szeretetet, elfogadást, áldást és hálát. Ez Isten öt állásfoglalása…” 

„… az Újtestamentum szerzőinek többsége soha nem talál­kozott Jézussal, soha nem látta őt életében. Sok évvel azután éltek, hogy Jézus elhagyta a Földet. Fel sem ismerték volna Jézust, ha vélet­lenül összeakadnak vele az utcán.” 

„A Biblia írói jeles hívők voltak és jeles történészek. Átvették az idő­sebbektől rájuk és barátaikra hagyományozott történetet, végül írott formába öntötték. És a szerzők közel sem foglaltak bele mindent a végső iratba! Addigra már „egyházak" alakultak Jézus tanításai körül… bizonyos személyek ezekben a gyülekezetekben, akik eldöntötték, hogy Jézus történetének mely részeit kívánják elmondani - és hogy hogyan.” 

„Még számos évszázaddal az eredeti iratok lejegyezése után is, az egyház legmagasabb testülete ismét meghatározta, mely tanok és mely igazságok kerüljenek be a hivatalos Bibliába - és melyek bizonyul­nának „egészségtelennek", vagy „idő előttinek", ha feltárnák őket a tö­megek előtt. És természetesen voltak más szent iratok is - valamennyit az isteni ihlet pillanatában rögzítették, amúgy hétköznapi emberek, akik csep­pet sem voltak őrültebbek nálad.” 

„…nemcsak hozzád szólok, hanem minden egyes emberhez, aki felemeli ezt a könyvet, és elolvas­sa ezeket a szavakat. Minden egyes emberhez szólok most, és mindegyiküket ismerem. És azt is tudom, hogy melyikük fogja megtalálni .az útját ezekhez a sza­vakhoz… egyesek meghallják- míg mások csak hallgatják, de nem hallanak semmit.” 

„Isten szövetségese vagy. Örökkévaló szövetség fűz össze minket. Az Én ígéretem, hogy mindig megadom azt, amit kérsz. A te ígéreted, hogy kérsz…” 

„Háromszoros lény vagy. Testből, szellemből és lélekből állsz.” 

„Ez a háromféle oldalad valójában három energia. Nevezheted gon­dolatnak, szónak és tettnek. Mindhárom együttvéve hozza azt az ered­ményt, amelyet az értelmezésetekben érzésnek vagy tapasztalatnak hívtok.

A lelketek… mindama érzések összessége, amellyel valaha is rendelkeztél (amit megteremtettél). A tudomásodat ezek némelyikéről nevezitek emlékezetnek. Amikor emlékezel, olyankor újra összerakod a részeket. És ha újra vala­mennyi részt összerakod magadból, akkor fogsz igazán emlékezni arra, Aki Valójában Vagy… Minden, amit látsz, valamikor, valakinek a gondolata volt. Semmi nem létezik a világotokban, ami ne színtiszta gondolatként létezett volna először… A gondolat a teremtés első szintje. Ezután következik a szó… A szavak erőteljesebbek… alkotóbbak, mint a gondolat, mert a szavak másik rezgésszintet jelentenek. Nagyobb hatással rendezik az Univerzumot… A szó a teremtés második szintje. Azután következik a tett. A tettek végső soron mozgásba lendült szavak.” 

„Akkor „lódul meg" az életed, ha már kiválasztottad a módját… eljött az ideje, hogy érvényesítsd és létre­hozd a néked tett ígéretet... Isten ígérete pedig úgy szól, hogy az Ő fia vagy. A sarja. A képmása. Hogy egyenlő vagy vele.” 

„Valóban akarod, hogy „meglóduljon" az életed? Akkor változtasd meg a róla alkotott elképzelésedet! A magadról alkotott elképzelése­det. Gondolkodj, beszélj és cselekedj, mint az Isten, aki vagy. Ez ter­mészetesen sok - a legtöbb - embertársadtól el fog szigetelni. Őrültnek fognak nevezni. Istenkáromlónak fognak kikiáltani. Végső soron pedig elegük lesz belőled, és megkísérelnek keresztre feszíteni. Nem azért fogják megtenni, mert azt hiszik, hogy a saját világod álomképében élsz… hanem azért, mert előbb vagy utóbb mások is vonzódni fognak az Igazságodhoz - a remény miatt, amit szá­mukra jelent.” 

„Hogy akkor miért tegyed meg mégis? Mert többé nem érdekel, elfogad-e a világ, és jóváhagyja-e a tettei­det. Egy újabb világ felé törekszel. Ne törekedj többé. Idézd fel.” 

„… kezdd tudatosan megváltoztatni a gondolataidat, a szava­idat, a tetteidet a legnagyszerűbb látomásod alapján. Ez kétségkívül rettenetes lelki és fizikai erőfeszítést igényel. Azzal jár együtt, hogy pil­lanatról pillanatra ügyelned kell minden gondolatodra, szavadra és tet­tedre. Szüntelenül tudatos döntéseket kell hoznod. Maga ez az egész folyamat nem más, mint elszánt menetelés a tudatosságba. Ha megbir­kózol ezzel a kihívással, rá fogsz jönni, hogy tudattalanul töltötted az életed felét.” 

„Vess véget a tudattalanságodnak. Az az a kihívás, melyre a lelked az idők kezdete óta szólít.” 

„A feltétel nélküli szeretet az első termé­szeted. A második természeted az, hogy tudatosan megválaszd az első, az igazi természeted kifejezési formáját.” 

„Ha olyan gondolatod támad, amelyik nincs összhangban a legma­gasztosabb látomásoddal, válts új gondolatra, akkor és ott. Ha olyasmit mondasz, ami kívül esik a legnagyszerűbb elképzeléseden, akkor ügyelj rá, nehogy ismét ilyet mondj. Ha olyasmit teszel, ami nem felel meg a legnemesebb szándékodnak, határozd el, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy megtetted. És ha mód nyílik rá, tedd jóvá, amennyiben érintett valakit.” 

