„A nagy tragédia az, amikor egy gyerek, aki addig mindig spontán és őszinte volt, nem azt mondja, amit akart, nem azt kérdezi, amit akart, mert valaki megszégyenítette vagy dühös lett rá, és ettől kezdve már alkalmazkodik. A terápiában vissza akarjuk nyerni ezt a spontán őszinteséget, amihez most már bátorság kell.”

„… csak olyan okos lehetsz, amilyen okos társaságod van.”

„Sokan jönnek hozzám, hogy valaki figyeli és kritizálja őket. Ezt is nagyon nehéz feladni, mert amíg azt képzelem, hogy figyelnek és kritizálnak, addig nem vagyok egyedül. Inkább szenvedek attól, hogy figyelve vagyok, és megítélve, mint hogy egyedül legyek. De akkor, amikor már nincsenek gondolatok, amikor nagy csend van, akkor egyedül vagy. Aki magányos, az a múlttal beszélget, akinek nincsen társasága, az magával beszélget, ami viszont képtelenség, ebből jönnek a problémák.”

„A vancouveri orvosi egyetemen, a pszichiátrián, manapság is azt tanítják, hogy a skizofrénekkel nem beszélgetünk, csak orvosságoljuk őket. És persze Ronnie azért nem akarta orvosságolni őket, hogy az orvosság ne zavarja a beszélgetést.”

„Talán reménytelennek éreztem azt, hogy a világon uralkodjak, így leszűkítettem a világot, az életemet, az időt, és kitaláltam dolgokat, amiket akaratosan és kegyetlenül, kivétel nélkül elvégzek, például kezet mosok gyakran, tekintet nélkül másokra, mintha az életem vagy mások élete függne attól, hogy ötször járjam körbe a széket, mielőtt leülök. Ebben a pici világban én vagyok az úr. Ez nem egy betegség. Ez egy megoldás (nem konzekvenciamentes) arra, hogy nem szeretem a bizonytalanságot, nem szeretek a világhoz adaptálódni, azért is a világnak kell adaptálódnia hozzám.”

„… sokszor mondom kényszerbetegeknek, hogy ők tulajdonképpen egy privát vallást teremtettek. Azok a muszlimok, akik Mekka felé hajlonganak, sem kényszerbetegek, hanem vallásosak.”

„Érteni kell a különböző elméletek határait magunkról, emberekről, és hogy végső fokon felelősek vagyunk a magunk módján látni a világot és másokat.”

„A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! - ez tehát a felvilágosodás jelmondata.  Restség és gyávaság okozza, hogy az emberiség oly nagy része, habár a természet már rég felszabadította az idegen vezetés alól, szívesen kiskorú marad egész életében, s azt is, hogy másoknak oly könnyű ezek gyámjává feltolni magukat. Kiskorúnak lenni kényelmes. Ha van egy könyvem, amely eszemül, egy lelkipásztorom, aki lelkiismeretemül szolgál, s egy orvosom aki megszabja az étrendemet stb., akkor igazán nincs szükségem arra, hogy magam fáradozzam. Ha fizetni tudok, nem kell gondolkodnom, elvégzik helyettem mások ezt a bosszantó munkát. S hogy az emberiség legnagyobb része (s közte az egész szépnem), túl azon, hogy fáradságos, fölöttébb veszélyesnek is tartsa a nagykorúságig teendő lépést, arról már ama gyámok gondoskodnak, akik jóságosan magukra vették a rajtuk való felügyeletet. Miután elbutították jószágaikat, s gondosan vigyáztak, nehogy e jámbor teremtmények egy lépést is tehessenek ama járókán kívül, amelybe bezárták őket, megmutatják nekik az őket fenyegető veszélyeket, ha megpróbálnának egyedül járni.” Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: Mi a felvilágosodás?”

„A Laing oldalán 1974-től 1989-ig – a haláláig – végzett munka alapjaiban meghatározta terápiás gyakorlatomat… nyíltszívű és nyitott tudatú megközelítése; bátorítása, hogy a rossz dolgokból kihozható a legjobb… mi mindannyian egy csónakban evezünk… nincs mi és ők – mindez a mai napig kimeríthetetlen forrás, amelyből ösztönzést és vigaszt merítek.”

„Laing felismerte, hogy bármilyen, akár igen korai trauma megakasztja a fejlődést. Ha valami szörnyűség történik a méhen belül, az ember megreked, és nem képes teljes mértékben felfogni a későbbi eseményeket…”

„… Otto Rank… úgy vélte, hogy az elmúlt ötven év egyetlen jelentős elméleti hozzájárulása a pszichológiához Stanislav Grof tudattalannal kapcsolatos kutatása volt… ugyanazt a mintát fedezte fel, mint Fodor Nándor az álmokkal végzett analitikus munka során, már 1949-ben.”

„Míg Grof a saját gyakorlatában intrapszichésen alkalmazta az LSD-terápiát…, addig Laing maga is módosult tudatállapotba lépett (a szerből a páciensnek adott adag felét bevéve), így interpszichés kapcsolatba tudott kerülni a páciensével.”

„Manapság az egész világon újjáéled a pszilocibin, az ayahuasca, am MDMA, az LSD és hasonló anyagok pszichoterápiai segédanyagként… történő alkalmazásának kutatása, ami igazolja Laing hipotézisét, miszerint a gyógyulást, illetve az „ébredést” hatékonyan segítik ezek a szerek.”

„A család, különösen az elsődleges gondozó, aki általában az anya, elősegítheti, de akár hátráltathatja is a gyermek azon képességét, hogy mások társaságában is önmaga tudjon lenni.”

„Öngyilkos hajlamú páciensemnél nem kellett volna szükségszerűen összetett mentális betegséget megállapítani, majd elektrosokkal és mérgekkel kezelni őt. Csupán arra volt szüksége, hogy meghallgassák, olyan feltétel nélküli szeretettel, amely elismeri és elfogadja az ő teljes lényét. Ez a feltétel nélküli szeretet kínálta a menekülést az engedelmesség és a jóság börtönéből, ez engedte meg neki, hogy rátalálhasson rég elveszett valódi énjére, és ismét eggyé válhasson vele. Az LSD pedig segített neki regresszálni.”

„Laing óva intett attól, hogy mindenhatónak képzeljük magunkat. Nem mindenkihez lehet közel férkőzni. Úgy vélte, hogy egy terapeutának manapság képzett harcművésznek is kell lennie, vagy legalábbis erősen korlátoznia kell a páciensei körét. Az embernek tisztában kell lennie önnön határaival.”

„Laing reményt és fényt adott nekem, az örökség, amelyet rám hagyott: a hit abban, hogy a szerető, gondos, figyelmes részvétel egymás életében hatékonyan segíthet helyreállítani teljes emberségünket. Ő adott nekem erőt, hogy képes legyek elkerülni az elidegenedett, gépies, mindent leegyszerűsíthető pszichiátria lealacsonyító, megalázó és undorítóan tárgyiasító szemléletét, és szembe tudjak szállni vele. Elméje, szíve, lelke és szelleme nélkül, amelyet oly nagylelkűen megosztott mindenkivel, aki komolyan vette őt, nem lennék negyvenhárom éve pszichoterapeuta.”

„A hatalom el sem tudja képzelni, hogy maradhatna fenn az alvajáró tömegek kizsákmányolása és szigorú ellenőrzése nélkül, ha a szeretet vírusa, melyet Laing és az általa megfertőzöttek terjesztenek, egyszer csak a tömeges felébredés járványát idézné elő. Biztonságosabb visszatartani, eltussolni és jelentéktelennek beállítani Laing üzenetét. Jobb tiltólistára tenni az LSD-t, törvénybe ütközőnek minősítve az előállítását, terjesztését és birtoklását.”

