„… törvényeikben, egyházi reguláikban vagy a történelemben – keresik Istent. Pedig azt sem tudják például, ki írta a történeti munkák legtöbbjét, és miért.”

„A hívőknek csak egy választásuk van: egy életre elmerülni egy másik lény imádásában.”

„Nem új vallást adok önöknek, mert a vallások merevek, behatárolnak, és tele vannak előítéletekkel. Nem vallási tanító vagyok hát, mert a vallások csupán megosztottságot és szenvedést hoztak erre a létsíkra.”

„Azért beszélek önökhöz így, mert hajlanak a bálványimádásra, s arra, hogy bálványaikat önmaguk fölébe helyezzék. Akik eljönnek a szeánszaimra, nem csókolgathatnak lábakat… Ha kilépnek a teremből, nem viszik magukkal emlék gyanánt külső megjelenésemet, képmásom nem himbálózik a nyakukba akasztva, nem lóg a falon, nem vésik kőbe. Nem magammal szemben követelek tehát tiszteletet, hanem önnön lelkükkel szemben; ama csodálatos lényeggel szemben, amely mélyen elrejtve önökben lakozik…”

„Mindenki önmaga legnagyobb szeretője, barátja és tanítója. Nem lelhetnek nagyobb élő vagy holt mesterre önmaguknál.”

„A béke, boldogság és beteljesedés egyedüli módja önmaguk tisztelete és megbecsülése – mi más az istenszeretet, ha nem ez. Szeressék hát magukat mindenki másnál jobban, mert ez ajándékozza meg önöket azzal a nagyszívűséggel és lelki szilárdsággal, amely az emberiség szeretetéhez szükséges.”

„Én nem tanítom meg önöket saját lelkük titkaira, maguknak kell megszerezniük ezt a tudást. Célom az, hogy olyan szilárd alapokat adjak önöknek, melyek révén könnyebben látják be, hogy az Ismeretlen Isten saját maguk. Ezt az utat mindenkinek magának kell végigjárnia, hiszen tulajdon életéről van szó. Tanárnak még elmegyek, de eszményképnek semmiképpen nem. Önök eljöttek, hogy meghallgassanak, és ez, bevallom jól is esik, de ne érjék be ennyivel.”

„Önöket a félelem kormányozza; ez mindig is így volt. A tudás megszabadít a félelem rabságától, s önök többé nem lesznek mások kívánságainak a rabszolgái, hanem a maguk urai. A tudás mindig elhozza a szabadságot, mindig.”

„… nem élt még ember a földön, aki megfelelne azoknak az elvárásoknak, amelyeket az ember által alkotott istenek támasztanak a halandókkal szemben.”

„Isten attól függetlenül szereti önöket, hogy mit cselekszenek, hiszen bármely tettükkel vagy gondolatukkal csak az élet gazdagságát és saját tapasztalataik súlyát gyarapítják. Isten tudja, hogy önök halhatatlanok, s ettől a tulajdonságuktól semmiféle cselekedet nem foszthatja meg önöket.”

„Isten fogalma csupán halvány megközelítése lehet tulajdonképpeni lényegének, s minden entitás lelkében másként él. Isten azonban nem puszta szó, hanem egy érzés, amely valamennyiünkben ott lakozik. Minél tágabb nézőpontból gondolunk rá, annál nagyszerűbb boldogsággal ajándékoz meg bennünket az istenszeretet.”

„A vallások a népek és nemzetek féken tartására jöttek létre akkor, amikor a fegyverek már csődöt mondtak, s amikor már csupán félelemmel lehetett rendet teremteni… Isten nem teremtett poklot és ördögöket. Ezek az ember félelmetes teremtményei a többi ember kínzására. A vallási tantételek azért beszélnek mindezekről a borzalmakról, hogy a rettegés fegyverével kormányozzák a tömegeket.”

„Egy ilyen félelmetes istenségből bizony nem kérnék! Én az életet és a lét egészét tisztelem Isten gyanánt.”

„Mint isteni entitások nem húsból és vérből valók vagyunk. Tüzes, tiszta fénygömbök, energiacsomók inkább, amelyeknek test adatott, hogy elnyerjük az alkotó élet jutalmát, az érzelmi életet. Mert voltaképpen érzéseinkkel vagyunk azonosak, nem a testünkkel.”

„Mi formálja-alakítja a jövőt? A gondolat. A holnapokat mai gondolataink teremtik. Mert minden gondolatunk, képzelgésünk érzéseket hoz létre testünkben, amely rögzül a lélekben. Ez az érzés mintegy precedenst terem, s létrehívja azokat a körülményeket, amelyek megfelelnek a lélekben elraktározódott érzésnek... valamennyi ma kiejtett szavuk meghatározza holnapjaikat, mert a szavak csupán kifejezik a lélekbe vésett érzéseket, melyeket a maguk idejében gondolatok hívtak életre.”

„Minden, ami megtörténik önökkel, belegondolták és beleérezték az életükbe. Ez így van, akár képzelegtek róla, akár tartottak tőle, akár mások jóslatait fogadták el igazság gyanánt. Minden, amire sor kerül e földön, szándékos cselekedet úgymond, melyet a gondolat és érzés hívott életre.”

„… csak kevesek veszik a vállukra szívesen életük terhét.”

„… ölükbe hullik, amiről beszélnek és gondolkodnak. Önök azok, amivé teszik önmagukat.”

„Minél kevesebbet várnak el maguktól, annál kevesebbre is viszik. Minél ostobábbnak vélik magukat, annál tompább az elméjük. Minél csúfabbnak, annál csúfabbak lesznek. Minél szegényebbnek, annál nyomorultabbak és szűkölködőbbek – hisz önök rendelték ezt meg önmaguk számára.”

„Tulajdon kicsinyhitűségük tehát a legfőbb akadálya, hogy méltóképpen élvezzék az élet ajándékait!”