„… minden állapot csak átmeneti. Sem­mi nem marad ugyanaz, semmi nem marad változatlan. És hogy milyen módon változik meg valami, az csakis tőled függ.” 

„Ha a lélek így dönt, a test mit sem tud változtatni rajta. Az elme gondolatai sem tudják módosítani. A ha­lál pillanatában tanuljuk meg, hogy a test-szellem-lélek hármasságból melyik vezérli a dolgokat.” 

„Gyakran történik az, hogy a lélek meghozza a döntését, mely szerint itt az ideje elhagyni a testet… Az elme (ego) azonban nem akarja elfogadni. Végtére is ez a létezésének a végét jelenti. Uta­sítja tehát a testet, hogy álljon ellen a halálnak. A test boldogan enge­delmeskedik, minthogy szintén nem áll szándékában meghalni... Ezen a ponton minden attól függ, hogy mennyire ragaszkodik a lélek a távozáshoz…

A lélek tisztában van vele, hogy a fejlődés a célja…

A lélek azt is pontosan tudja, hogy a test elhagyásában nincs semmi tragikus… a lélek mindent egészen másként Iát… Abból fakad az elégedetlenség és a nyugtalan­ság, hogy az emberek nem figyelnek a lelkükre.” 

„Mire vágyik a Lélek? A szeretet legnagyszerűbb, legteljesebb érzésé­re, amit csak el tudsz képzelni.” 

„A tökéletes szeretet olyan az érzések között, mint amilyen a tökéle­tes fehér a színek között. Sokan azt hiszik, hogy a fehér a szín hiánya. Ez azonban nem így van. A fehér valamennyi színt tartalmazza. A fe­hérben egyesül az összes többi szín.

Ugyanígy a szeretet nem az érzelmek (gyűlölet, harag, bujaság, fél­tékenység) hiánya, hanem valamennyi érzés összessége. A teljesség. Hogy tehát a lélek megtapasztalhassa a tökéletes szeretetet, ahhoz minden emberi érzést meg kell tapasztalnia.” 

„Az emberi lélek célja megtapasztalni önmaga teljességét - ez az egyetlen, amit tehet.” 

„Az üdvözülés annak a folyamata, hogy mindent elfogadunk, aztán kiválasztjuk a legjobbat. Érted? Nem választhatod, hogy Isten legyél, ha nincs semmi más, amit választhatsz.” 

„… a lelked a legmagasabb fokú érzést keresi…. Ez a tökéletes szeretet; a lélek pontosan tudja ezt, ám többre vágyik annál, hogy csak tudja. A megtapasztalásával maga is azzá akar válni. Igen, természetesen arra törekszel, és nem is törekedhetsz másra, mint hogy Isten legyél! Mit képzeltél, mi mást kellene tenned?” 

„… sok mindennel nem vagy tisztá­ban, egyről azonban mélységesen meg vagy győződve, mégpedig ar­ról, hogy te és a vágyaid többsége: rossz. Megalkotod ezt az ítéleted önmagadról, és elhatározod, hogy meg kell javulnod.

Hát nem különös? Minden eseménynek ugyanaz a célja - csak ép­pen van gyorsabb mód, rövidebb ösvény, egyenesebb út.

Melyik az?

Hogy ebben a pillanatban elfogadod azt, Aki és Ami Vagy - és ki is fejezed.

Ezt tette Jézus. Ez Buddha ösvénye, Krisna útja, mindazon Mesterek útja, aki valaha is tapodták ezt a bolygót.” 

„Bizony mon­dom: sokkal nehezebb elutasítani azt, Aki Vagy, mint elfogadni.

Te vagy a jóság, a könyörület, a megértés. Te vagy a béke, az öröm és a fény. Te vagy a megbocsátás és a türelem, az erő és a merészség, te vagy a barát a bajban, a vigasz a bánatban, a gyógyír a betegségben, az útmutató a zűrzavarban. Te vagy a legmélyebb igazság és a legma­gasabb bölcsesség; a legnagyobb béke és a legfennköltebb szeretet, és életed egynémely pillanatában már megismerhetted magad ilyennek. Dönts úgy, hogy mindig csak ilyennek ismered magad.” 

„Az az igazság… hogy remek a humor­érzékem… neked is az lenne, ha kívülről látnád, hogy mit műveltek az életetekkel. Szóval, néha egyszerűen muszáj ne­vetnem rajta.

Arról van szó, hogy Én tudom: végül minden jóra fordul… nem veszthetsz ebben a játékban. Nem mehetsz tönkre. Ilyesmi nincs a tervben. Nincs rá mód, hogy ne juss el oda, aho­vá el akarsz jutni. Nincs rá mód, hogy elvétsd a célodat. Ha Isten a cé­lod, akkor szerencsés vagy, mert Isten olyan hatalmas, hogy lehetetlen elvéteni.” 

„Neked minden hatalmad és képességed adott, hogy akár ebben a pillanatban világszerte véget vess az éhezésnek, vagy eb­ben a pillanatban meggyógyíts minden betegséget. Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy az orvosi szakma visszatart gyógymódokat, el­veti az úgynevezett alternatív orvosságok alkalmazását, mert fenyege­tettnek érzi a „gyógyászati" szakma egészét? És ha azt mondanám, hogy a világ kormányzatai nem akarnak véget vetni az éhezésnek? El­hinnéd? 