„Az, aki a társadalom konvencióit megfogadja és betartja, az láthatatlanná válik…”

„Akit ápolok, az beteg – gondoljuk elsőre. De a magyar szó etimológiája nagyon érdekes: ápol ’betegségben gondoz’… Ismeretlen eredetű szó. A 18. század előtt apol formában élt, s jelentése eredetileg ’csókol’ volt… apolgat formából: ’csókolgat’; ’dédelget’; ’szeretettel gondoz’; ’bajban, betegségben gondoz’. Az ápol, apol, apolgat szó a régi magyar nyelvben csókolást jelentett… Amikor valaki megbetegíti magát azért, hogy törődjenek vele, talán valahová ide viszi vissza magát, erre a pontra, ahol a csók és az ápolás még egy.”

„Többször konzultálnak velem szülők olyan gyerekekről, akik már szobatiszták voltak, és mégis hét-nyolc-tíz éves korukban újra minden éjjel bepisilnek… Szerintem a gyerek ezt mondja: túlságosan gyorsan akarjátok, hogy felnőjek, az én tempóm lassabb… a gyerek így könyörög a szüleinek, hogy ne siettessék… Amikor a szülők ezt megértik, és hajlandóak néhány napig úgy bánni a gyermekükkel, mintha sokkal fiatalabb lenne, a bevizelés azonnal megszűnik.”

„A gyereket azért siettetik, mert nem veszik komolyan, nem figyelnek rá, nem ápolják, nem csókolgatják, magyarán nem szeretik.”

„Az igazi önmagamtól elszakadtam a trauma pillanatában, az egész életem ettől kezdve megfelelés, nem önmegvalósítás, önkifejezés… Ha megengedik nekem, hogy oda visszatérjek, az eredeti önmagamhoz, vigyáznak rám, akkor összeköttetésbe léphetek az igazi valómmal, ahogy voltam a trauma előtt, és kapok egy esélyt, hogy újra felnőhessek biztonságos körülmények között. Ehhez nem kell lineáris idő, például, ha valakinek három évbe telt odamennie, egy hét alatt visszatérhet, és attól fogva élvezheti az életét, nincs az az érzése többet, hogy van valami befejezetlen, valamit mondani kéne, valamit csinálni kéne.”

„Arról beszéljünk, ami van, és ne arról, aminek lennie kéne. Az igazi terapeuta, vagyis a munkája mindig radikális és forradalmi, mert állandóan megkérdőjelezi a muszájt. És azt, hogy mi az a jó, és hogy mi kell.”

„A terapeuta az az ember, akihez fordulhatsz, amikor úgy érzed, hogy egyedül vagy. Újra és újra leszögezem, hogy nincsen technika, nincsen módszer a terápiában. És nincs cél, legalábbis nekem nem szabad, hogy céljaim legyenek.”

„Szerintem, akit csak a hatalom érdekel, az nem lesz soha igazi politikus, legfeljebb diktátor.”

„… a pszichológia, vagyis a pszichoterápia… praktikus tudomány, a pillanat művészete.”

„Freud… gyógyító praxisa… nem azért volt jó, mert tudományosan alátámasztott volt, hanem azért volt jó, mert ő jól bánt a pácienseivel (etika). Talán ő volt az első férfi, aki igazán odafigyelt arra, hogy mit mondanak a nők.”

„Nekem is voltak élményeim, láttam önmagamat az előző életeimben. Ami biztos, az az élményem, de hogy ez igaz-e, vagy csak az agyamban élő mesélő, művész dolgozik, szóval a módosult tudat igazgyöngye az élmény, azt soha nem fogjuk tudni ebben a büdös életben.”

„Egy jó terapeuta lehetőségeket nyit ki arra, hogy tisztán lássuk, mit lehet megváltoztatni, és hogyan legyünk elég bátrak ahhoz, hogy megváltoztassuk azt, amit lehet, és hogy tisztán lássuk, mit nem lehet megváltoztatni (öregedés, betegség, halál). És segítséget ad, hogy hogyan kell ezt elfogadni. A boldogtalanság oka legtöbbször a hatalom hiánya, a hatalomnélküliség.

Kérdező: A „hatalom” szó alatt, gondolom, nem mások fölötti hatalmat, hanem a lehetőségek szabadságát érted. F.A.: Persze!”

 

„A diagnózis Laing szerint (dia = keresztül, át; gnosis = látni, tudni) nem egyéb, mint egy helyzet részletes, akkurátus leírása. Ha a diagnózis helyes, ha a terapeuta és a páciens együtt pontosan leírják a helyzetet, akkor a helyzet megváltozik.”

 

„Egy olyan magyarázat, amit egy pszichológus külső jelek alapján, könyvekből szerzett tudása alapján, a jogosítványai páncéljában kiad a páciensének, nem más, csak egy sztori, egy racionalizálás, tíz fillért sem adnék egy tucatért. Az igazi diagnózis a terapeuta és a páciens közös munkája.”

 

„Csak a páciens számít. Nem számít a protokoll, az előírások, az elméleti tudomány szabályai. A terápia egy primer, „itt és most” élmény, amelyben a terapeuta is, a páciens is részt vesz. Az élmény mindig friss, élő. Minden pácienssel más és más.”

 

„Nem hagyjuk egyedül, ott vagyunk vele, ahol ő van. Segítünk neki, hogy ne féljen, vagy ha fél is, erőt tudjon venni a félelmén. A páciens a saját útját keresi, és mi nem tudhatjuk, hogy mi az ő útja, ezt csak ő tudja. A terápia az a folyamat, amelynek során a páciens megtalálja a saját útját.”

 

„Az a tapasztalatunk, hogy senki sem szenved, akit nem bántottak. A terapeuta a pácienssel mély szövetséget köt, és ketten addig dolgoznak együtt, amíg a páciens rá nem jön, milyen körülmények, milyen emberek, milyen környezet szükséges neki, hogy élni tudjon, hogy azzá lehessen aki.”

 

„A legjobb terapeuták a karrierjüket páciensként kezdték. Lainget egyszer megkérdezték, hogyan tudott eljutni oda, hogy már nem szenved. Elkerekedett a szem, hogy hogy lehet ekkora hülyeséget kérdezni. „A terapeuta nem az, aki nem szenved, hanem az, aki jól szenved.” – mondta”

 

„A páciens nem egy megjavítandó tárgy, hanem egy elfogadandó személy.”

 

„… a terápiának nem lehet sémája. Mi nem vizsgáljuk a páciensünket, mi együtt élünk vele. A páciensnek vágymentes, szeretettel teli figyelemre van szüksége, hogy rájöhessen, mik is az ő igazi, saját vágyai. Eltévedt, mert szerepeket játszott, mert meg akart felelni, mert mások vágyait kellett teljesítenie.”

 

„Ferenczi Sándor mondta, hogy az a jó terapeuta, akinek sok ideje van, és semmi ambíciója nincsen.”

 

„… mondta Winnicott a terapeutáknak, hogy tulajdonképpen csak egy feladatuk van; hogy ne haljanak meg a páciensük számára. Nemcsak fizikailag, hanem emocionálisan se haljanak meg.”

 

„… nem a páciensnek kell hűségesnek lennie a terapeutához, amit sok őrült pszichoterapeuta elvár, hanem pontosan fordítva, a terapeutának kell hűnek lennie a pácienshez.”

 

„… a kapcsolat a terápia magja, enélkül semmi nem működik.”

„Hogy meddig tart egy terápia, hogy meddig kell jönnie a páciensnek, arra az én válaszom, hogy halvány gőzöm sincs. Amikor jobban élvezi az életét, mint a terápiát, akkor már nem kell jönnie.”

 

„Jerzy Kosinski: … egyetlenegy játékot érdemes játszani az életben, és az az, hogy milyen közel kerülhetek a másokhoz anélkül, hogy bárki is megsérülne.”

 

„Jó anya és jó terapeuta nem utálja a másik embert, de utálja alkalomadtán, amit az tesz.”

 

„Az, aki soha nem mutatja ki a gyűlöletét, utálatát, haragját, annak a szeretete sem hiteles.”

 

„A páciens a maga utálatos cselekedeteivel öli maga körül az embereket, a kapcsolatokat, ezért van egyedül, végső soron ezért kereste fel a terapeutát. Ugyanazzal próbálkozik persze itt is, és minden bizonnyal a terapeuta az első ember az életében, aki ezt felismeri, a cselekedeteit tudja utálni úgy, hogy őt magát szereti mégis.”