„Isten, a gondolat teljessége nagyszerű világszínpadot teremtett. Ugyanakkor engedi, hogy önök maguk írják meg a drámát, és saját elgondolásuk szerint vigyék színre, önállóan formálják meg egymást követő szerepeiket. Mikor pedig lehull a függöny és elhangzik az utolsó szó, elhal a tapsvihar, önök meghalnak. Vajon miért? Azért, mert önök, a legfőbb törvényhozók, elfogadják a halál lehetőségét.”

„Önöket jobban szereti a Teremtő, mint valaha is álmodtak róla, hiszen bármit tesznek is, élhetnek tovább. Miért aggodalmaskodnak akkor annyit? Miért küszködnek? Miért dolgozzák vagy bánkódják betegre magukat? Egyáltalán, miért állítanak korlátokat önmaguk elé? Miért nem élvezik a napkelték pompáját, a szél szabadságát, a gyermekek kacaját? Miért nem élnek végre nyomorúságos vergődés helyett?”

„Soha nem ismerik meg önnön szépségüket, hiszen soha nem mérik végig önmagukat. Soha nem voltak kíváncsiak arra, kicsodák is önök voltaképpen. Szeretnék tudni, hogy fest Isten? Nézzenek tükörbe, Ő néz vissza Önökre!”

„A halál csupán nagyszabású káprázat… Az enyészet csak a testre vonatkozik. A földi porhüvelyünket működtető esszencia hamarosan visszatér, hogy újabb testtel társuljon, ha épp erre támad kedve… a test burkában lakozó életerő halhatatlan.”

„Ha a test elgyengül az élet folytatásához, az entitás szelleme visszavonja a lélek energiáit… Miután a szellem előhívta a lelket, s meglazította azt üregében, a dolgok elcsendesednek… amikor önök eltávoznak erről a létsíkról, kiszabadulnak a testi érzetek és ösztönök béklyójából… többé nem félnek, nem lesznek testi fájdalmaik, nem éreznek éhséget, nem okoz szorongást az „idő” csalóka múlása.”

„A test halála olyan, mint amikor elszenderedik valaki. Miután a szellem szólítja a lelket, az felfelé vándorol a test csakráknak vagy pecséteknek nevezett energiaközpontjain. A lélek, más szóval az emlékezet utolsó, hetedik pecsét felnyitásakor hagyja el a szervezetnek nevezett sejttömeget. Az az agyalapi mirigy, amely a fejben található. Az alagútélményt, az alagúton történő átsuhanást szél süvítése kíséri. Az alagút végében megjelenő fény az önök szellemmének ragyogása. Miután a lélek elhagyja a testet, az enyészetnek indul, s az entitás szabad lélekké változik. Mindez egyetlen pillanat alatt játszódik le, s nem jár fájdalommal.”

„… a hét menny egyikébe jutnak. Hogy melyikbe, azt a jelen létsíkon tanúsított magatartásuk és itt táplált érzelmeik határozzák meg.”

„… egyik létsíkon sem létezik pokol az emberiség megbüntetésére vagy kínzására. Épp elég büntetést mérünk mi önmagunkra. Mikor elhagyják testüket, mindig abba a mennyországba, azaz rezgésszintre kerülnek, amely összhangban áll a jelen létsíkon kialakított tudatukkal s érzéseik által meghatározott viselkedésformáikkal.”

„… hét tudatszint létezik…: szaporodás és túlélés, félelem és szenvedés, hatalom, ki nem fejezett és kinyilvánított szeretet, Isten megtapasztalása az élet teljességében, végül pedig az a felismerés, hogy én Isten vagyok.”

„… minden egyes gondolat adott számú energiáihoz és az ennek megfelelő érzéshez kötődik. Ezért, amikor csak a szenvedést vagyunk képesek megérteni, ezzel összefüggő korlátolt gondolataink támadnak, amelyek alacsonyabb rezgésszámú energiát gerjesztenek; mindez végül a szenvedés érzésében jut kifejezésre.”

„… mindig abba a mennybe kerülünk, amely illik tudatunk és megértésünk fejlettségi szintjéhez. Ez azért van így, mert auránk mágneses vonzása és szellemünk a szóban forgó létsík rezgéseihez vonz minket.”

„Jelen létsíkunk az anyagi világé. A „bemutatás síkjának” is nevezik, mivel az entitások itt az anyagba öltözve tapasztalják meg alkotó energiáikat és érzéseiket. A hét menny közül egyedül itt uralkodik sötétség, egyedül itt nem hallani a fény muzsikáját. Az entitások nagy tudással születnek erre a létsíkra, nevelésük során azonban jobbára elfelejtik vele született bölcsességüket.”

„Amennyiben az ön édesanyja ide óhajt visszatérni, megvan rá az esély, hogy az ön egyik unokájaként vagy dédunokájaként jöjjön világra… Ön pedig felismerheti unokájában az édesanyját, ha nyitva tartja a szemét, mert amikor erre a kisgyermekre tekint majd, olyan érzések ragadják el, amelyek meghaladják a köznapi szeretet hőfokát. Ebből tudni fogja, kivel van dolga.”

„Azt kérdezte, boldog-e az édesanyja? Ha nem volt itt az, boldogtalansága csak megsokszorozódik távozása után, mivel test híján csupáncsak érzésekből és gondolatokból állunk, ezért ezek is felerősödnek. Hamar megtanuljuk azonban, hogyan lépjünk tovább más létsíkokra, ahol több öröm vár ránk.”

„Van olyan létsík is azonban, ahol minden egyes pillantás hatalmas szomorúsággal jár. Ezen a létsíkon tartózkodnak az első és második tudatszint lényei… Azért kerültek ide, mert rendíthetetlenül hittek a halál valóságában…. holtnak hiszik magukat.”