Nem is az egyes orvosokról van szó, az igaz. Nem bizonyos politikusokról, az is igaz. A testületek és az intézmények érzik veszélyeztetve magukat, és harcolnak minden, a befolyásukat, a hatalmukat, a terjeszkedésüket megrendíthető tényező ellen… 

Rosszindulatról azonban szó sincs. A szakma - az intézmény, a tes­tület - nem azért teszi ezt, mert gonosz. Hanem mert retteg.” 

Minden támadás segélykiáltás. Ezt a Csodálatos gyógyulásokban olvastam.

Tudom. Én tettem bele.

Atyaúristen...! Bocs. Neked aztán mindenre van válaszod.” 

„Az élet teremtés, nem felfedezés.” 

„Amit elgondolsz, de soha nem mondasz ki, az egyetlen szinten teremt. Amit elgondolsz, és amiről beszélsz is, az a teremtés másik szintje. Amit elgondolsz, elmondasz és megteszel, az nyilvánul meg a valóságodban.” 

„A tudás a mélységes, már-már elképzelhetetlen hálában rejlik. Az előzetes köszönetnyilvánításban, és talán ez a legfontosabb kulcs a te­remtéshez. Hogy már a teremtés előtt hálás légy a teremtésért…. Ez a tudás biztos jele. Minden Mester előre tudja, hogy a tett végrehajtatott.” 

„Magasztald mindazt, és leld örömöd mindabban, amit teremtesz, vagy amit teremtettél… Töre­kedj rá, hogy ne becsméreld („az Istenit!"), mert azzal önmagadat becs­mérled.” 

„Ha van olyan oldala a teremtésnek, melyet kevésbé találsz örömtelinek, akkor áldd meg - és változtass rajta. Hozz másmilyen döntést. Idézz meg egy új valóságot. Gondolj új gondolatot. Mondj új szót. Hajts végre új cselekedetet. Ha nagyszerűen teszed; követni fog az egész világ. Kérd, hogy ezt tegye. Szólítsd fel rá. Mondd: „Én vagyok az élet és az út, kövessetek engem!" 

„… légy tisztában vele, hogy miként gondolkozol az éle­tedről. Gondold el, hogy mi akarsz lenni, mit akarsz tenni, és minek akarsz a birtokába kerülni. Gyakran gondolkozz el mindezen, egészen addig, amíg teljesen tisztán nem látod magad előtt. Amikor már kidol­goztál minden részletet, akkor ne gondolj semmi másra! Eszedbe ne jusson más lehetőség!

Vess ki az elmédből minden negatív gondolatot! Számolj le a ború­látással! Szabadulj meg a kétségeidtől! Vesd el a félelmeidet! Fegyel­mezd meg az elmédet, hogy szilárdan kitartson az eredeti teremtő gon­dolat mellett.

Amikor világosak és állhatatosak a gondolataid, adj hangot nekik, mint igazságoknak. Kiáltsd ki őket fennhangon. Használd a hatalom szavát, mely megidézi a teremtés erőit: Vagyok! És jelentsd ki mások­nak is. A „Vagyok" a leghatalmasabb teremtő kinyilatkoztatás a min­denségben. Bármit gondolsz, bármit mondasz, a „Vagyok" parancsa után mindez mozgásba lendül, előidézi és elhozza hozzád a kívánt ta­pasztalatokat.”

„A gondolataid lecsendesítése és ellenőrzése nem olyan nehéz, mint amilyennek látszik (ami azt illeti, a Mount Everest megmászása sem); fegyelem kérdése. Elhatározás kérdése.

Az első lépés, hogy megtanulod megfigyelni a gondolataidat; meg­tanulsz gondolkodni arról, hogy min gondolkozol. Ha azon kapod ma­gad, hogy negatív gondolataid támadnak - gondolatok, melyek ellent­mondásba kerülnek a legmagasztosabb elképzeléseddel egy adott do­logról -, gondolkozz el ismét! Szó szerint ez a teendőd. Ha azt gondo­lod, hogy nyomott a kedélyed, és ebből semmi jó nem kerekedik ki, ak­kor ismét gondolkozz el rajta.” 

„A szíve­den át gyere hozzám, ne az elméd útján.” 

„Az elmédben soha nem fogsz Rám találni. Hogy igazán megismerd Istent, ahhoz el kell vesztened a józan esze­det. Ám a kérdésed választ kíván, és nem fogok kitérni előle. Olyan kinyilatkoztatással kezdem, ami nyilván meg fog lepni - és ta­lán sok ember érzékenységét sérti. A Tízparancsolat nem létezik.

Ó, Istenem, komolyan mondod?!

A lehető legkomolyabban. Kinek is parancsolnék? Magamnak?” 

„Nem kell tehát betartanom a Tízparancsolatot, azért, hogy a mennybe jussak?

Nincsen olyasmi, mint a „mennybe jutni". Csak annak a tudása van, hogy már ott vagy. Van jóváhagyás, elfogadás és megértés, nem pedig fáradozás vagy erőfeszítés érte.” 

„A megvilágosodás annak a megértése, hogy nincs hová menni, nincs mit tenni, és nem is kell semmivé lenni.   A menny - ahogy nevezed - nincs sehol. Sehol másutt A menny itt van.” 

„… a le­mondásra, a hagyományos értelemben vett önmegtartóztatásra nincs szükség. Az igazi Mester nem „ad fel" semmit. Az igazi Mester egyszerűen félretesz mindent, amit már nem tud mire használni.” 

„Ami­nek ellenállsz, az erőre kap. Amire tekintesz, az eltűnik.” 

„… minden pillanatban önmagad megteremtését foly­tatod. Pillanatról pillanatra eldöntöd, hogy Ki és Mi Vagy. És ezt nagy­részt olyan választások révén döntöd el, hogy ki és mi iránt érzel szenvedélyt.” 

„Soha ne mondj le a szenvedélyről, mert azzal lemondasz arról, Aki Vagy és Aki Valójában Akarsz Lenni.” 