 

„Ha ülsz szemben valakivel, és érzel valamit, akár örömöt, akár dühöt, akár közelebb akarsz hozzá érni, akár nagyobb távolságot szeretnél, állandóan oda kell figyelned, hogy ez róla szól-e, vagy magadról.”

 

„Ronnie azt mondta, hogy a terápiában beszélhetünk öt évig az anyádról, aztán öt évig az apádról, aztán öt évig arról, hogy te hogy basztad el az életed. De ha tudsz boldogan élni, akkor miért ne kezdenéd el most?”

 

„Olvastam a múltkoriban az egyik egészségügyi portálon egy cikket, a címe: Tippek depresszió ellen… ami számomra a nagy kérdés: a sok remek tipp közé hogyhogy nem került be egyáltalán a terápia, az emberi kapcsolatok, tehát semmi, ami emberek között történik.”

 

„… lieben und arbeiten, szeretni és dolgozni. Ezen azt értette, hogy aki élvezi a szeretteit és élvezi a munkáját, annak nincs szüksége terápiára.”

 

„Egy szabad ember, aki úgy érzi magát, mintha börtönben élne, szenvedni fog. Két irányba mehetünk: vagy elfogadjuk, hogy a szituáció megváltoztathatatlan, vagy megváltoztatjuk a szituációt. Aki az állatkertben akar maradni, az forduljon a pszichiátriához, szedjen orvosságot, vagy fusson, jógázzon, járjon edzőterembe stb., hiszen az állatkerti vadakon is lehet segíteni orvossággal, nyugtatókkal és valamilyen mozgással kifárasztani őket.

Ha viszont felébredünk arra a lehetőségre, hogy azért szenvedünk, mert vagy rossz társaságban vagyunk, vagy rossz helyen vagyunk, vagy rossz szervezetnek vagyunk a része, akkor bátorságra van szükség, hogy megszabaduljunk attól, ami minket kínoz.”

 

„A pszichoterápia… azoknak szükséges, akik szenvednek… és feldereng a tudatukban annak a lehetősége, hogy keresni kéne olyan körülményeket, olyan társakat, akik úgy illenek az emberhez, mint egy jól kiszabott kesztyű a kézhez, mint borsóhoz a héja.”

 

„A terapeuta fő dolga az, hogy bátorítsa a pácienseit arra, hogy harcoljanak az emberi körülmények megteremtéséért.”

„Az egy piszkos geci trükk, beszuggerálni az embereknek, hogy ha rosszul érzik magukat, az azért van, mert ők rosszak… ha én szenvedek, az azért van, mert valaki, vagy valakik rosszul bántak vagy bánnak velem. Tehát a baj ritkán van az emberben, a baj az emberek között van.”

 

„A depresszió tulajdonképpen reménytelenség… a reménytelenség gyökerei leggyakrabban onnan erednek, hogy nehéz kiutat találni a szerepek dzsungeléből… Otthon a szülei jó lányának, férje jó feleségének, a gyerekei jó anyjának és a munkahelyén a főnöke jó beosztottjának kellett lennie. Nem tudta, hogy lépjen ki a szerepekből, az egyetlen kiút – úgy tűnt neki – a halál.”

 

„A terapeuta és a páciens között egy egyenes vonal van, míg a tanácsadó és a kliense közötti vonal egy háromszöggé válik, aminek a harmadik szöge egy konkrét helyzet vagy egy cél vagy egy feladat… egy négyévessel nem lehet vonalban lenni. Kell a háromszög, kell a játék. Minimum egy labda kell, akkor tudunk együtt lenni egy négyévessel.”

 

„A tévelygő az én szótáramban az, aki komolyan veszi a szenvedését, és nem marad nyugton, amíg meg nem találja, vagy meg nem kreálja magának a megfelelő körülményeket, tehát, amíg a szenvedés meg nem szűnik.”

 

„… a buddhista pszichológia lényege is: ismerd meg magad, ami csak úgy lehetséges, hogy szereted magad (ha magadat meg akarod változtatni, hogy jobb legyél, az már kegyetlenség, és erőszakosságnak nyilvánítjuk), az energiádat arra kell használnod, hogy megkeresd vagy megteremtsd azokat a körülményeket, amelyekbe beleillesz.”

 

„Ahelyett, hogy a saját körülményeimet megváltoztatnám, ahelyett, hogy felvidulnék mások példáján, hogy nicsak, ki lehet jönni a szarból, azzal szórakozom, hogy inkább visszahúzom őket is a szarba.”

 

„Az ember egy, két vagy sok rossz tapasztalatból végzetes következtetést von le. Ez leszűkíti életterét. Hogy lehet ebből felébredni? Az ember rájön, hogy ez is egy szokás, és nekivág az ellenkezőjének, elkezd kockázatokat vállalni, keményen dolgozik azért, amit elveszíthet. Mert oda el kell jutni, hogy jobb megszerezni valamit, és elveszíteni, mint örökké anélkül élni. Tehát meg kell barátkozni az elvesztés fájdalmával.”

 

„… a terápia elején én túl pici vagyok, és a szenvedés túl nagy. Ezért nem bírom. A terápia végére megnövök. A szenvedés nem csökken, de én már nagy vagyok, és rájövök arra, hogy bírom.”

 

„Mindenkinek szüksége van társaságra. Fontos, hogy az emberek ne féljenek tőled, hogy meg merjék mondani, mit éreznek, és mit látnak, mit gondolnak veled kapcsolatban. Na, most, ha az embernek hatalma van, és megfélemlíti azokat, akik körülötte vannak, akkor egyre kevesebb valódi visszajelzést kap. És ebben a légüres térben elfelejti magát az ember, és megenged magának olyan dolgokat, amiket nem kéne. A terapeutának nagyon bátornak kell lennie, hogy állandóan arról beszéljen, hogy ő személyesen mit érez, mit lát, mit gondol a páciens társaságában.”

 

„… kell, hogy minden terapeutának legyen egy terapeutája, akihez szupervízióba jár, és aki nem fél megmondani neki, hogy mi az ő élménye vele kapcsolatban.”

„Ha az alábbiakat tapasztalod a terapeutánál… fogd menekülésre a dolgot:

1. Ha neked kell többet rá figyelned, mint amennyit ő figyel rád, vagyis ha ő többet beszél, mint hallgat.
2. Ha nem szól egy szót sem.
3. Ha bármiben is dogmatikus…. ahelyett, hogy tőled tanulná meg, hogy te hogy vagy a világban.
4. Ha hervadt, haldokló növények vannak a várószobájában vagy a rendelőjében.
5. Ha amikor órán kívül találkozol vele, átnéz rajtad, nem köszön, úgy tesz, mintha nem is ismerne meg.
6. Ha bármire, amit feltársz előtte, akár egy vágyra, akár egy fantáziára, akár egy emlékre, ő úgy reagál, hogy szégyellned kell magad. Ha megszégyenít, azonnal ott kell hagynod! Ez a legfontosabb.”

 

„A terápiának semmi köze nincs az orvostudományhoz, és nem így működik. Általában az emberek akkor fordulnak terapeutához, amikor már annyira egyedül vannak, hogy nincs olyan személyes kapcsolatuk, amelyben intim beszélgetés közben elmondhatnák bújukat, bánatukat. A terapeutával folytatott munka abszolút és teljesen személyes. Engem nem lehet helyettesíteni, mint ahogy egy igazi barátot vagy egy szeretőt sem lehet.”

 

„… ha a páciens segítséget kér is, a terapeuta csak együttlétet ígér.”

 

„Ha, amíg veled vagyok, azon izgulok, hogy honnan teremtsem elő a pénzt, ami az én és családom megélhetéséhez kell, akkor, még ha nem is akarom, dühös leszek rád, és türelmetlen leszek veled…”

 

„… mi nem árulunk semmit, csak azt, hogy ott vagyunk egész lényünkkel, egész tapasztalatunkkal. És kész.”