„Véssék tehát jól az eszükbe: bármiről győzzük meg magunkat, valósággá válik. Ilyen hatalmas a mi alkotóerőnk és akaratunk.”

„Sok entitás azt tanulta, hogy csak a Messiás eljövetelekor támad fel… E szinten entitások tömkelege várakozik egy nálánál hatalmasabb megváltóra… Több ezer évbe is belekerül, mire rájönnek, hogy voltaképpen élnek és felébredhetnek tetszhalálukból… Ez az egyetlen szenvedést hozó létsík, amelyet az entitások tévhite hívott életre. Itt félálomban szunnyadnak az önök testvérei, mindenütt másutt csodálatos élet vár az entitásokra.”

„… a bölcsesség fokozatosan, rétegesen gyarapszik.”

„Mivel önök valójában nagyobb rezgésszámú fényenergiák, mint a tömör anyag, test híján áthatolnának az anyagon. Testük ezért a maga tömörségében és érzékszerveivel lehetővé teszi az anyagi világban való mozgást és tájékozódást. Ezért amennyiben be akarnak társulni e rezgéstartományba, be kell lépniük egy test burkába. Ennek egyedüli módja, hogy szülőcsatornán érkezzenek ide. Van azonban egy kerülőút is. Akik ide születtek, agyuk egész kapacitásának bevonásával oly magasra gerjeszthetik testük rezgésszámát, hogy az már nem az anyag, hanem a fény tartományába esik. Ezt nevezzük mennybemenetelnek.”

„Ha egyszer kitanulják a mennybemenetel fortélyait, örökre megőrizhetik testüket, s igénybe vehetik, amikor csak szükségük van rá. Midőn ismét ide óhajtanak látogatni, csak le kell csökkenteniük testi rezgéseiket, hogy megegyezzenek ennek a létsíknak a rezgésszámával, és már itt is vannak!”

„… a halál csak illúzió. A jelen síkon mindenkire érvényes, kötelező valóságnak fogadják el, így azután valósággá is lesz. Entitás, az egyetlen valóság az élet, minden más csupán káprázat.”

„Önök nem fattyai a mindenségnek, hanem a teremtői!”

„… az anyagot mindig fény veszi körül. Az önök tudósai most kezdik sejteni (és igazuk van), hogy amennyiben a fény rezgésszámát lecsökkentik, anyaggá szilárdul. Ám honnan származik a fény? A gondolatból, azaz Istenből.”

„… a teremtés munkája egy csöppet sem verejtékes, hiszen fénylényekként önöknek nem volt testük. Bármit elgondoltak, egyszerűen létrejött.”

„Az embert tehát azért teremtette az istenek gondolata-ideája, hogy legyen kinek a testébe költözniük.”

„Az anyagnak ez a Paradicsoma pusztán azért jött létre, hogy érzelmeket ébresszen azok lelkében, akik részt vesznek a teremtésnek ebben a nagyszerű csodájában.”

„Az élet arra való, hogy magunkhoz öleljük, hogy elmerüljünk benne. Sokrétű gazdagságában ott lobog a kaland vágya. Amerre néznek tárt ajtók várnak önökre, fantasztikus lehetőségek a léthez való kapcsolódásra és a továbbfejlődésre.”

„… midőn a halhatatlan lélek belép az anyagba, elveszíti önmagát, és teljesen elmerül a túlélésért folytatott kicsinyes létharcban. Márpedig sajnos az emberiség zöme beleesett ebbe a csapdába.”

„… soha nem kerülhetünk össze a végzettel, mivel nincs eleve elrendelt sors. Mindent mi rendezünk el.”

„Az igazság olyan, amilyennek külön-külön, egyénenként látjuk.”

„… a legnagyobb tanító éppen ön, hiszen ön tudja, mi a legjobb önnek. Ugyan hogyan is ítélhetné ezt meg bárki, a maga hajszás, rohanó életében. Csupán ön tudhatja, milyen lelki tapasztalatra van szüksége önmaga kiteljesítése érdekében… Az ön külön bejáratú igazságát nem találja meg könyvekben vagy tudományos munkákban. Az érzések vezetnek el az igazsághoz, mert az igazság érzelem és megélés, s mindennek semmi köze az ész dolgaihoz.”

„… amit önök ténynek neveznek, az az égvilágon semmit sem bizonyít. A tények ugyanis együtt változnak a tudomány fejlődésével. Minden csak feltevés, mivel a valóság folyvást változik, miközben kiformálódik a gondolatból és az érzésből.”

„Törekedjenek arra, mester, hogy igazságaik ne legyenek korlátozottak.”

„… a földgolyó belül üres. Még közelebb járnának az igazsághoz, ha tudnák, hogy a Föld középpontja sűrűn lakott…”

„… keressenek olyan válaszokat, amelyeket a lelkük mélyén helyesnek éreznek. A lelkük ugyanis birtokában van az igazságnak, és meg is súgja azt az érzések nyelvén.”

„Az önök teremtő valósága mindig is különbözni fog a másokétól. És a többiek azért nem képesek felfogni az önök igazságát, mert elmerülnek a sajátjuk csalóka káprázatában.”

„Az én igazságom ezerarcú. Nem egyetlen igazságot vallok magaménak, hanem az összes elképzelhető igazságot.”

„… a maguk urai, csak sajnos elfogadták, hogy idegenek is parancsolhatnak önöknek, és mert hittek ebben, hát így is lett. Sokan hisznek az asztrológiában. És akik hisznek benne, azok számára igaz is.

„Az önök lényegéről semmit sem árulhat el a csillagos égbolt, mester, amelynek nincs beleszólása az emberi sors alakulásába. Ha így volna, fabatkát sem érne a képzelet, álom, alkotóerő, az egész élet.”