„A lemondás soha nem a szenvedély elutasítása. A lemondás egysze­rűen annyit jelent, hogy elveted a kötődéseket a következményekhez; az eredményekhez. A szenvedély a cselekvés szeretete. A cselekvés a megtapasztalt létezés. Ám végül is mi jön létre leggyakrabban a cselek­vés részeként? Az elvárás. Az jelenti a szabadságot, hogy elvárások nélkül éled az életed, azaz nem érzed szükségét bizonyos meghatározott következményeknek. Ez az igazi vallásosság. Így élek Én.” 

„Ha szeretünk valakit, az remek - de sokkal jobban érezzük magunkat, ha viszontszeretnek. Ez azonban nem szenvedély, hanem elvárás. És ez az ember boldogtalanságának legbőségesebb forrása. Ez vá­lasztja el az embert Istentől.”

„A szenvedés az emberi tapasztalás szükségtelen ol­dala. És nem csupán szükségtelen, hanem ostoba is. Kellemetlen, to­vábbá szerfelett káros az egészségre.” 

„A szenvedésnek semmi köze az eseményekhez… Ami megtörté­nik, az pusztán csak megtörténik. Hogy mit érzel felőle, az már másik kérdés.”

„Egyes eseményeket szándékosan hozol létre, míg másokat többé-ke­vésbé tudattalanul vonzol magadhoz. Egyes eseményeket - a nagy ter­mészeti katasztrófák például ezek közé tartoznak - „sorsnak" nevezel.

Ám ne hidd, hogy a sors miatt semmiféle felelősséggel nem tartozol; hiszen a sors az egész bolygó tudata. A „kollektív tudat".” 

„… sokan el­hiszik, és számos vallás csakugyan azt hirdeti, hogy a szenvedés jó, az öröm rossz. Ilyenformán arra a meggyőződésre jutottatok, hogy ha va­lakinek rákja van, de hallgat róla, az szent férfiú, míg aki (hogy egy ké­nyesebb témát is felvessünk) rendkívüli szexualitással rendelkezik, és ezt nyíltan ki is fejezi, az csakis bűnös nőszemély lehet.” 

„… hogy rámutassak az előítéleteitekre. Nincs ínyetekre úgy gondol­ni a nőkre, mint akiknek rendkívüli a szexualitásuk, még kevésbé, hogy ezt nyíltan ki is fejezzék.

Százszor, ezerszer inkább elviselitek, hogy egy férfi meghal a csata­mezőn, minthogy egy nő az utcán szerelmeskedik.” 

„Én nem ítélem meg sem ezt, sem azt. Ti viszont mindent- és bizony mondom, az ítéleteitek tartanak távol benneteket az örömtől, és az el­várásaitok tesznek boldogtalanná.” 

„Egy nap, ha összeszeded a bátorságodat, megtapasztalsz majd egy olyan világot, amelyben a szerelmeskedést jobbnak tartják a háborús­kodásnál. És örvendezni fogsz azon a napon.” 

„… már vágyom egy kis biztonságra; és akkor több időt szentelhetnék ennek az egész Isten-dolognak, a lélek fejlő­désének, és így tovább. Valójában csakis ehhez húz a szívem, csak az életem nem engedi, hogy hozzájussak…” 

„… ha egyszer Isten tudatosságának a szintjére emelkedsz, akkor meg fogod érteni, hogy egyetlen más lélekért sem vagy felelős, és bár minden lé­lek számára üdvös jólétben élni, minden léleknek meg kell választania - meg is választja - önnön sorsának ezt a pillanatát.” 

„ Nyilván­valóan ugyanúgy nem helyénvaló figyelmen kívül hagyni azok érdekét, akik tőled függenek. A te feladatod, hogy függetlenséget nyújts nekik. Hogy tanítsd meg őket olyan gyorsan és olyan teljesen nélküled boldogulni, ahogy csak lehetséges. Mert nem az az áldás számukra, hogy az életben maradás­hoz oly sokáig szükségük legyen rád; az az igazi áldás, ha rájönnek, hogy szükségtelen vagy.” 

„… a tanítóid haragos Istenről, féltékeny Istenről prédikáltak neked, olyan Is­tenről, akinek szüksége van rá, hogy szükség legyen rá. Ez azonban egyáltalán nem Isten, hanem idegbajos pótléka az isteniségnek. Az igazi Mester nem az, akinek a legtöbb tanítványa van, hanem az, aki mellől Mesterek kelnek útra.” 

„… Isten nem elérhetetlen, hanem elkerül­hetetlen. Örülnék, ha ezt megértenéd. A boldogság elkerülhetetlen. Nem tudsz nem „megmentett" lenni. Nincs pokol - feltéve, ha tudod ezt.” 

„… ne arra tö­rekedjetek, hogy ragasztót csináljatok a szeretetetekből, legyen az in­kább mágnes, mely először vonz, aztán megfordul, és taszít. Felszaba­dítja mindazokat, akiket vonzottál, és akik már kezdték azt hinni, hogy az életben maradásuk érdekében hozzád vannak láncolva… Hagyd, hogy a szereteted előrelendítse őket a világba, és annak a tel­jes megtapasztalásába, hogy Kik Valójában. Ebben a szándékban mu­tatkozik meg igazán a szeretet.” 