 

„Úgy lehet megtudni, hogy mi a szemfényvesztés és mi a valódi, hogy a valódi soha nem ígér semmit. Azok a formák, amelyek magára hagyják a keresőt, ott van remény. Azok, akik azt mondják, hogy csak te tudod, de nem kell egyedül lenned, én itt vagyok veled, rendben vannak. Ám azok, akik azt mondják, hogy én tudom, kövess – az mind szar. Mint Buddha mondja, minden benned van.”

 

„Teréz anya imáját, hogy figyelj oda, hallgass a szíved csendjére… Egy jó terápiában a terapeuta nem beszél, odafigyel arra, amit az illető mond. Segít gyakorolni, hogy ne legyél türelmetlen a szíveddel.”

 

„Ha teljes szabadságot akarunk adni a másiknak, vagy ha respektálni akarjuk a másik szabadságát, akkor kíváncsian kell várnom, hogy ki fog megjelenni a mai találkozáson, és nem elvárni egy folytatását a múltkori találkozásnak, hiszen ezer, millió dolog történhetett a másikkal a két találkozás között.”

 

„Gyakran a pácienseim a terápiás óra elején elgondolkoznak, és kérdőn rám néznek: hol is hagytuk abba? Nem szükséges emlékezni. A fontos az, hogy mi van pont most. Nem kell beszámolni, nem kell folytatni, nem kell ugyanazt a karaktert alakítani.”

 

„Ahogy diagnosztizáljuk, hogy mi van, már meg is változik. Amint tudnak beszélni arról, hogy mi a helyzet, már nem is olyan a helyzet, mint addig a pillanatig volt.”

 

„Abban a pillanatban, amikor az egyik vagy másik eltűr valamit, amit a másik csinál, vége a szerelemnek. Várni arra, hogy a másik befejezze, amit csinál: gyilkosság és öngyilkosság.”

 

„Ha ugyanarról veszekszünk még egyszer, meg még egyszer… akkor a legjobb, ha otthagyjuk egymást. Akkor tudjuk, hogy haladunk, ha mindig valami másról veszekszünk…”

 

„… ami a gyökerénél fogja meg a dolgokat, az a családterápia, nem? F.A.: De igen… Száz százalékig egyetértek! A családterápia hatékonynak bizonyult minden létező emberi dilemma megoldásában. Nincs olyan kategóriája a kapcsolatoknak vagy pszichológiai problémáknak, amit nem lehet megközelíteni családterápiával.”

 

„Gregory Bateson… nagydarab ember volt, ha csak belépett valahová, minden megváltozott. Nagyon jól tudott „senki-más-mint-önmaga” lenni… Semmi célja nem volt, semmi elmélete nem volt, de mélyen hitt abban (és ezt a hitet a tapasztalataiból merítette), hogy a terápiás idő olyan élmény tud lenni, ami után ez a család soha többet nem tud olyan lenni, amilyen eddig volt… sugárzóan őszinte és spontán volt mindenkivel, és kimondta mindazt, amit a családok soha nem mertek kimondani. Intelligenciájával, szeretetével, figyelmével, humorával biztonságot teremtett, ahol a félelemnek nem maradt helye.”

 

„Az én praxisomban rájöttem arra, hogy ha kátyúba kerülünk az egyéni terápiában, ha semmi sem megy, akkor meg kell hívni valakit vagy valakiket a páciens családjából, a feleségét vagy az anyját vagy valakit, aki fontos neki, és ez mindig kihúz minket a kátyúból. Nemegyszer a páciensemmel megjelentünk egy hotel nagy meeting roomjában, ahol három generáció gyűlt össze, a páciensem szülei, testvérei és ennek a generációnak a gyerekei, és néha harmincan vagy annál is többen vannak… Ilyenkor két-négy napon keresztül napi hat vagy kilenc órát vagyunk együtt. Ezt könnyebb co-terapeutával csinálni, mert nehéz mindenre figyelni. Mindenki szabadon mozog, és kérdezés nélkül jöhet-mehet mindenki, általában mindenki ott akar lenni, mert tudják, hogy ha eltűnnek, akkor a hátuk mögött róluk fogunk beszélni. Én elsődlegesen a páciensem érdekeit tartom szem előtt, de vigyázok mindenki másra is. Egy ilyen maraton után a páciensem könnyebben látja a családtagjait, mint hétköznapi embereket, mert többek között megfigyeli, hogy például az anyja vagy az apja hogyan beszél velem. Az, hogy ő kívül állhat, amikor én társalgok a szüleivel, az megengedi, hogy elfogulatlanabbul lássa a családtagjait. Fontos ismételni, hogy nekem nincs célom: gyakran megjavulnak a családi kapcsolatok, valami felszabadul és pozitív lesz; gyakran nyilvánvalóvá válik a páciensem számára, hogy lehetetlen kapcsolatban maradnia, és a maraton végén elköszön a famíliától örökre. Egy biztos, hogy ezután sok minden megváltozik, kő kövön nem marad.”

 

„… én általában jobban tudtam beszélgetni nőkkel, mint férfiakkal.”

 

„Abban a törzsben a hit az volt…, hogy ma ő, holnap én. Ennek a fickónak a törzsben nem kellett szégyellnie magát, és valóban úgy lett, egy szép napon felkelt, és ment, mintha mi sem történt volna.”

 

„Összehasonlítjuk önmagunkat másokkal, nagyon rossz szokás, ebből ered a féltékenység, a mohóság, az irigység.”

 

„Amiben én hiszek, az az, hogy a szeretetteli együttlét megokosítja a résztvevőket, engem is, téged is, mindannyiunkat. A nagy titok nem más, mint hogy félelem nélkül és szeretettel körülvéve jobban tudnak odafigyelni az emberek magukra és a világra…”

 

„Minél spontánabb és őszintébb az együttlét, annál erősebbek a mellékhatások… Annak, amit direkt űzünk vagy kergetünk, amit el akarunk érni, annak, ha el is érjük, izzadságszaga lenne.”

 

„Laing mesélte, hogy ő nagyon egyedül volt gyerekkorában, senki sem látogatott a családi házba, nem voltak rokonok, barátok, ismerősök, társaság, tehát rémesen izolált volt. De azonnal tudta és igazolva érezte magát, hogy ami a szívét dúlta, és amiről addig azt hitte, hogy az csak az övé, azzal nincs egyedül, amikor a rádióban zenét kezdtek játszani. A zenén keresztül összekapcsolódunk egymással, a zene a közvetlen, egyenes út az emberiség szívéhez.”

 

„Az én egész terápiám gyakorlat. Először gyakoroljuk, aztán írunk és beszélünk róla. Én ezért beszélek most már a terápiáról meg erről, meg arról, mert nagyon sok gyakorlatom van, az életem végén vagyok. Az életem elején kussoltam.”

 

„… minél erősebb, valódi hatalommal bíróbb és felnőttebb valaki, annál morálisabb, annál etikusabb lesz. Az etika alapvető óvása, hogy másra tukmálni etikát nem etikus.”

 

„A legnagyobb trauma, ami embert érhet, az az elárultatás traumája, annál rosszabb nincsen. Elveszteni egy lábat, kart, betegség vagy baleset, vagy, mondjuk földrengés révén, az semmi ahhoz képest, hogy egy családtag elárul vagy elhagy.”

 

„Azért fontos a felelősséget odaadni a szülőnek, mert ha nem látom tisztán, hogy mit tettek velem, akkor nem tudom magamat tisztán látni… nem vádolni és elítélni kell a szülőt, vagy aki bántott, csak tisztán kell látni, hogy ő volt a felelős azért, ami velem történt. Nem kell ítélkezni, csak tisztán látni a valóságot, és pontosan fogalmazni.”

 

„Minden erődet, energiádat fordítsd arra, hogy találj vagy teremts magadnak olyan földrajzi és emberi környezetet, ami befogad téged, mint borsót a héja! Ne önmagadat változtasd, hanem a környezetedet! Minden bajnak a gyökere, amikor azt mondod, hogy én nem akarok én lenni. A megoldás mindig abban rejlik, hogy örülj annak, hogy te vagy te. Te úgy vagy jó, ahogy vagy!”