„Az istenek sokféle játékszert alkottak maguknak, a csillagjóslás egy közülük. Időnként meglehetősen veszedelmessé is tud válni, mert elülteti az entitásokban a jövőtől való félelmet, s beletörődővé teszik őket. Akik holmi felsőrendű bölcsesség letéteményesinek hiszik az asztrológusokat, a szó szoros értelmében idegen kézre adják értékes életüket…”

„A vallási dogmák, a politika, a pénz világa ugyanúgy puszta játszadozásra valók, mint a csillagjóslás. A baj csak az, hogy önök egyhamar rabjává válhatnak e játékszereknek a fajfenntartás nagy játékában.”

„Persze egy rossz szavam sincs az asztrológusokról, hiszen többnyire segítőkész, felelősségteljes emberek. És a varázslatos szépséges csillagok tanulmányozása ugyancsak nagyszerű foglalatosság. Aki azonban rájuk alapozza az életét, mester, az maga is olyan üressé és élettelenné válik, mint a csillagködök.”

„Az ember folyvást önmagán kívül keresett választ a sorsára. Még mindig kényelmesebb volt a néma csillagokat, a királyok törvényeit vagy éppen Isten akaratát okolni, mint önvizsgálatot tartani, s kitudni, ki az univerzumok alkotója. Könnyebb volt papoknál, prófétáknál és látnokoknál találni vigaszra, mint saját bölcsességükben hinni.”

„Mindaddig, amíg önök külső válaszok és okok után kutatnak, nem hallják meg belső hangjukat, márpedig ez minden igazság forrása és az összes létező teremtője. Ez esetben babonák és nevetséges okoskodások kezére adják magukat, amelyek vakká teszik önöket tulajdon félelmetes hatalmukkal és végtelenre nyíló értelmükkel szemben.”

„… minden entitás maga teremti meg és tartja kezében saját sorsát, e felismerés fényében talán kitágítják szemhatárukat, és olyan nagyszerű lények lesznek, amilyenek valójában.”

„Ne feledjék, bármely pillanatban felrúghatják a játékszabályokat, és kiléphetnek a játékból, kézbe véve ezzel saját sorsukat.”

„Az élet nem tervszerűen zajlik mester, egyedül az itt és most létezik.”

„Az élet célja az, hogy részt vegyünk benne teremtőként, s ráárasszuk fényünket. Nincs más dolgunk, mint hogy éljünk, s közben engedjünk vágyainknak pillanatról pillanatra.”

„Ami Mózes törvényeit illeti, azokhoz minden próféta hozzáadta a magáét.”

„Az embert nem Isten, hanem embertársa ítéli meg.”

„Ha folyvást a rosszat lessük, szüntelenül ítélkezünk, akkor a rossz valóban felüti a fejét, ám csak azok gondolkodásában, akik engedik megteremteni birodalmukban… Aki hisz a rossz valóságában, annak számára valósággá is válik, s ekkor ez lesz az ő igazsága.”

„Az önök által „karmának” nevezett jelenség nem Isten törvénye, hanem azoké, akik hisznek benne. Sajnos óriási tömegek tartoznak ide. Ezek az emberek keserves küzdelmet folytatnak holmi képzelt tökéletesség elérésére. Úgy tartják, minden tettükért vissza kell térniük ide, hogy leróják az adósságot.”

„Az ön lelke és szelleme szabad, mester. Bármely pillanatban szabadon alkothat magának igazságokat, valóságokat, képzelgéseket. Bármely pillanatban újraalkothatja az álmát, hisz megvan hozzá a hatalma.”

„Isten nem gyászol. Azért nem, mert mindig van holnap.”

„A ma nem a tegnap foglya, hanem a holnap létre álmodója.”

„A múlt letűnt jelen idő. Egyedüli hatása a jelenre annyi, hogy önök tanulhatnak belőle.”

„A múlt „elmúlt”, mester, nincs többé, már csak leszűrt bölcsességként él tovább a lelkükben. Ez a hozadéka. Ezért leszünk egyre többek minden egyes pillanattal.”

„Azért vannak itt, hogy bölcsességre tegyenek szert, és bölcsességüket az életben kamatoztassák.”

„… nem kell megfizetniük egyetlen gondolatukért vagy tettükért sem, sem ebben, sem egy másik életben, már amennyiben meg tudnak bocsátani önmaguknak.”

„Az unalom annak a jele, hogy lelkük mindent megtanult a szóban forgó tapasztalatból, s ideje új kalandok után nézni.”

„Egyedül a jelen pillanat és a belőle kinyerhető érzés számít.”

„Sokan… úgy érzik, azért születtek a világra, hogy a mások által kitaposott, szűk és szent ösvényen járjanak, mely állítólag elvezet Istenhez. Minő unalom!”

„Mi az öröm? Az öröm a megszakítás nélküli mozgás, az ítélkezés nélküli önkifejezés, a bűntudat nélküli létezés szabadsága.”

„Az örvendező ember nem kapható gyűlöletre vagy mások bántalmazására, lerohanására.”

„Aki örül, az nem aggódik tovább, azaz nem agg el időnap előtt.”

„Tudatosítanunk kell magunkban, hogy életünk minden pillanata szabadságot és lehetőséget teremt az öröm kifejezésére, amennyiben erre törekszünk. Rá kell ébrednünk, semmi nem éri meg, hogy elszakítson minket az öröm, boldogság… és Isten birodalmától. Semmi! Szeretnünk kell önmagunkat, feltétel nélküli, maradéktalan szeretettel, minden porcikánkban, mert önmagunkat szeretve Isten előtt hódolunk.”

„Istenhez egyedül az öröm vezet el, legyen ennek bármi a forrása. Ez viszi haza önöket a Teremtőhöz.”

„Mi a küldetésem itt, mester, mi az életem célja?... Az a dolga, hogy éljen.”

„Nem a sorsunkat beteljesíteni jöttünk, hanem élni, és életünk minden pillanatában alkotó énünk, lelkünk parancsszavát követni.”