„Mert nagy kihívás a családfenntartó útja. Számos akadály tornyosul eléd, sok földhözragadt érdek. Az aszkétát mindezek egyike sem szo­rongatja. Megkapja a kenyerét, a vizét és a pokrócát, és máris minden óráját imádkozásnak, meditációnak, és az Istenségről való elmélkedés­nek szentelheti. Milyen könnyű is meglátni az Istent ilyen körülmények között! Milyen egyszerű feladat! Igen ám, de adj csak bármelyiküknek házastársat és gyermekeket! Lásd meg az Istent a csecsemőben, akit hajnali háromkor tisztába kell tenni. Lásd meg az Istent egy számlában, amit ki kell fizetni elsejéig. Ismerd fel Isten kezét a betegségben, ami a házastársadat sújtja, az állásban, amit elvesztesz, a gyermek lázában, a szülő fájdalmában. Ez ám a szenthez méltó cselekedet!”

„Ne hagyj el Engem, amikor a legnagyobb szükséged van Rám. A megpróbáltatásod óráját éled. Most nyílik legnagyobb esélyed, hogy eljuss Hozzám.” 

„Az én törvényem az ok és az okozat törvénye, nem pedig a „majd meglátjuk" törvénye. Nincs semmi, amit ne tehetnél meg, ha úgy dön­tesz. Megadom, mielőtt kérnéd. Hiszed-e?

Nem. Elnézést. Túl sok imádságot láttam már megválaszolatlanul maradni.” 

„Bizony mondom: mindig azt kapod, amit megteremtesz, márpedig mindig teremtesz. Nem ítélem meg a teremtéseidet, egyszerűen felruházlak az erővel, hogy újabb és újabb teremtéseket hozz létre - és újra, és újra, és újra. Ha nincs a kedvedre, amit éppen megteremtettél, akkor válassz ismét, válassz mást. Nekem, mint Istennek, az a feladatom, hogy megadjam a választás lehetőségét. Azt mondod, hogy soha nem kaptad meg azt, amit akartál. Meg kell azonban mondanom, hogy mindig pontosan azt kaptad meg, amit te magad létrehoztál - amit akartál. Az életed a róla szóló gondolataid eredménye, beleértve azt a nyil­vánvalóan ugyancsak alkotó gondolatodat is, miszerint ritkán kapod meg azt, amire vágysz.” 

„… igazolják a büntető Isten elképzelését, a vallásaitok…” 

„Így növelik a befolyásukat a vallások. Így összpontosul továbbra is kevesek kezében a hatalom, ahelyett, hogy sokak kezén át válnék megtapasztalhatóvá. Természetesen folyamato­san a kisebb gondolatot, a csekélyebb elképzelést, a legsilányabb fo­galmakat választod önmagadról és az erődről, nem is beszélve Rólam és az Én erőmről. Mert erre tanítottak.

Istenem, hogyan tudnék megfeledkezni ezekről a tanításokról? Hogyan érvényteleníthetném őket?

Jó kérdés, és a legmegfelelőbb személyhez címezted. Megfeledkezhetsz erről a tanításról, érvénytelenítheted ezt a taní­tást, ha elolvasod, újra elolvasod, és megint elolvasod ezt a könyvet. Olvasd végig újra és újra, amíg meg nem érted valamennyi bekezdé­sét. Amíg ismerőssé nem válik minden szó. Amikor idézni tudod majd a szakaszait másoknak, amikor a kifejezéseivel meg tudod világítani a legsötétebb órákat is, akkor fogod „érvényteleníteni ezt a tanítást". 

„Semmit nem kell tanulnod a kapcsolatokról, csak ki kell nyilváníta­nod azt, amit tudsz.” 

„A kapcsolatok folyamatos kihívást jelentenek, állandó állásfoglalás­ra késztetnek. Folyamatosan felszólítanak, hogy teremtsd meg, fejezd ki és tapasztald meg… önmagad egyre fenségesebb változatait. Éppen a kapcsolatokban teheted meg a leggyorsabban, leghatásosabban és legtisztábban. Kapcsolatok nélkül valójában egyáltalán nem tudod megtenni. Csak a más emberekkel, helyekkel és eseményekkel való kapcso­lataidon keresztül tudsz még létezni is… ha nincs semmi más, akkor te sem vagy.” 

„…egyszer majd belső in­díttatásból áldasz minden tapasztalást, és minden találkozást más emberekkel, leginkább a személyes emberi kapcsolatokat, mert épí­tőnek fogod látni őket a legnemesebb értelemben. Megérted, hogy használhatod, megérted, hogy muszáj használnod, és hogy használ­tad és használod is őket (akár akarod, akár nem), mert így építed fel azt, Aki Valójában Vagy.” 

„Választhatod, hogy olyan személyiség legyél, akit esetlegesen hoznak létre a történések, vagy akit az általad választott tettek és események határoznak meg.” 

„Áldd hát valamennyi kapcsolatot, mert mindegyik hozzájárul és ala­kítja azt, Aki Vagy - akit választasz, hogy legyél.” 

„A kapcsolat célja: hogy eldöntsd, mely részedet szeretnéd „megmu­tatkozva" látni - nem pedig az, hogy a másik ember mely részét kívá­nod megragadni, illetve megtartani.

A kapcsolatoknak csupán egyetlen célja lehet, akárcsak az egész életnek: meglelni, felépíteni, megélni azt, Aki Valójában Vagy.” 

„… mert hihetetlen nyomást gyakorol a társadra, hogy mindenfélének megfeleljen, amihez semmi köze; hogy az legyen, ami valójában nem ő. Mert nem szeretné, hogy „elhagyd", keményen igyekszik az elkép­zelt lénnyé válni, annak megfelelően cselekedni, aztán egyszer csak el­fogy az ereje… Végezetül, hogy megmentse önmagát (és a kapcsolatot), a másik ön­nön valós énjét kezdi követelni, és egyre többször cselekszik összhang­ban azzal, Aki Valójában Ő. Ilyenkor szoktátok azt mondani, hogy „annyira megváltozott". 

„Ám a kapcsolat célja nem az, hogy a má­sik ember kiegészítsen téged; hanem az, hogy megoszthasd vele a sa­ját teljességedet.” 