 

„Már Freud is tudta, hogy az emberek a legkevésbé sem őszinték a szexualitás világában, tehát nem tudjuk meg kutatásokkal, kérdőívekkel, hogy száz pár között hány játszik így. Az igazi kérdés nem az, hogy normális-e, vagy sem, az igazi kérdés az,… hogy te akarsz-e így játszani, vagy sem.”

 

„Minden igazi jó S&M játék két mazo között történik, csak az egyik mazoszadót játszik. Egy igazi szadistával senki sem akar játszani… A valódi szadista élvezi a másik szenvedését. A mazochista, aki szadistát játszik, növelni akarja a szerelme élvezetét. Nagy differencia!”

 

„A Káma-szútra hárokféle nőről és háromféle férfiról beszél. Vannak nyulak, lovak és elefántok… minden kombináció le van írva, nyúl nő férfi elefánttal, és, mondjuk, a te esetedben nyúl férfi elefánt nővel. Talán a legjobb lenne, hogyha sebészetileg három faszt kérnél magadnak, egy nyúlfaszt, egy lófaszt és egy elefántfaszt. És attól függően, hogy az aktuális szeretőd mit kíván, magadra csavarhatod az egyiket vagy a másikat. Dildókat (műfasz) lehet üzletben is venni, akkor megspórolhatod a műtétet. A szex szerve nem a fasz, hanem az elme. Az imagináció a szeretet, a játékosság, az ékesszólás sokkal szexibb, mint egy nagy fasz… A kis faszú férfi tragédiája (komédiája) pontosan ugyanaz, mint a kis mellű nőké. Amikor hatéves voltam, rányitottam apámra, amikor meztelenül aludt, takaró nélkül. Az én szemszögemből óriási volt a fasza az enyémhez képest. Gyakran egy ilyen élmény maradandóan megfélemlít egy férfit. Anyámnak nyilvánvalóan az én faszom elégtelen lett volna. Ezt könnyen rávetíthetem minden nőre életem végéig.”

 

„Összehasonlíthatod magad egy ideállal, és te vagy elégtelen. Ez az ideál jöhet a médiából, a divat szeszélyeiből, szüleid vagy más fontos felnőttek előítéleteiből. Nem mersz szembeszállni az ideállal, nem mered megsemmisíteni, inkább magadat gyötröd. Te vagy az igazi, valódi, élő ember, az ideál csak egy virtuális, ideiglenes képzet. Ha megölöd az ideált, az felszabadító, senkinek sem árt, sőt. Ha megölöd magad, az valódi tragédia.”

 

„Amikor Washington DC-ben jártam, rengeteg kövér fekete nővel találkoztam. Loren Mosher pszichiáter barátom rákérdezett, hogy tudom-e, miért van ez. Halvány gőzöm nem volt. Szerinte az afroamerikai szubkultúrában gyakori a családokon belüli erőszak, a nőnek nem illik nemet mondani, ezért sok lány igyekszik nem kívánatossá válni, így menekül az olyan érintés elől, amit valójában nem akar. Így tudja csak kimondani: szeretetre, gyengédségre vágyik, nem szexuális vágyra. Ez nem azért van, mert egy sovány nő valóban vonzóbb, mint a kövér, hanem azért, mert a háj remek szigetelőanyag. Ha nem akarom érezni azt, aki engem megérint, akkor felveszem a hájköntöst, elbújok benne, és bárki bármit csinálhat a bőrömmel, én belül a hájon semmit sem érzek.”

 

„… minden ambíció nem más, mint hiúság.”

 

„Az életművész az, aki imád valamit csinálni, és elintézi, hogy pénzt is kapjon érte!”

 

„Mihez van kedved? Mi az, amire úgy emlékszel, hogy csináltad és közben élvezted? Amikor az idő repült, két óra tíz percnek tűnt? Sétáltál és fütyültél? Meztelen nők testét nézted?... Kultiváld az élvezetet! Szent, csodálatos lény vagy, vedd észre, mire figyelsz, amikor szabad vagy, és aztán figyelj oda arra, amit észreveszel! Vedd magad komolyan, még akkor is, ha eddig senki sem vett komolyan. A munka gyógyít, a jó munka, ami hozzád illik, boldoggá tesz.”

 

„… az egyén nem beteg, mindig a családot kell megvizsgálnod.”

 

„Olyan terapeutára van szükséged, aki semmit sem tud, de figyel rád, és komolyan vesz.”

 

„Tehát ne engedd meg fiadnak, hogy megszégyenítsen. A te házadban lakik, függ tőled, te vagy az úr. Mondd meg neki, hogy mik a házi szabályok, ha nem tartja be őket, dobd ki, és zárd be az ajtót mögötte. Mondd neki, hogy ha háromszor kopog, visszajöhet, akár két perc múlva kopog, akár négy nap múlva. És a kopogása azt jelenti, hogy a szabályok szerint fog élni veletek… Lehet, hogy megszelídül, lehet, hogy világgá megy, tőle függ.”

 

„Szia, András, én egy kényszerbeteg fiú vagyok, tisztaságmániás… alig tudok dolgozni, alig tudok elmenni otthonról. Nagyon egyedül vagyok! – F.A.: Valószínűleg nincs elég hatalmad az életedben, hogy úgy élj, ahogy igazán szeretnél. Ahelyett, hogy harcolnál azért, amit igazán akarsz, találtál magadnak egy körülhatárolt pici tartományt, ahol te vagy az úr… Leszűkítetted az életedet, fontosabb számodra, hogy azt csináld, amit akarsz, mint az, hogy dolgozz, társaságban legyél stb.”

 

„A szabadságommal soha nem szeretnék fizetni azért, hogy valahová tartozhassak, mert mélyen ez csak egy illúzió lenne, és valahol tudnám, hogy csak azért fogadnak be, mert hazudok.”

 

„Az igazi közösségnek az az ismérve, hogy lehet kérdezni, lehet kételkedni.”

 

„A közösség eléggé tágas, hogy senkinek sem kell megsemmisítenie önmagát ahhoz, hogy részt vegyen benne.”

 

„A kérdés az, hogy meg tudjuk-e siratni azt, amit elvesztettünk, el tudjuk-e fogadni az új korlátokat, amelyeken belül kreatívan és remekül lehet élni, vagy hátralévő életünket dühvel, bosszúval, önsajnálattal töltjük el.”

 

„Amikor valakivel együtt vagyok, csak arra vigyázok, hogy ne bántsam, hogy ne bántson ő engem, egyszóval, hogy lehetővé tegyem, hogy ne érezze magát egyedül, hogy ki tudjon mászni a szégyenből és a félelemből, és megélje a kölcsönös szeretet csodáját.”

 

„A különféle tudatmódosító szerek hatása alatt történő szexuális együttlét milyen irányban és mértékben befolyásolja az orgazmus élményét, és ez milyen hatással van az ember személyiségfejlődésére? F.A.: Tapasztalatom, hogy legalább háromféle szex létezik: állati, emberi és angyali. A pszichedelikumok hatása alatt ezeket a szinteket, tudatállapotokat egyszerre is, külön-külön is lehet észlelni, élvezni, átélni… Személyiségfejlődés? Kinek van arra ideje, amikor lehet szeretkezni?”

 

„Ma vannak közösségek, például Firestone kommunája Los Angeles-ben, ahol több mint százan élnek együtt, és elkerülik a birtoklás problémáit, mindenki „polyamorous”, mindenki szexel mindenkivel, ahogy éppen vonzódnak a pillanatban. Esténként csoportokban megbeszélik fájdalmaikat, problémáikat, hiszen a féltékenység, irigység nem tűnik el csak úgy. Manapság, többnyire, aki szabadon akar szeretni, mégis egy másikkal akar élni, gyereket nevelni, jobb, ha titkolja vágyait és kalandjait, mint a múltban a homoszexuálisok, különben keresztre feszítik vagy máglyán elégetik vagy kövekkel agyonverik. Franciaországban száz évvel ezelőtt a hűség nem volt a szeretet jele. A diszkréció volt az. A párom, ha szeret, vigyáz, hogy sohase tudjam meg, kivel szeretkezik, vagy, hogy szeretkezik-e mással egyáltalán. Hanyagság és rosszindulat úgy csalni, hogy a másik ezt megtudja.”

