„– Milyen volt a műsor? – Hát, hosszú tárgyalás lesz!” 

„Figyeld meg, ez a kapitalizmus megdöglik és elássák, lenn is jobban fog élni, mint mi itt fönt. S amikor éjfélkor szellemjárás lesz, hogy húúú, akkor nem ő jön föl kísérteni, hanem mi megyünk le enni...” 

„Befejezték a pártkongresszust, mindjárt volt program – nagyon jó program volt! Újabb pártkongresszus, újabb program, a program programja, aztán KB-ülés, az új programnak, a program programjának a programja – a Szűz Máriába, hát egy ilyen programot, te, csak úgy balhéból, nem kéne megcsinálni? Hát hátha! Vagy akkor nem kell ugatni se. Én segítek nekik, csak szóljanak. Ki van dolgozva: olyan programom van! Ne a párttagok közül válasszák ki a szakembert, hanem a szakemberek közül a párttagot!” 

„Állítólag valami fegyveres erőt akar behívni a szocializmus vívmányainak megvédésére. Hát nem kell oda fegyveres erő. Egy éjjeliőr is megteszi!” 

„Gyerünk akkor, pajtás, menjünk, téeszt patronálni. Önként. Ha már szóltak!” 

„Bementek a Faluba a tervkészítők Józsi bácsihoz... szép hosszú, barna bőrkabátban...”Józsi bácsi! A disznó mennyit fog fialni?" „Hát, teccik tudni, az egy olyan dolog, hogy hát előre a rosseb se tudja megmondani." „A pofád befogod, rohadt paraszt! A számot mondd! A disznó mennyit fog fialni?" „Hát, teccik tudni..." puff egy pofon! „Jaj jaj jaj jaj, hát mennyit fialjon? Hát mennyi a terv, elvtárs?" „Tizennégy." „Hát akkor annyit fog fialni... 

Telt-múlt az idő, jött a fiallás ideje, odamentek a disznó végihez... szép kis huzagolt disznó volt... csámcsogást hallottak, „te hülye, ez az indulási oldal!" ...na mindjárt mentek a másik oldalra. 

„A terv az tizennégy, elvtársak! Hát egy nem volt már valahol, elvtársak? Az se lenne baj, ha nyúl, csak röfögjön!” 

„Hogy ne rohadjon ránk ennyi alma, van már okos félmegoldás: szépen vágják ki a fákat. De már abbahagyták. Nem azért, mert az eszük megjött... mert nem lehet kapni fűrészlapot, tudod?” 

„Hülye magyar föld milyen? Több káposztát terem, mint amennyi köll. Nem enni való káposzta, rohadni való, tudod, az a virtus, nem? Ha már káposzta, legyen büdös, csuhajja! Szerintem ilyenkor meg kellene keresni a felelőst. Ki a felelős? A káposztafej. De nem amelyik a földeken van kint, hanem amelyik az irodában van bent, tudod? Szerintem ami a földeken van kint, azt be kéne takarítani, azokat meg kitakarítani, kész!” 

„Mennyit futok százon? Öt métert.” 

„Van egy öreg orvos haverom, azt mondja: „Tudod, Géza, az a fontos, hogy egészség legyen... meg beteg!"” 

„Művész úr, rég láttam! – Régen én is...” 

„Mit csinál az egér magömlés előtt? Kirágja a zsákot!” 

„Nem baj, rendőröket ismerem. Komolyan! Amelyiken egyenruha van, az az!” 

„Van a Költészet című műsor, jön a szereplő, beáll, kezd szenvedni... csak az a kultúra, ha merev, komoly arccal mondják, csak az. így, mosolyogva? Á, így mereven. Ha érti, ha nem, nem látszik.” 

„Ez a tipikus helyi kiskirály. Korona van, fej nincs.” 

„Szendrő Józsi bácsi beült egyszer egy prömierre a színháznál, és utána megkérdezték, hogy: – Direktor úr, hát milyen volt? – Fos. Azt mondja a rendező: – Igen... és hogy ha összeáll? – Akkor még lehet szar..." 

„...elmesélem! Itt a cucialista táborban, a KGST-ben mindenki megtermeli a magáét. Hát, nem mondom, nyögve... Egyébként amit itt termelnek, az nyögés nélkül nem is jön ki...” 

„Iván bemegy a kocsmába, azt mondja: adj egy pohár sört. Lerak egy rubelt, az meg visszaad neki ötven kopejkát. „Hát mi az isten van? Eddig soha nem adtál vissza a rubelből ötven kopejkát, most meg visszaadsz? Ez a nagy változás, hogy most visszaadsz?” „Csak most nincs sör." 

„Megtudtam, hogy a mindannyiunk által szeretve tisztelt, hőn szeretett vezérünk, Brezsnyev elvtárs poszt tőzeg... de hülye vagyok, várj, nem: poszt humusz, megvan! Hatalmas ember volt, volt egy tévéshow-ja is, miket tudtam meg! Jó volt elhinni... A fellelhető összes kitüntetés közül csak egyet nem kapott meg: a „hős szovjet anya".” 

"A magyar ember ilyen. Nem találja a helyét, ha nem szaros a szája.” 

„Hát ilyen politikusaink voltak abban a régi szar rendszerben is!” 

„Antallnak egy hibája van. Hogy nem Imre.” 

„Kádárnak harmincöt évig nem sikerült megszerettetnie a szocializmust. Antallnak elegendő volt egyetlen év.” 