„Nincs szükséged egy bizonyos másik ember­re, hogy teljes mértékben megtapasztald, Ki Vagy, és... bizony, semmi vagy a másik nélkül.” 

„Mély megértést, elszántságot és akaratot igényel, hogy értelmes módon élj ezzel a belső ellentmondással. Megfigyelésem sze­rint igen kevés ember cselekszik így.” 

„Általában az a kapcsolataid próbája, hogy mennyire felel meg az elképzeléseidnek a másik, és hogy mennyire felelsz te meg az övéinek. Valójában azonban nem ez a próba - hanem csakis az, hogy mennyire feleltek meg a saját elkép­zeléseiteknek.” 

„A kapcsolatban ki-ki foglalkozzék a saját Énjével - az Én létével, gondolataival, tetteivel; hogy mit akar, kér, ad az Én; hogy mire törek­szik, mit teremt, mit tapasztal meg az Én, és akkor minden kapcsolat maradéktalanul szolgálhatja a cél ját - és a benne résztvevőkét! Hát ne a másikkal foglalkozzatok a kapcsolatban, hanem csak és ki­zárólag az Énnel!” 

„Csak az számít, hogy hogyan viszonyulsz a kap­csolathoz. A legszeretőbb ember: az énközpontú ember.” 

„Ha nem tu­dod szeretni az Énedet, - akkor mást sem tudsz szeretni.” 

„Amikor két ember összefog egy kapcsolatban, akkor azt remélik, hogy az egész szükségszerűen nagyobb lesz a részek összegénél - és rá kell jönniük, hogy kisebb. Kevesebbnek érzik magukat, mint amikor magányosak voltak. Kevesebbre alkalmasnak, kevesebbre képesnek, kevésbé izgalmasnak, kevésbé vonzónak, kevésbé vidámnak, kevésbé elégedettnek. Merthogy valóban kevesebbek. Kapcsolatuk vélt érdekében feladják a legtöbbet önmagukból.” 

„Mert az emberek szem elől tévesztették - már ha egyáltalán a sze­mük előtt volt - a kapcsolat célját…

Fejlődsz és változol. És arra használod a kapcsolatodat bármivel és bárkivel, hogy eldöntsd, mivé legyél. Ez a feladat, amiért ide jöttél.” 

„… önnön Éneddel kell kialakítanod az első kap­csolatodat. Mindenekelőtt meg kell tanulnod megbecsülni, becsben tartani és szeretni az Énedet. Mielőtt mást értékesnek tekintenél, tekintsd értékesnek az Énedet. Mielőtt mást áldottnak tekintenél, tekintsd áldottnak az Énedet…” 

„Keresztre feszítettétek (valamilyen módon) valamennyi általam kül­dött tanítót, nem csak az egyiket közülük. És nem azért, mert szenteb­bek voltak nálatok, hanem mert ti tüntettétek fel annak. Az Általam kül­dött tanítók mindig ugyanazt az üzenetet hozták. Nem azt hirdették, hogy „én szentebb vagyok nálatok", hanem azt, hogy „ti éppen olyan szentek vagytok, mint én". És ezt az üzenetet nem vagy képes meghallgatni. Ezt az igazságot nem vagy képes elfogadni. És ezért nem tudsz igazán és tisztán bele­szeretni másba. Soha nem szerettél igazán és tisztán az Énedbe.” 

„Senki más nem fogja megtalálni számodra az üdvözülést. Rád vár ez a feladat.” 

„Gyakran nem emlékszel arra, Aki Vagy, és nem tudod, Ki Akarsz Len­ni, amíg nem próbálod ki a létezés egynéhány módját.” 

„A Mester már elegendő ilyen élményt átélt ahhoz, hogy előre tudja, mi lesz a végső választása… Ezért néznek szembe a Mesterek higgadtan olyasmivel, amit a többiek szerencsétlenségnek neveznének… tudja, hogy a csapás magvaiból (és minden tapasztalat­ból) sarjad az Én. És a Mester második életcélja, hogy mindig fejlődjék.” 

„Megteremtheted Aki Vagy újra és újra. És valóban ezt teszed - min­dennap. Ahogy a dolgok most állnak, még nem jutsz mindig ugyanar­ra a válaszra. Az azonosan ismétlődő külső tapasztalat az egyik nap megadja a lehetőséget, hogy a türelmet, a szeretetet és a kedvességet válaszd.” 

„A Mester mindig ugyanarra a válaszra lyukad ki, és az mindig a leg­fennköltebb választás lesz… milyen a legfennköltebb vá­lasztás?... Ha téged is foglalkoztat, akkor valóban a tökéletes tudáshoz vezető úton jársz, mert a legtöbb embert egészen más jellegű kérdések izgatják. A legkevésbé sem az, hogy milyen a legfennköltebb választás, hanem, hogy melyik a legjövedelmezőbb. Vagy hogy melyi­ken veszíthetne a legkevesebbet.

Amikor az életet olyan álláspontból élik, hogy mennyi a haszon, és mekkora a kár, akkor annak éppen az egyetlen hasznát veszítik el. El­vész az alkalom. Elszalasztják az esélyt. Az ilyen élet félelemtől vezé­relt élet, és szükségképpen hazudik rólad.

Mert nem a félelem vagy, hanem a szeretet.” 

„… minden emberi kapcsolat válságos pontján egyetlenegy kérdés létezik: Mit tenne most a szeretet?” 

„De bizony mondom a legmagasztosabb választás az, ami a magad üdvét szolgálja… mi az a „legjobb", amit önmagáért megtehet…. Sok-sok életet vehet igénybe ennek a megértése, és még többet, amíg alkalmazni is tudod, mert ez az igazság egy még nagyobbat gör­get maga előtt: amit önmagadért teszel, azt tedd a másikért. Amit a má­sikért teszel, azt tedd önmagadért. Ezért vagytok egyek te és a másik. És ez az, amiért... Nincsen semmi, csak te.” 