 

„Ha jó akarsz lenni, lehet, hogy azt csak a vágyaid frusztrálásával lehet elérni egy bizonyos környezetben, korban, társadalomban. Laing mondta: „Ha jó tudsz lenni, adj hálát! Ha nem tudsz jó lenni, vigyázz nagyon!””

„A skizofrénia… barátom diagnózisa ez, de nem vagyok hajlandó elfogadni… Gyereket is szeretnék tőle. Merjük vállalni? F.A.: … Én egy tudatállapotnak vélem, amiben megakadhat valaki. Se ki, se be. Vagy egy tudatállapot, amiben el lehet tévedni. Gyakran úgy tűnik, hogy ide menekül az, akinek túl fájdalmas azokkal élni, akikkel élnie muszáj. Egy menedékben, ha az illető gyengéd, szerető, boldog emberekkel van körülvéve, lassan észreveszi, hogy talán érdemes visszatérni a normális tudatállapotba… Görögül a megvilágosodás, a tudat felszabadulása metanoia. Laing szerint, aki a normálisból a metanoiába indul, előbb-utóbb a paranoiába érkezik. A régi értelmezések már nem működnek, az újak még nem, ijesztő, dermesztő, vagy visszamenekülök a normálisba, vagy áttörök a megvilágosodásba. Ha itt egyedül találom magam, és nem tűröm az egyedüllétet, talán elfogadom azokat az orvosságokat, amelyeket a modern pszichiátria ír elő, mint antipszichotikumokat.

Barátod diagnózisa, címkéje nem érdekes, nem fontos. A te tapasztalatod, a te élményed az ő társaságában az, ami számít, semmi más.

Vannak őrültek, akik nagyon szelídek és szeretők, vannak őrültek, akik ártalmasak, fárasztóak és kellemetlenek. A kérdés az, hogy miért került a barátod a pszichiátria mancsaiba? Megijesztett valakit? Bántott valakit? Zavart valakit?

Mindkettőtökkel kellene találkoznom, meg kellene, hogy ismerjelek titeket, mielőtt válaszolni tudnék utolsó kérdésedre. És lehet, hogy még akkor sem.”

 

„Teremts jó társaságot magadnak, nem kell a régi, véletlen családodban szenvedned. Teremts egy új családot, ahol örülnek neked!”

 

„A meditáció segít, vipassana, zazen. Vedd észre, mit csinálsz, és hogyan. Hagyd abba. Csinálj valami mást. Bármi mást.”

 

„A ti kapcsolatotok elromlott… abbahagytátok a spontán, igazmondó beszélgetést. Már nincsenek meglepetések.”

 

„Mély árulás, amikor egy apa megerőszakolja a lányát. Szavak, bátorság, barátság kell ilyenkor, nem orvosságok és címkék!”

 

„Jobban szerette a könyveket, mint az embereket, mert a könyv nem panaszkodik, amikor ő félretesz egyet, és nem olvassa tovább egy hétnél, vagy amikor egyszerre több könyvet olvas stb.”

 

„Selye János azt mondta, hogy egy embernek a legstresszesebb helyzet az, amikor egy vitorlásban ül 360 fokos horizonttal, semmi nincs a láthatáron, nincs iránytű, és így minden szél használhatatlan, nem lehet tudni, mikor húzza fel a vitorlát, merre induljon, és csak ott ül. Ennél rosszabb az emberi szervezetnek nincs, ez beteggé teszi az embert. Ebből az következik, hogy teljesen mindegy, hogy merre, de indulj el. Ilyen helyzetben nincs rossz irány.”

 

„… a karma jógában Vivekananda gyakran emlékeztet minket arra, hogy másokat segíteni egy privilégium, soha nem kötelesség.”

 

„Aki olyat akar, amit nem lehet akarni, az szorongani fog. Amit izommal lehet csinálni, azt lehet akarni. Amit izomműködéssel nem lehet elérni, és mégis akarod, az szorongást fog kelteni. Például nem lehet akarni elaludni. Nem lehet akarni nem szorongani. Minél inkább akar az ember nem szorongani, annál közelebb kerül a pánikhoz. A szorongás másik legnagyobb oka a szerepben élés. Tulajdonképpen a szorongás lámpaláz.”

 

„Általában a szorongás oka az akaratosság. Ha észreveszed, hogy valamire nincs befolyásod, fogadd el. Ilyen a világ.”

 

„… hogyan segítsünk mi, nők a férfiaknak… Ne általánosítsunk! Nem a nőknek kell a férfiakat segíteni, hanem neked.”

 

„A bőség lehet, hogy egy attitűd, egy hozzáállás. A kundalini szisztémában az ötödik csakrát a bőségszaru csakrájának hívják. Ha az nyitva van, akkor az az érzésünk, hogy mindenből van elég, hogy semmiért sem kell harcolni. Ha ez be van záródva, akkor semmiből sincs elég… éhen fogok halni. Hogy ez a csakra nyitva van-e, vagy sem, az egy tudatállapot kérdése, nem az objektív valóság függvénye. A meditáción keresztül például meg lehet tanulni, hogy nyissa ki az ember ezt a csakrát.”

 

„Ha nehéz a jelenben lenned, az talán azét van, mert a múltban valami rossz, vagy nehéz volt. Valaki rosszul bánt veled, valakit elvesztettél, aki közel volt, vagy egyedül voltál…”

 

„… az, hogy van-e élet a halál előtt, többek között azon múlik, hogy valaki miképpen tud akkor is szabad maradni, ha pisztolyt tartanak a halántékához, vagy, hogy képes-e átlátni, hogy a szeretet nem más, mint a másik ember másságának teljes elfogadása és a valódi párbeszéd. Mindehhez persze bátorság kell. A szeretet pedig munka, és a bátorság nem egy a félelemnélküliséggel.”

 

„Úgy ismerhetjük meg önmagunkat igazán, ha különböző feladatokkal, problémás helyzetekkel, kihívásokkal találjuk szembe magunkat. Ekkor derül ki ugyanis önmagunk számára, hogy kik is vagyunk valójában!”

 

„Erőteljes igény mutatkozik az emberekben az önsegítő pszichológiai könyvek és főleg gyors receptek keresésére és megismerésére. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan nem növekedett ilyen nagy mértékben a valódi terápiás segítség keresésének igénye. Jóllehet sokan elismerik már, hogy a lelki élet zavarainak, a rossz stressz-kezelési technikáknak, a gyermekkori élményeinknek hatása lehet az életünkre, és összefüggést mutathatnak bizonyos testi betegségeinkkel, mégis akár pszichológusról, pszichiáterről vagy terápiáról van szó, az első reakció sok esetben az idegenkedés és az elzárkózás… Élhet a köztudatban egy olyan kép, hogy a segítségkérés, panaszkodás kizárólagosan nőies dolog (míg férfiaknál ez a fajta viselkedés a gyengeség jele), így a pszichológiai segítség igénybevétele valószínűleg kevésbé jellemző a férfiakra, mint a nőkre.”

 

„A 21. század a konceptuális képességek kora: az „alkotók és együtt, sémafelismerők és értelemadók” kora, amely felváltja a „tudásmunkások” korát. Ld. Daniel H. Pink: A megújult elme.”

 

„Az igazi beszélgetésben nem egymást akarjuk meggyőzni, hanem megjelenik közöttünk ez a valami, egy meghökkentő új gondolat vagy igazság, és ez megváltoztatja mind a kettőnk életét.”

 

„Hüpnosz, az alvás istene Thanatosznak, a halálnak az öccse.”

 

„A jó terapeuta soha nem akar segíteni. A segíteni akarás viszi az embereket a pokolba. Legyenek idegesek, szorongjanak, botránkozzanak meg, fürödjenek az adrenalinban.”

 

„D: - Én nem azt mondom, hogy a könyv segítsen bárkinek, hanem hogy mi segítsünk, hogy végig tudják olvasni a könyvet, adjunk valamit, amibe kapaszkodhatnak, hogy ne vágják félúton a sarokba.