„A királyjelölt állítólag beosont esténként a Parlamentbe... Reggel láttam egy tévéadásban, ilyen volt a haja... fölpróbálta, ez biztos! A szívverésem megállt, amikor bemondta az egyik híradó, hogy elképzelhető, hogy be fog fagyni a Duna!” 

„Énnekem Kőbányán – hát ott nőttem föl, most mit csináljak – anyám azt mondta: vedd ki a zsebedből a kezedet! Hát mást nem is tanultam... azért alapnak ez nem rossz! Ahogy a Fideszt figyelem... tényleg nem akarok senkit se bántani, de... mindegyik rejszol! Megértem őket, a politikusnak kell valami kapaszkodó.” 

„Megesküszöm, hogy a Tiszába a cián Kövér szájából ment bele! Viktorka az más, az szépen, kimérten létrehozta a Visegrádi Egyeket.” 

„Kövér úr... Ez a titokminiszter! Hogy hogy lett miniszter, az egy titok... Azt hallod, hogy kommunista így, kommunista úgy... Unalmas már, gyerekek! Nem kell már kommunistázni, hagyjad már! Addig kommunistáztok, amíg elérkeztek a saját szüleitekhez.” 

„Á, Hitler! Sztálin elvtárshoz képest ez a Hitler egyszerű polgárjogi aktivista. Csak az ellenségeit irtotta, ez a tetű meg csak, aki mellette volt! Úgyhogy kész, politikát befejeztem, mert okádni köll.” 

„Azt mondja egy illető, ide kiírták a hasára, hogy ő a polgármester... mert hogyha abban a megyében rajta kívül más nem lakik, akkor azt mondom, a nagy számok törvénye így hozta ki, ugye. De a képernyőn mögötte ott legelt két ló meg egy tehén... hát akkor már azok jönnek először!” 

„Följelentettek. Képzeld el! Ez ilyen ország lett most. Mintha a Gestapónak dolgoznának még mindig. Persze, már beleszoktunk ebbe. Följelentettek, hogy megsértettem Vitéz Kőbányai Horthy Miklós kegyele... jaj, de hülye vagyok, látod? Mer' mindig arra a rohadt sörre gondolok! Kőbányai, áh, kösz! Nagybányai! Az meg milyen szar sör lehet... Megsértettem Horthy úr kegyeleti jogát. Hagyjál már... Hát oda temetik, ahova akarják. Érdekel engem? Sőt, eltemethetik hetente háromszor-négyszer. Ez egy ilyen ország: az újratemetések nagyon mennek. Élni még nem engednek egyszer se, de újratemetni... Szép volt, és sokan voltak, sokan... sokkal többen lettek volna, csak még nem érkeztek meg a Don-kanyarból!” 

„Én nem találom a helyem ebbe’ a profitorientált világba'. Az van most. Az van, hogy pénzért mindent. Hát pénzért én is, ne viccelj. Szopok, nyalok, gombot varrok.” 

„Én se vagyok nyugodt. Itt jár a pofám, gondold el, a rohadt kommunizmust megúsztam, aztán majd most a polgári demokrácia visz el!” 

„A korrupció az, amiből kihagynak.” 

„A disszidensek gyerekei az én lemezeimen tanultak magyarul. A végén majd ki fog derülni, mert már most kiderült, hogy abban a mocskos rohadt szemét bolsevista rendszerben csak én éltem itt. Senki más. De amit én mondtam, meg lehet hallgatni ma is, bele van karcolva egy ilyen nagy fekete karikába. De ezek a nagy ellenzékiek hatvanévesen most születtek ide! Makulátlanul. És üldözték őket!” 

„Profitorientált világ van, meg polgári demokrácia. Valamelyik reggel korán keltem, mondom, kimegyek már az utcára, megnézek egy-két polgárt. Asszem rossz helyen lehettem, mert nem jöttek elő. Láttam ilyen szegény prolikat, kivolt a seggük a nadrágból.” 

„Díszmagyar. Amikor ünnepi alkalom van, ilyet kell felvenni, képviselő uraktól és miniszter uraktól láttam, gondold el. Parlament, be kell menni... illetve nem kell, de ő bemegy... ilyen kacagány vagy röhögény vagy mi van rajta. Azt mondja anyósom: „És amikor bent van, kint hagyja a lovát?” 

„Tudod a régiek, azok is utáltak rendesen, de azok legalább ilyenkor röhögtek.” 

„Mi most a klasszikus korban élünk. A gazdagoknak klassz, a szegényeknek kuss!” 

„Lengyel apácák tiltakoztak az abortusz ellen. Hát igazuk van. Szüljék meg és kész!” 

„Demokrácia van... illetve mondják, tudod? Majd figyeljék meg, teremtsék meg azt, hogy mondjuk mindenki amikor akar, megveheti, a feleség otthon van, a férj keres, a család boldog, minden, és akkor hipp-hopp jönnek a gyerekek. Amíg így beleugatsz a nyomorba, nem fog jönni!” 

„Beszéltem álmomban. Alig tudtam letagadni.” 

„Statisztika szerint az egy főre eső bunkók száma két fő.” 

„tényleg, le a kalappal, gyerekek... ebbe a marha melegbe...” 

„Ez egy ilyen emberi betegség, ez a képviselőség. Anyósom mondta, hidd el, az mindent tud: „Így van ez, Géza! Ha a szarból trágya lesz, mindjárt kocsin viteti magát!"