„… A hagyományos értelmezés jegyében értelmes, jó szándékú, és rop­pant vallásos emberek gyakran úgy cselekszenek, ahogy szerintük a legjobb lenne a társuknak. Sajnálatos módon sok esetben (a legtöbb esetben) mindez állandó színlelésre készteti a másikat.” 

„Isten csak azt kéri, hogy ma­gadat is számítsd azok közé, akiket szeretsz. Isten tovább is megy. Azt ajánlja - javasolja -, hogy magadat tedd az első helyre.” 

„A viszonylagosság világában élsz, ahol minden úgy és olyan össze­függésben létezik, ahogy más dolgokhoz viszonyítható.” 

„Józan ésszel senki nem mondhatja, a legkevésbé Isten, hogy „Ne is törődj vele, mert nincs jelentősége". Ha most bántanak, akkor máris késő úgy minősíteni, hogy nem számít. A te feladatod eldönteni és ki­nyilvánítani mennyire számít.” 

„Az a válasz, amelyet sehogy sem akarsz meghallani, mert akkor irányelvek nélkül maradsz, mert nem nyújt neked semmit, és érvényte­lenít minden egyezséget, abban a pillanatban, amint megkötöd. A vá­lasz a következő: nincs semmiféle kötelezettséged. Sem a kapcsolatod­ban, sem az életedben.” 

„Nem hiszel a kötelezettség nélküli kapcsolatban, mert nem tudsz hinni abban, Aki és Ami Valójában Vagy. A teljes szabadságot kínáló életet „spirituális anarchiának" nevezed… Nincs kötelezettséged a kapcsolatban. Csak lehetőség. A te lehető­séged. A ti lehetőségetek.” 

„Ebben például sok egyháznak igaza van. A házasság szentség, de nem a megszentelt elkötelezettség miatt. Hanem a páratlan lehetőség miatt. A kapcsolatban soha semmit ne tegyél kötelességből. Minden, amit teszel, abból a dicsőséges lehetőségből fakadjon, melyet a kapcsolat nyújt számodra, hogy eldönthesd, Ki Vagy, majd azzá legyél.” 

„És noha nincs ilyen követelmény, azt azért meg kell mondani: a hosszú távú kapcsolatok figyelemre méltó lehetőséget jelentenek a köl­csönös fejlődésre; a kölcsönös önkifejezésre, és a kölcsönös kiteljese­désre - és éppen ez a jutalom.” 

„… bizonyosodj meg róla, hogy helyes indokok vezetnek a szóban forgó kapcsolatba… a legtöbb ember „hibás" indítékokból kezd a kapcsolatokba - hogy véget vessen a magánynak, kitöltsön egy űrt, hogy szeressen, vagy hogy őt szeressék -, és ezek még a jobb okok. Némelyek így kívánnak vigaszt nyújtani az egójuknak, így akarják ke­zelni a depressziójukat vagy mert ezt látják a nemi élet legkényelme­sebb módjának, avagy az előző kapcsolatukat szeretnék kiheverni, to­vábbá, hiszed avagy sem, unaloműzőül. Ezen indítékok egyike sem működőképes…” 

„Nem hiszem, hogy céltudatosan vágtál a kapcsolataidba. Szerin­tem azért létesítetted a kapcsolataidat, mert „szerelmes lettél".” 

„Szeress belé annyi emberbe, ahányba csak akarsz. De ha az a szándékod, hogy élethosszig tartó kapcsolatot alakíts ki, akkor nem árt a fejedet is használni. Másfelől, ha örömödre szolgál átfolyni a kapcsolatokon, mint a ro­hanó patak, vagy rosszabb esetben megmaradni ugyanabban, csak azért, mert azt hiszed, hogy így „kell" tenned, nos akkor mélységes el­keseredettség lesz az osztályrészed. Ha kedvedre való ismételgetni múltad ugyanazon mintáit, akkor ne hagyd abba ezt.” 

„Bizonyosodj meg róla, hogy te és a társad egyetértetek-e a célban. Ha mindketten tudatos szinten egyetértetek abban, hogy a kapcsola­totok célja megteremteni az önkifejezés lehetőségét (figyelem: nem a kötelezettségét!), azt a lehetőséget, melynek révén a létező legmaga­sabb szintre emelitek az életeteket, kijavítotok minden hibás gondola­tot, vagy kisszerű elképzelést, mely valaha is megfordult a fejetekben önmagatokról, a lehetőséget a kettőtök lelkének egyesülésén keresztül a végső egyesülésre Istennel - ha ezt fogadjátok meg, akkor jó eséllyel indult a kapcsolat. Nagyon biztató a kezdet.” 

„Soha nem fogsz kárt okozni a kapcsolatodnak - sem senki másnak ­azzal, ha többet látsz egy másik emberben, mint amennyit megmutat magából. Mert ő valóban több. Sokkal több. Csak a félelme megakadá­lyozza abban, hogy megmutatkozzék. Ha észreveszi, hogy többet látsz benne, akkor bátran meg fogja mutatni, amit már úgyis látsz.” 

„A lélek munkája felébreszteni az Énedet. Isten munkája mindenkit felébreszteni. És mi úgy végezzük a munkánkat, hogy olyannak látjuk a másikat, ami­lyen valójában - hogy emlékeztetjük, Ki Ő. Ezt kétféle módon teheted meg - emlékezteted, hogy ki ő (igencsak nehéz, mert nem fog hinni neked), vagy hogy emlékszel, Ki Vagy te (sokkal könnyebb, mert ehhez nincs szükség az ő hitére, csak a sajá­todra). És ha ezt folyamatosan ki is mutatod, akkor végső soron ugyan­csak emlékezteted rá a másikat, hogy ki ő, mert benned meglátja ma­gát.” 