FA: - Hát, ha már kifizették az árát, engem nem érdekel, ha odavágják.”

 

„Török Sanyi bácsi, akinek a Kököjszi és Bobojsza című mesekönyvét rongyosra olvastam, azt mondja: vagy minden csoda, vagy semmi nem az.”

 

„Egy régi, jó páciensem olasz családban született, az anyja és az anyja húga egyszerre ment férjhez egy testvérpárhoz, és a gyerekeik – két kisfiú – is csaknem egyszerre születtek meg. Paolo (nevezzük így) édesanyja azonban beteg lett, nem tudta táplálni és ellátni a csecsemőjét. A család legjobb megoldásnak azt találta, hogy az anya húgának odaadták Paolót, akit így a nagynénje táplált a saját babájával együtt… A nagynéni boldog, testes, jó mellű nő, míg a mama szikár, csontos, keserű, beteges asszony volt, Fél év után összeszedte magát annyira, hogy visszakérte Paolót, és attól kezdve ő nevelte. Paolo most már több mint hetven éves, de egész életében mindig két nője volt. Kellett, hogy legyen egy hivatalos, akit eltűrt és szolgált, és kellett egy másik, akibe szerelmes lehetett, akiben örömét lelte. Az anyjából lett a feleség, a nagynéniből a szerető. Szerencsés, hogy talált olyan asszonyokat, akikben volt annyi megértés, szeretet és nagylelkűség, hogy beérték a szoptatós dajka szerepével. Persze vonzó fickó ez a Paolo, mind a mai napig.”

 

„Azért vagyok pszichoterapeuta, mert traumatizálva voltam. Most a pácienseimnek és vagyok a megmentő idegen, aki az Irén volt nekem. Amivé lettem, abban benne van mindaz, ami történt velem, és benne van a hálám meg a köszönet is. Soha nem akarok egyedül lenni, így úgy alakítottam az életemet, hogy valaki mindig bébiszitteljen engem. Sőt még fizetnek is azért, hogy velem lehessenek.”

 

„A coachingban van egy gyakorlat, az egyik legügyesebb problémamegoldást segítő módszer, amikor a klienst megkérem, kutasson az emlékeiben, hogy mikor volt hasonló helyzetben, amit akkor sikeresen megoldott, és mi volt ez a megoldás. Ha ezt megtalálta a múltjában, elemzi és adaptálja a mostani helyzetre, meg tudja nézni, hogy az akkori viselkedése és a mostani között mi a különbség, mit tud megváltoztatni most.”

 

„A terápiában az eredeti ősprobléma számít. A páciens és a terapeuta közös nyomozása kezdődik a páciens életében, emlékeiben, tudatában és tudatalattijában, visszafelé, lépésről, lépésre, egészen addig, amíg úgy nem érezzük mindketten, hogy nincs tovább, megvan a legelső ok, amiből aztán fölépült a sors. Ez egy nagy élmény, fellélegzik a páciens, valamit nagyon mélyen megért, és ettől könnyebb lesz minden.”

 

„Ha észreveszem, hogy újra és újra ugyanabban a helyzetben találom magam, akkor – függetlenül attól, hogy mi az eredendő oka mindennek – dönthetek úgy, hogy ezt a viselkedést itt és most abbahagyom, mert nem akarom, hogy a következményei lesújtsanak rám.”

 

„Új életet akarok magamnak, és ez egyáltalán nem könnyű, ha nem sikerül, belehalok a régibe.”

 

„A jó terapeuta jó bába, tapasztalt bába, aki már mindent látott, jót is, rosszat is, megtanulta a bátorságot, ismeri a szenvedést, aki mélyen hiszi, tudja, hogy a szülőanya tud szülni és a gyerek meg tud születni. A lényén keresztül kommunikálni tudja, hogy nincs mitől félni, hogy bár nagy a fájdalom, de nem természetellenes, ki lehet bírni, nem fog örökké tartani, nem kell egyedül lenni, átélték már mások is, nem egy járatlan út ez. A terápia lényege, hogy az átmenet idején nem kell egyedül küszködni, meg lehet fogni egy terapeuta kezét. Csak te tudod megtenni, de nem tudod egyedül. Mert ahhoz, hogy újjá születhessünk, meg kell találni az eredeti, eredendő hagymagumót, azt a legrégebbi élményt, szégyent, fájdalmat, félelmet, amelyre azóta azt ismételgetve rakosgatjuk fel a sorsunkat.”

 

„A bajok eredete a mohóság, az irigység, és a féltékenység; a rosszindulat három komponense.”

 

„Az irigység a gyűlölet egyik virága. Irigység támad bennem, amikor azt fantáziálom, hogy én soha nem leszek olyan, mint ő… Az irigység… azt mondja bennünk: én soha… Az ős-okot, az eredendő kétséget a szüleink égetik bele az agyunkba, vagy a tanáraink, vagy másvalaki tekintélyes felnőtt, aki jó sokszor elmondta: „Te soha nem leszel képes semmire, belőled soha nem lesz semmi, te kevés vagy, csúnya vagy, nem vagy normális, rossz vagy, nevetséges vagy.” És ha elhiszem, akkor elhittem azt is, hogy örökre gátolt vagyok, elbukott ember, erkölcsi nulla, jóval a halál előtt.”

 

„Az irigység alapja a kételkedés önmagamban… minden gonoszság akkor kezdődik, amikor az egyik ember összehasonlítja magát a másikkal… Észreveszünk egy különbséget, és azonnal megkérdezzük önmagunktól, hogy melyik jobb, nem tudjuk elfogadni, hogy csak más.”

 

„Gyakoriak az olyan anyák és apák, akik puszta irigységből rosszul bánnak a gyerekeikkel. A szülők azt fantáziálják, hogy a gyerekük az ő nyúlványaik a világban. Ha önmagára büszke, akkor büszke a gyerekére, ha önmagát szégyelli, akkor szégyelli a gyerekét is. Az sem jobb, ha az egyik szülő állandóan kritizál, a másik meg állandóan dicsőít, a gyerek ilyenkor azt hiszi, hogy ő remek, hol meg azt, hogy pocsék, nem tud valahol középen megállni. A „büszke vagyok rád” semmivel sem jobb, mint a „szégyellem magam miattad”. „Szeretlek és bátorítalak, úgy, ahogy vagy!” – ez a legjobb.”

 

„… a primitív irigységgel csak megnehezítjük a gyerekek életét. Miért ne lehetne könnyebb és jobb nekik, mint nekünk volt? A gyerek mindig tudja, hogy mi az, amit a helyzet követel, és mi az, amit a szülő követel. Csak akkor fogják a gyerekek bűntudta nélkül élni az életüket, ha a szülők képesek bűntudta nélkül élni. Ha az ember irigy vagy boldogtalan, és azt képzeli, hogy nem lehet boldogan élni, akkor megvan a veszélye, hogy a gyerek úgy érzi, hogy ezt kell vinnie tovább. Ha szeretsz valakit, megkönnyíted, gazdagabbá, színesebbé teszed az életét. Ha nem szereted, elveszed tőle a boldog élet lehetőségét, az olyan, mintha nem adnál neki enni. A koplalás, az anorexiának, bulimiának nevezett nem-evés mögött gyakran megtalálható az anya, aki nem etette rendesen a gyerekét.”

 

„Az irigység különösen veszedelmes akkor, amikor az öregek elkezdik irigyelni a fiatalok életét.”

 

„Aki sokszor csalódik, és nem érzi az életét teljesnek, az könnyen irigy és gonosz lesz.”

 

„Az egoista, irigy embernek őrült nehéz elképzelnie, hogy míg ő öregszik és meghal, a fiatalok boldogan élnek tovább utána, mintha misem történt volna. Ennek a gondolatnak a feldolgozására nem ad segítséget 500 amerikai tévécsatorna sem…”

 

„Angolul az „élni”: live, fordítva evil, azaz gonosz. Eljátszhatunk a gondolattal, hogy az élet ellentéte talán nem is a halál, hanem a gonoszság, az irigység. Az ijedtség vagy gyávaság, az unalom, az irigység és a gonoszság között szoros kapcsolat van.”