„Nem azért kaptuk az életünket, mester, hogy börtönbe zárva töltsük el. Azért kaptuk, hogy kiélhessük alkotókedvünket, szabad folyást engedjünk színes egyéniségünknek és önkifejezésünknek, s e közjátékok és kalandok egytől egyig boldoggá tegyenek minket.”

„Akik csak a külső elvárásokkal törődnek, haláluk óráján érzik át igazán, hány szerelmet nem mertek vállalni, mi mindent kellett volna másként csinálniuk stb. Ezek a megbánások visszahozzák őket erre a létsíkra, hogy bepótolják a mulasztottakat.”

„… a bölcsesség felhalmozódott érzések gyűjteménye.”

„Amennyiben életcélokra vágyik, hát gondoljon az egyetlen örök célra, gondoljon önmagunk szeretetére. Ez az örökkévalóságba is elkíséri önt, míg egyéb csip-csup célok jönnek és mennek, s ha elérte valamelyiket, hát újabbal helyettesíti.”

„Ha valaki túllép a közvetlen kötelességek és „muszájok” parancsain, nem rágódik többé a sorsán, hanem ehelyett élni kezd, s maradéktalanul átél minden egyes pillanatot, addig ismeretlen boldogságban és szabadságban lesz része, feltárul előtte az élet igazi arca, s ráébred, hogyan is kell élnie.”

„Az ember, az igazság tétova keresője, aki oly hevesen vágyik arra, hogy elfogadják, készségesen hisz az ostobaságoknak.”

„Az ember lelke és szelleme halhatatlan, elpusztíthatatlan! Teste viszont, melyet az istenek önmaguknak gyúrtak a föld porából, kiszolgáltatott ama halhatatlan lény gondolatainak, aki elfoglalja.”

„… sokszor tapasztalták tehát meg az életet és a halált. És bár életük csupáncsak álom volt, játék, káprázat az élet nagy kalandjában, mégis tönkretette önöket. A család, társadalom és az egyház oly sok életen keresztül emlékeztette önöket nyomorult, porszem mivoltukra, hogy e gondolat idővel valósággá szilárdult.”

„… az istenek teremtményei közül a félelem a legpusztítóbb erejű, árnyékaiban ugyanis lehetetlen kifejezni az életet.”

„Az emberi lét tehát félelemmel és kételyekkel terhes, roppant óvatos nyájlétezés.”

„Az óvatosság nem látszat, hanem az emberlét előfeltétele, a nélkülözhetetlen önfenntartási ösztön része.”

„Egyedül arról az illúzióról kell lemondaniuk, hogy nem képesek minderre… egyszerűen száműzik a gondolkodásukból.”

„Akkor lehet igazán önmaga, mester, ha kilép a tétovaság szűk köréből. Mikor ön, akit korábban a teste védelmezett, visszaperli rendelkezési jogát a lét egésze felett, teste készségesen együttműködik majd önnel… elég változtatnia a szemléletén, és mindez egy szempillantás alatt beteljesül. Egyedül tudásra van szüksége.”

„Élni kell itt és szeretni, és eggyé válni az élet apró tényeivel. Meg kell szabadulniuk félelmet és szűkösséget szülő, a szabadságot korlátozó ideáiktól. Az én szabadságában kell élniük, szeretniük kell önmagukat, és abba kell hagyniuk a hasonlítgatást másokkal.”

„Önök itt és valamennyi embertársuk azért itt fejezi ki önmagát, mert így akarja. Erről szól a lélekvándorlás.”

„Nem bölcs dolog elmerülni a múltban. Aki a múltjában vájkál, könnyen elfelejtkezik a jelenről és a jövőről. Ön arra kíváncsi, ki volt előző életeiben, mester, holott azt sem tudja, kicsoda ma.”

„Azt nevezzük megvilágosodásnak, amikor a félelem helyét a tudás foglalja el.”

„A tudás fejlődésre, létezésre ösztökél… kitágítja a lét szűkösségét. A tudás és a tanulás kalandja egyszerűbbé, nemesen szerénnyé tesz. És önök derűs békére találnak ebben a nemes egyszerűségben.”

„Az aura a szellem… amely közvetlen kapcsolatban áll az isteni tudattal… tudatfolyammal… ezen a nagy erejű energiamezőn keresztül minden gondolat a lényekbe árad a tudás folyamából. Hogy ezek közül melyeket tudatosítjuk magunkban, tudati folyamatainkon múlik, mivel auránk elektromágneses része azokat a gondolatokat vonzza magához, amelyek összhangban állnak gondolkodásunkkal. Szellemünk tehát szűrő szerepet tölt be a gondolat szüntelenül tovasikló és változó folyamának partján. E fény révén fogadjuk magunkba az isteni tudat szikráit, az egyetemes tudatfolyam cseppjeit. Módunkban áll mindent megtudni, mivel magunk is e soha meg nem álló tudatfolyam részét képezzük.”

„A tudatfolyamból származó gondolat tart minket életben. Innen származnak a gondolataink, ezek ébresztenek érzéseket lelkünkben, ezek töltik fel egész lényünket az érzések erejével. Kitágult énünk gondolatai azután visszaáramlanak a nagy tudatfolyamba, mely egyre tágasabbá teszi a létezők tudatát. Teszem azt, önöknek támad egy alkotó gondolata ma, s miközben ezt meghányják-vetik magukban, a gondolat nyomán támadt érzés elektromos rezgésként elraktározódik a lélekben. Ugyanez a frekvencia elhagyja a testet, s visszaárad a tudatba; így valaki más ragadja meg, és váltja valóra. Mindenki más hozzáfér ahhoz, amit önök gondolnak és éreznek. Embertársaik az önök gondolataiból táplálkoznak, és viszont.”