„Azt gondolhatnád, olyan könnyű „annak lenni, Aki Valójában Vagy", ám ez a legnagyobb kihívás, amellyel az életben találkozhatsz. Tulaj­donképpen el sem juthatsz odáig. Legfeljebb néhány ember, és ők sem egyetlen élet során. Életek sokasága is kevés lehet hozzá.” 

„Nem akarod meghozni ró­luk a saját döntésedet. Döntsön valaki más!... ezért olyan népszerűek a vallások... És mindig lesznek, akik elfogadják... Mert fölösle­gessé teszi számukra a gondolkozást.” 

„Gondolkodni nem könnyű. Értékítéleteket hozni nem könnyű. A színtiszta teremtés küszöbére helyez, mert oly sok alkalommal kell azt mondanod, hogy „Nem tudom, nem tudom". Mégis döntened kell… Az ilyen választást-a döntést, mely nem előzetes egyéni ismeretből fakad - nevezzük színtiszta teremtésnek. És az egyén mélységesen a tu­datában van annak, hogy az ilyen döntések meghozatala révén terem­tődik meg az Én. 

„Csakhogy a nehéz döntésekhez ritkán jár ünneplés. A dicsőítés rit­kán eredményez a személyes igazságod jegyében hozott döntéseket... még nevetség tárgyává tesznek. Micsoda Te önmagadról gondolkozol? Saját magadra hagyatkozva döntesz? A saját mércédet, a saját ítéleteidet, a saját döntéseidet alkalmazod? Hát mit képzelsz, ki vagy te egyáltalán?” 

„… nagyon jó kérdést tettél fel. Miért is kellene elindulni? Mi­ért kellene nekivágni egy ilyen keserves útnak? Mi nyerhető ezen az utazáson? Hol marad az ösztönzés? Mi az indíték? Mi az ok? Nos, az ok nevetségesen egyszerű: NINCS SEMMI MÁS, AMIT TENNI LEHETNE.”

„Ezt teszed egész életed során - a születésed óta. Az egyetlen kérdés: vajon tudatossá válik, vagy megma­rad a tudattalanban? Téged nem lehet leszállítani a hajóról. Már hajóztál, mielőtt meg­születtél volna.” 

„Annyival könnyebb számodra most, mint három életeddel ezelőtt, hogy azt el sem tudom mondani. Igen, igen - egyre könnyebb lesz. Minél többre emlékszel, annál in­kább képes vagy tapasztalni, és annál inkább képes vagy tudni… egyre könnyebb, egyre jobb, és egyre örömtelibb lesz.” 

„A lelkedet nem érdekli, mit teszel a megélhetésért, és ha véget ér ez az életed, akkor téged sem fog érdekelni. A lelked csak azzal törődik, hogy miként létezel, miközben teszed, amit teszel. A lét állapotára vágyik a lélek, nem pedig a cselekvés állapotára.” 

„Nos, a két azonos lehetőségű ember példájában az egyik sikeres, a másik nem. Nem amiatt, amit csinálnak, hanem amiatt, ahogy léteznek. Az egyik személy nyitottan, barátságosan, segítőkészen, kedélyesen, bizakodóan, és még vidáman is létezik a munkájában, míg a másik zár­kózottan, távolságtartón, figyelmetlenül, zsörtölődve, vagy egyenesen haragosan létezik abban, amit csinál.” 

„Az engedelmesség tehát nem teremtés, így soha nem eredményezhet üdvözülést.” 

„A lélek feladata jelezni, nem pedig kikényszeríteni a vágyát. Az el­me feladata, hogy válasszon a lehetőségek közül. A test feladata, hogy cselekedjék a választás alapján. Amikor a test, az elme és a lélek egységben és összhangban teremt, akkor testté lőn Isten.” 

„Az a mosolyogtató az életben, hogy amint nem érdekelnek már a vi­lági javak és sikerek, azonnal megnyílik előttük az út, és bőségesen kezdenek áradni hozzád. Ne feledd, hogy nem lehet a tiéd, amit akarsz - hanem megtapasz­talhatod, ami a tiéd.

Nem lehet az enyém, amit akarok?

Nem... A két állítás nem mond ellent egymásnak… az akarás taszítja el tő­led…” 

„Az „én" szó a kulcs… Az „Én Vagyok" rendkívül erőteljes. Kinyilatkoztatás a min­denségnek. Parancs. És akármi követi is az „én" szót (mely megidézi az őseredeti Én Vagyokot), az hajlamos megvalósulni a fizikai valóságban…   létrehozza a siker akarását… a pénz akarását.” 

„Ha viszont egyetlenegyszer akad egy bizonyos gondolatod, vagy teszel egy bizo­nyos kijelentést - például mérgedben, vagy elégedetlenségedben -, ak­kor nem valószínű, hogy ezek a gondolatok vagy szavak valósággá válnak. Így nem kell aggódnod egy „Dögölj meg!", vagy „Menj a pokol­ba!", vagy más kevéssé üdvös gondolatok vagy szavak miatt…. De ha újra és újra elismételsz egy gondolatot… százszor vagy ezerszer - van fogal­mad az ilyen teremtőerőről?... egyszer csak azzá válik - kifejezetté. Valósággá válik, és megjelenik a fizikai valósá­godban.” 

„A való­ságod megváltoztatása annyiból áll, hogy egyszerűen másképp kez­desz gondolkodni róla… ahelyett, hogy azt gondolnád: „Sikert aka­rok", azt fogod gondolni: „Sikerem van".

De ezt önbecsa