 

„A felelősséget nem tehetjük le. Akármennyire is el volt rontva a gyerekkorom, mindig nyitva számomra a lehetőség, hogy szeressek valakit. Ha az ember elkezd szeretni, akkor lehet, hogy visszaszeretik.”

 

„Az élethez egyébként hatalmas bátorság kell. Ha minden kockázatot bevállalva teljesen beledobom magamat az életembe, ha van bátorságom élni, dolgozni, tanulni, játszani, akkor nincs kapacitásom a gonoszságra. Az egyik alapfeltétele az irigységnek az, hogy az ember nem dolgozik, nem tanul, nem él, csak egyszerűen megáll, és nézi azokat, akik szerinte élnek. Amikor ezt a nézői álláspontot felveszi valaki, akkor elkezdődik a baj.”

 

„Akitől megvonják, vagy aki önmagától megvonja a lehetőséget, hogy a képességeit, érdeklődését, tehetségét kibontakoztassa ott és akkor, ahol, és amikor akarja, az veszélyeztetett és veszedelmes lesz. Unatkozik, és eluralkodik rajta az irigység és a féltékenység. A depressziónak nevezett lelkiállapotok mindig akkor borítanak el minket, amikor nem tudjuk, vagy nem merjük kifejezni magunkat.”

 

„A mi kultúránkban valahogy sajnálatos presztízsre tett szert az irigység, mintha intelligencia kérdése lenne. Mintha az okos embert onnan lehetne megismerni, hogy véleménye van, és ez a vélemény kritikus.”

 

„Az én tudományom abban áll, hogy a páciensemmel egészen addig küszködünk, amíg le nem írjuk, hogy mi van. Abban a pillanatban, amikor jól leírtuk, minden megváltozik.”

 

„A valóság végtelenül komplikáltabb és részletesebb, mint a nyelv.”

 

„Könnyű nem irigynek lenni akkor, amikor mindenből van elég.”

 

„A halnak fogalma sincs a víz létezéséről, nem tudja, hogy a valóság, amiben úszkál, az a víz. Az embernek sem könnyű felismernie és nevén neveznie az emelet, amiben él. Ahogyan sokszor fogalmunk sincsen, hogy a lelkiállapot, amiben állandónak leledzünk, valójában szégyen, úgy nehéz felismernünk az önmagunkban és a környezetünkben lévő, mindent átitató irigységet is.”

 

„Amikor az ember megfeszül, akkor azonnal le kell lassulni, és nyomozni kell. Mi a francot csinálok? Mi történik? Ki bánt? Mi a baj? Azt kell észrevennem, amikor én nem akarok én lenni, ez az a pillanat, amikor az irigység működni kezd bennem.”

 

„Bátorság nélkül az összes többi erény láthatatlan, nem létező, nem tud kibontakozni.”

 

„Amikor megszöktem 56-ban Magyarországról, Torontóban szabadságharcosnak neveztek. Ezen én mindig röhögtem, mert nem politikai okokból mentem el, hanem az anyám elől szöktem, aki igazi zsarnok volt. Igaz, ez szabadságharc volt a javából.”

 

„… egy gyereknek a házasság megléténél sokkal fontosabb, hogy szeretetteli közegben nőjön föl. Ha nincs erős, érezhető szeretet a családban, ha a gyerek nem érzi a szeretetet, jobb, ha a család inkább szétmegy.”

 

„Az elkerülhetetlen szabadság amúgy is rettenetesen nehéz, gyáva ember nem szereti cipelni…Mennyivel könnyebb utasításokat követni, mint szabadon, felelősen választani… A szolga illúziója az, hogy kevesebb a személyes felelőssége. Ettől az illúziótól megszabadulni nagyon nehéz és hosszadalmas munka. Ha ezt megértettük, már csak bátorság és kitartás kell, hogy leszámoljunk a saját szokásainkkal, mert valójában ezeknek vagyunk a szolgái, és nem másnak.”

 

„Az egyik szülője által bántalmazott, molesztált, megerőszakolt gyerek kétszeresen árvává válik, ha a másik szülő nem hisz neki, ha nem talál nála menedéket. Ez a hitetlenkedés minden esetben a gyerek elárulása. Amikor a gyerek hazajön az iskolából, és azt mondja, hogy többé nem akarok oda járni, mert utál engem az osztályfőnök, és az anyja egyáltalán nem akar hinni neki, az ilyen árulás.”

 

„… a szülők általában azért nem hisznek a gyereküknek, mert ha hinnének neki, akkor tenniük kellene valamit… A szülő nem akar változtatni, minden jó úgy, ahogy van, nem kell forradalom.”

 

„Nagyon veszélyes, ha egy családban a legnagyobb érték a szófogadás.”

 

„A szófogadó lány soha nem hiszi el, hogy bárki vele akarna lenni, ha nem lenne ennyire szófogadó, alkalmazkodó, előzékeny.”

 

„Phyllis Chesler, amerikai feminista pszichológus írt egy könyvet Woman’s Inhumanity to Woman (A nők embertelensége a nőkkel szemben) címmel. Azt fejtegeti, miért sokkal aljasabb a nők egymással, mint a férfiak. Egymás háta mögött, titokban kirekesztik egymást, klikkesednek. Irigység, féltékenység és mohóság: zabolátlan kórók a barátság kertjében.”

 

„A sikerhez, a győzelemhez csapat, hadsereg, társak kellenek. Együttműködés, tekintély, hűség, ezek mind alapfeltételei annak, hogy egy csapat létrejöjjön. Az ember egyedül bukásra van ítélve.”

 

„… az ember csak úgy tud a másik iránt empátiát érezni, ha önmaga iránt is érzi.”

„Nem sajnálja hát azt, akit ő bánt, és így nem kell sajnálnia egykori önmagát sem. Ha ezt a hajdani bántalmazást meg tudná siratni az ember, akkor sok mindent el tudnánk kerülni… Minden bajunk többgenerációs, legalább hét-nyolc generációt cipelünk a hátunkon, és adjuk tovább a csomagunkat a gyerekeinknek.”

 

„Megértjük őket, amennyire csak lehetséges, azaz látjuk magunkat bennük és magunkban őket.”

 

„… japán kardmester… aki soha nem hord magával fegyvert, de ha valaki megtámadja, akkor villámgyorsan lefegyverzi a támadóját, majd annak saját fegyverével végez vele. A japán kardmester hagyja, hogy az ellenség azt higgye, fegyvertelen emberrel áll szemben. Fegyvertelenre támadni primer gonoszság. Csakhogy a japán kardmester a világ összes fegyverét birtokolja, hiszen egy pillanat alatt el tudja venni bárkiét. A tudás, az erő, az igazság nála van, és esze ágában sincs meghalni. A szeretete addig tart, amíg a másik nem veszélyezteti. Így is le lehet győzni a Gonoszt.”

 

„… ha a pszichiátriai rendelőjébe bejön valaki… ő onnan tudja, hogy az illető gonosz, hogy rettenetes fejfájást kap tőle, és egy óra múlva haza akar menni lefeküdni, és nem akar dolgozni többé.”

 

„Minden bántalmazott, traumatizált gyerek arra vágyik, hogy rabolja el valaki, aki jobban bánik vele.”

 

„De szeretnék én is hej sokáig élni / Nézni, hogy lesz fiúból legény, aztán férfi. / És amikor öreg leszek s iszonyú tapasztalt / Elindulok fölfelé, de lerúg egy angyaltalp.” Kispál és a Borz: De szeretnék

 

„Jobb lett volna, ha én is szőke és kék szemű lettem volna, akkor nem vitték volna el az anyámat Auschwitzba. Most már nem bánom, hogy zsidó vagyok, de volt, amikor bántam.”

 

„Az emberek életében az alkalmak, a lehetőségek nagyjából egyformák, csak vannak, akik ezekre nemet mondanak, és vannak, akik igent.”

 

„Inkább megy a változás