„A tudatot alkotó gondolatok különböző rezgéstartományba sorolhatók. Akadnak közöttük alacsony rezgésszámú gondolatok, ezek uralják a társadalmi tudatot. A magasabb frekvenciatartományba a tágasabb gondolatok tartoznak, ezek alkotják a tudatfölöttit.”

„E létsíkon a kis frekvenciájú, szűk körű gondolatok vannak túlsúlyban, ezek alkotják a társadalmi tudatot. Az ilyen gondolatok tele vannak korlátozással, előítéletekkel, és igen-igen nyersek, hiszen az önök életét a túlélési ösztön és a halálfélelem irányítja… Az önök gondolatai ezek szerint az élelem, lakás, munka, vagyon, a helyes és helytelen, a jó és rossz, a divat, szépség, elfogadás, hasonlítgatás, öregség, betegség és halál körül forognak… Ezért önöket folyamatosan ilyen szűk körű gondolatok táplálják egy rendkívüli módon korlátozó, áporodott tudatból. Mivel pedig önök közel engedik magukhoz a hasonló gondolatokat, vissza is sugározzák őket, fenntartván ezzel az emberi értelem végességét.”

„Különösen a nagyvárosok tudata behatárolt, mivel lakóik jobbára tülekedő, nyüzsgő divatbábok, „percemberkék”, akik tele vannak rettegéssel és elutasítással.”

„A tudatfölötti magasabb frekvenciatartományba tartozó gondolatai a tiszta létezéssel, az egyetemes összhanggal, az egységgel és folyamatossággal foglalkoznak. A szeretet, lángész, életöröm gondolatai ezek.”

„Magasabb rezgésszámú gondolatok inkább az érintetlen természetben támadnak, távol az ember áporodott gondolkodásától, mivel itt egyszerű, időtlen, állandó és harmonikus a létezés.”

„… a gondolatok nem az agyban keletkeznek. Agyunk csupáncsak lehetővé teszi a gondolat belépését a tudatáramból… a gondolat felfogására és raktározására tervezték az istenek.”

„… a test minden egyes sejtjét egyetlen gondolat táplálja… Mivel a gondolatok táplálják a testet, az egész szervezet reagál elektromos impulzusaikra, az egész szervezet!”

„A lélek jelentős raktár, amely… minden érzést rögzít. Az érzés tehát a lényünk fényanyagát bombázó gondolatok nyomán keletkezik… érzeteket váltanak ki minden egyes sejtben. A lélek érzésként rögzíti ezeket az érzeteket, amelyeket később lehívhatunk az emlékezetből… A lélek azután fogja az érzést… és hasonló után kutat memóriabankjában. Az agynak az a része, ahol az értelem székel, azután kiválasztja a szóban forgó érzés leírására alkalmas szavakat. Minden, ami szavakba foglalható, bizonyos érzésekhez társul, melyek alapja a tapasztalat.”

„Hogyan fogjuk tehát fel, és hogyan tudatosítjuk a gondolatot? Az érzések közvetítésével. A tudás mindenestől az érzéseken múlik. Egyetlen gondolat sem tudatosulhat anélkül, hogy előbb ne ébresztene meghatározott érzéseket, ez adja meg sajátos színezetét, „egyéniségét”. A gondolat akkor tudatosul, ha az agy elfogadja, majd a test egésze átérzi. A tudás alapja nem logikai bizonyítás, hanem érzelmi visszaigazolás. Csak akkor mondhatjuk el valamiről, hogy ismerjük, ha átéltük a hozzá tartozó érzést.”

„… mágnesként vonzza magához a közfelfogás hasonló gondolatait. Olyan helyzeteket, tárgyakat és entitásokat sodor a közelébe, amelyek a korábbihoz hasonló érzéseket ébresztenek. Miért? Azért, hogy önök háromdimenziós valóságként élhessék meg gondolataikat, s ekképpen érlelődjön meg a tapasztalat gyümölcse, a bölcsesség.”

„Minél erősebb a vágy, annál nagyobb lesz a beteljesedés.”

„… a gondolat csökkent rezgésszámú fény. A rezgésszámok további csökkenésével jönnek létre az anyagi részecskék, majd az ezt követő csökkenéssel a gondolatalakzatok. Ugyanez áll a testre is. A gondolat fényként érkezik a test vevőkészülékébe, amely innen elektronként áramlik tovább az anyagban, hogy érzésekkel és értelemmel telítse azt. Vágyaik valóra váltásához nem kell mást tenniük, mint átérezni ezeket a vágyakat. Ez az érzés azután visszakerül az Atyához, s Ő beteljesíti a szóban forgó vágyat.”

„…korlátolt gondolkodás… Amennyiben az önök gondolkodása nem merészkedik túl a társadalmi tudat határain, a megfelelő agyterületek a szó szoros értelmében bezárulnak a nagyobb rezgésszámú gondolatok előtt.”

„A lángész olyan gondolatokat is magához enged, amelyet az átlagember elutasít.”

„Akármilyen gondolatot engednek közel magukhoz, meg is tapasztalják, mivel elektromágneses mezejük odavonzza önökhöz a gondolatnak megfelelő valóságot.”

„… amennyiben maradéktalanul kihasználnák agyi kapacitásukat, egy szempillantás alatt fényszikrává alakíthatnák a testüket, amely ettől kezdve halhatatlan lenne… új végtagot is növeszthetne… kigyógyulhat a betegségekből… átgyúrhatja a teste.”

„Az agy kapacitása úgyszólván kimeríthetetlen, önök véges értelmükkel ennek mindössze az egyharmadát használják ki.”

„A test fenntartásáról az agy és a kollektív tudat gondoskodik, mivel minden, az agyba lépő gondolat felvillanyozza és táplálja a sejteket.”

„Az eddig nem aktivált agyi területeknek megvan az a képessége, hogy egyszerűen a gondolat mozgósításával begyógyítsák a test bármely sérült pontját. Abban a pillanatban, amint elgondoljuk, hogy ez megtörténik, a szóban forgó gondolat a központi és környéki idegrendszeren keresztül nagyobb kisüléseket kelt a sérült testtájon, ami osztódásra és tökéletes regenerálódásra serkenti az ottani sejtek DNS-ét, s így a sejteket magukat is. Mondom, a gyógyulás tökéletes! Önök ezt csodának vélik? Márpedig ez a dolgok természetes rendje, legalábbis ennek kellene lennie!”

„Önök azt gondolják, hogy csak orvos és gyógyszerek gyógyíthatják meg a testüket. És így is lesz, mivel önök hisznek mindebben.”

„Vannak gyógyítók, akik egy szempillantás alatt talpra állítják a legsúlyosabb beteget is, mivel pácienseik vakon hisznek bennük. A hit csodákra képes, s a gondolat bármivé át képes gyúrni a testet.”

„… aki boldogtalan, unatkozik, rosszkedvű, fél, keserű, dühös, irigy, agyonhajszolt, elhagyatott, magányos farkas, az ugyan miféle gondolatfrekvenciákat érez át? A társadalmi tudatot. Azt kérdik erre, hová lett mindebből az öröm, a szeretet, az öröklét, Isten? Nos, mindössze egy gondolatnyi távolságra vannak. Miért nem tudnak hát azokról a nagyszerű gondolatokról, amelyek pillanatról pillanatra megérintik szellemüket? Azért, mert nem kíváncsiak rájuk. Úgy döntöttek, hogy a társadalmi tudat árnyékában élnek, úgy öltözködnek és viselkednek, ahogyan a tömegízlés diktálja. A beépülést, sőt beolvadást választották, nyilván mert ez a könnyebb út.”

„A csökevényes én tehát az Antikrisztus, és birodalma a társadalmi tudat, mely gátat vet a gondolatnak, s helyette bevezeti a félelmet, az ítélkezést és a túlélésért folytatott küzdelmet.”

„Amint az agyalapi mirigy kivirágzik, életük is kezd megváltozni, éspedig úgy, hogy nem győzik kapkodni a fejüket a csodálkozástól. Ettől fogva minden gondolatukat mély érzések kísérik. Tudásukat alkotásokba öntik át, és észreveszik, hogy gondolataik egyre gyorsabban öltenek testet. Jobban szeretnek, többet megértenek, és mélyebben együtt éreznek a szenvedőkkel ebben az állapotban. Közben fájdalmas búcsút kell venniük bizonyos entitásoktól, mivel elváltak útjaik, a helyükbe azonban rokon gondolkodású társak érkeznek, akikben lelki testvérre találnak. Érzelmük és alkotóerejük elmélyülésével rövidesen addig ismeretlen tudásra és érzésekre tesznek szert. Csak ránéznek egy entitásra, és a lelkükben érzik egész lényegét. Gondolataik megmutatják a jövendőt.”

„Hogyan történhetett mindez? A vágy hatalmánál fogva. Minél jobban vágynak a határtalanra, minél jobban magukhoz ölelik az innen származó gondolatokat, az agyalapi mirigy annál több hormont termel, és annál szélesebbre tárul a nyiladéka.”

„… az agyalapi mirigy az Istenhez vezető kapu.”

„Ne mondják: „A tudást keresem”, mert aki keres, az nem mindig talál. Mondják inkább: „A bennem lakozó Úristen hatalmánál fogva tudom azt, ami ebben a pillanatban tudható. Úgy legyen!” Ezután pedig várják meg a mindenség válaszát. Ha esetleg azt sem tudják, mire is kíváncsiak éppen, a „tudom” olyan varázsszó, amely megnyitja a felismerések kapuját. Mindössze ennyit kell mondaniuk, s a tudás már magától jön.”

„Ne feledjék, itt önök hozzák a törvényeket, s az válik törvénnyé, amit gondolnak, majd szóban is megfogalmaznak. Ha kijelentik, hogy nem tudnak valamit, akkor az úgy is lesz.”

„Ha arra gondolnak, hogy tudnak mindent, s ezt lelkükben is átérzik, agyalapi mirigyük megnyílik a nagyra törőbb gondolatok előtt. A tudás kinyitja a zsilipeket, s ezután már gáttalanul áradhat a gondolatfolyam.”

„… a tudás nem egyenlő a hittel. A hit feltételes, a tudás abszolút, s csupán önmagából táplálkozik. A hit belső vagy külső kényszeren alapul; ekkor olyan igazságról próbálják meggyőzni önmagukat, vagy mások önöket, amelyben nem biztosak feltétlenül. Nem kérem önöket, hogy bármiben is higgyenek. Azt akarom, hogy tudjanak! A megvilágosodás útja a kételyek, hit és remény nélküli tudás. Ezek a dolgok mind feltételhez kötöttek. Mindaddig, amíg csak hisznek valamiben, nem valósul meg.”

„Ha határozottan kijelentik: „A bennem lakozó Úristen hatalmánál fogva tudom a választ erre a kérdésre, és alkalmas vagyok e tudás befogadására. Úgy legyen!” – ezzel valóan előhívják a lelkükbe rejtett tudáskészletet.”

„Küszködésre, verejtékezésre, kutakodásra semmi szükség. Nem kell bonyolult rítusokat elvégezniük vagy szenténekeket gajdolniuk a siker érdekében. Egyszerűen tudniuk kell!”

„… önöké az egész világ. Ha így tudják, máris a rendelkezésükre áll… Vágyaik úgy teljesülhetnek, ha tudják, mit akarnak, és azt is, hogy mindezt megérdemlik!... Bármit megszerezhetnek, amit csak megkívánnak, csupáncsak annyit kell tudniuk, hogy itt önök szabják meg a törvényeket, és minden kimondott tudásuk valóra kell, hogy váljon. Ezt nevezik az Egy törvényének.”

„Létezés! Mit jelent ez? Azt, hogy önök engedélyt adnak önmaguknak, hogy azok legyenek, akik, és maradéktalanul szeretik önmagukat minden gyengéjükkel és esendőségükkel egyetemben. Az, hogy maradéktalanul átélik és megélik valamennyi érzésüket… tudják, amit tudni szeretnének, és nem ódzkodnak attól a kalandtól, amely felé lelkük csábítgatja önöket. Aki így él, soha nem ítéli meg sem önmagát, sem másokat, sem pedig véletlenül átsuhanó gondolatait.”

„Akik külső elvárásoknak engedelmeskednek, erőszakot tesznek belső világukon.”

„Szeressék a testüket, bánjanak vele nyájasan, szeretettel, kényeztessék magukat. Hiszen ez az az eszköz, amely lehetővé teszi, hogy megtapasztalják a jelen létsíkot. Törekedjenek a gondolat határtalanságára, ám egyúttal gondozzák is azt a szerkezetet, amely ezt lehetővé teszi.”

„A drogfogyasztással járó emelkedett érzés csupán az agyhalál tünete. Valahányszor kábítószert fogyasztanak, megcsapolják tudásuk tárházát. És eljön majd az idő, amikor már sem írni, sem nevetni nem tudnak, amikor egyetlen külső inger sem lesz elég erős, hogy érzéseket váltson ki önökből.”

„Soha ne engedjék leigázni vagy megfélemlíteni magukat. Mindig van kiút, mindig van megoldás. Ha ezt tudják, olyan gondolatokat engednek majd közel magukhoz, amelyek bevilágítják az örömhöz vezető útjukat.”

„Nézzenek farkasszemet félelmeikkel, s rájönnek, hogy csalóka káprázatok csupán. Értsék meg, halhatatlanok, és nincs olyan ismeretlen erő, amely gátat vethetne boldogságuknak. Irtsák ki magukból a félelmet…”

„… ne legyenek türelmetlenek, ne akarják, hogy a teljes agykapacitás azonnal megnyíljon önök előtt. Haladjanak előre lépésről lépésre, gondolatról gondolatra, tapasztalatról tapasztalatra, hogy minden egyes gondolat leülepedhessen a lelkükben.”

„A kudarc csak azok számára valóság, akik hisznek benne.”

„A kudarc egyet jelentene a véggel, márpedig vég nem létezik, hiszen az élet örök, és minden pillanatban előrelép önmagához képest.”

„Önök soha nem tévedtek, hanem folyvást okultak.”

„Minden hibájuk, tévedésük, gyengeségük, „bűnük” csupán Isten felé vezető lépcsőfok. Csak úgy tehetnek szert igazi tudásra, ha végigjárják ezeket a lépcsőfokokat.”

„Minden kalandjuk, amelybe lelkesen belevágnak, még magasabbra szítja az önökben lobogó lángot.”

„Csak úgy tehetnek szert tudásra, úgy válhatnak Istenné, ha maradéktalanul magukhoz ölelik az életet – megtapasztalnak minden helyzetet, átélik valamennyi érzelmet, kipróbálnak minden emberbaráti és elvetemült cselekedetet, és így végül lelkük megtelik a végső bölcsességgel.”

„A legbölcsebb, legnemesebb entitások ilyképpen végigpróbálták az emberiség valamennyi kalandját. Voltak ők örömlányok és papok, guruk és parasztok, gyilkosok és áldozatok, győztesek és legyőzöttek, gyermekek és szülők.”

„Hallgassanak mindig az érzéseikre, és ne rettenjenek vissza azoktól a kalandoktól, amelyekre lelkük sarkallja önöket…”

„Ha kedvük támad valamire, legyen szó bármiről, nem bölcs dolog az érzés ellen hadakozni, hiszen nagy kaland és értékes tapasztalat vár önökre.”

„Ha viszont érzéseik ellenére cselekszenek, betegség, neurózis és csüggedés lehet a következménye.”

„… soha senki nem fogja elmarasztalni önöket, hacsak nem fogadják el környezetük elmarasztaló ítéletét.”

„Eljön majd az idő, akár ebben, akár egy másik életben, amikor többé nem vágynak semmire, amikor egyszerűen csak „lesznek”… Mindent megtapasztaltak már ezen a létsíkon, ezért többé semmi nem vonzza ide vissza önöket. Ekkor megértek új kalandok átélésére és fejlettebb létsíkok felkeresésére.”

„Az ismeretlen Isten maga a némaság, nagy, nagy némaság, mégis szól önökhöz, ha van fülük, hogy meghallják. Hódítsák meg maguknak ezt a kontinenst, járják be tájait. Tegyék le ékszereiket és drága selyemruháikat, vessék le elegáns cipőiket. Induljanak el egyszerű vándorok módjára, hogy megismerjék Isten szép világát, melyet önök teremtettek saját mennyországukban. Kérve kérem, induljanak el. Nem éltek igazán és nem érthetik meg Istent mindaddig, amíg fel nem fedezték maguknak szépséges Földünket, s nem azonosultak kihunyhatatlan tudatával.”

„Szívem mélyéből kívánom, a bennem lobogó isteni tűz hevével, hogy jöjjenek rá, mennyit érnek, mennyire szereti önöket a teremtő, és mennyire szüksége van önökre.”

„Egy dolog azonban megismerni az igazságot, és más dolog megélni azt. Egy szépséges reggelen, amikor a legkevésbé várják, az utóbbi is bekövetkezik. Akkor az ég tűzijátékában gyönyörködve megértik, hogy véget ért a fáradságos keresés, nincs többé tanácstalanság, harag, önutálat, nem számítanak már könyvek és tanítók, hiszen, íme, beköszöntött a szavakon túli, mélységes megértés pillanata. Meglátják, eljön majd az önök reggele is, ahogyan az enyém is valaha.”