„...sok jó ember van, gondolkodó ember, bármelyik párthoz tartozzon is, a párt viszont azért, hogy megszerezze és megtartsa a hatalmat, hülyíti az embereket. Amikor bemegyek a Parlamentbe, azt látom, hogy a fideszes meg az MSZP-s tök jóban van egymással, arról nem is beszélve, hogy hányszor kiderült, hogy boltolnak is közösen, és teljesen békés a hangulat; aztán látod a tévében, hogy ölik egymást.”

„Esterházy olyanokat mesélt, hogy mindenki csak ült, és amikor vége lett, könyörögtek, hogy ne legyen még vége.”

„Nemcsak azon kellene változtatni, hogy hogyan vezetik a várost, hanem azoknak az embereknek a gondolkodásán is, akik megszavazzák őket. Nem szidhatjuk a politikát meg a politikusokat, mert a mi tükörképeink.”

„A kampányban sokat beszélgettünk, elmondtuk, hogy ez miért fontos, és mindenki bólogatott, hogy marhára igazunk van. És aztán nem mentek el szavazni. És igen, akkor meg voltam sértődve az emberekre, és az első hónapban azt játszottam, hogy amikor valaki jött, hogy nézz már ennek utána, vagy kérdezd már meg azt, mert ez már botrányos, többször is visszakérdeztem: elmentél szavazni? Nem, akkor bocs, szevasz.” „Így vagyunk szocializálva. Mérhetetlen tespedtség van; az emberek egyszerűen nem hiszik el, hogy ők maguk tehetnek valamit.” 

„...azt tanultam a tök egyszerű parasztfamíliámban, hogy az lesz, amit te megteszel.” 

„Akkor mindenkinek kéne egy személyes, saját bőrön érezhető pofon, amitől fölhorgad az igazságérzete és a társadalmi aktivitása?” 

„...nézd meg, kik ülnek az ország házában: mennyi műveletlen, viselkedni nem tudó, semmihez nem értő, agresszív, frusztrált ember. Amúgy mindegyik frakcióba jut belőlük.” 

„...cigányok adományoznak élelmiszert nem cigány szegényeknek...” 

„Laci: A közmunkával én nagyon sokat foglalkozom, hidd el, hogy ez Magyarország mentőöve. A. R.: Méltatlanul kevés pénzt kapnak. Laci: De láttam a kukákból, hogy mire költik azt a keveset. Mars csoki… Energiaital. Nincs gondolkodás arról, hogy disznótartás, háztáji, ilyesmik.” 

„...sokáig nem tudtam, hogy mi a nevem. Kohánynak hívtak az iskolában.” 

„...tizenhárom évesen olyan szegény voltam, hogy látomásaim voltak az éhségtől. Szédültem, leestem a padból. Húst legfeljebb dögkútból ettem, ha jutott.” 

„...a mamám régiségkereskedő volt, az apámnak az anyja. Odaszögeltek a padlóhoz, szó szerint. Kaját vettem a szekrényéből, erre a vasvillát átdöfte a lábfejemen, és benne maradt a földben a vasvilla is, meg a lábam is.” 

„Laci: A legnagyobb vágyam gyerekként, kamaszkoromban a fagyi volt. És emlékszem, 50 fillér volt egy gombóc fagyi, és sose volt annyi pénzünk. Soha.” 

„Sok adományozás volt már. Volt olyan, hogy „Önöknek termeltük, és nem önöktől loptuk”.

„Az országot nyilván menedzselni kell, és arra a legjobbakat kell választani, és ha mi képesek vagyunk a legjobbaknak kétharmadot adni, és azzal nem tudnak jól élni, az az ő problémájuk. Attól mi még lehetünk a saját közösségünkben „élményfürdő” egymásnak, lehetünk egymásnak támaszok, mankók… A. R.: De nem szoktad elfogadni a támaszt meg a mankót. Ha egy ember nyíltan néz rád, elkezdesz szorongani, hogy mit akar tőled. Laci: Én nem így élem meg. Sokkal egyszerűbben. Viselkedési normákról van szó. Meg oktatásról. Azt mondod, nem beszélek az oktatásról, pedig sokat beszélek róla, csak nem érdekes. Én radikálisabb lennék. Sokkal. Ellene vagyok a gyerekgyárnak, nagyon. Félek a hatodik gyerek megszületésétől. Félek tőle, mert az előző ötnek milyen esélye volt, hogy sikeres legyen? Mi a sikeres? Ez is nagyon fontos dolog. Hogyan éli meg a sikert? Miben találja meg? Miben tudja kifejezni önmagát? A személyisége hogy tud nem eltorzulni, hogy tudja megmutatni az országnak, hogy én is vagyok olyan magyar, mint Vona Gábor?A. R.: Felejtsük el egy kicsit, hogy cigány vagy. Nézzük azt, hogy valaki nagy szegénységben él, ezért aztán nemigen lát lehetőséget maga előtt, és még az is nagy kérdés, miről mer álmodni. Laci: Nekem nagy élmény volt a paradicsom. Amikor nagyon szegény voltam, lovas kocsin mentem a gonosz mamámékkal. Vittek valahová magukkal. Akkor a legnagyobb élményem az volt, hogy eszembe jutott, milyen lehet a paradicsom. Becsuktam a szemem, és láttam.” 

„...egy zsákutca KRESZ-tábla, és az ábrára egy Krisztus-figura van felszögezve. De attól az még egy zsákutcatábla. Laci: Az egyházról ez a véleményem.” 

„Laci: A felmérések szerint a magyar börtönök telítettsége 163 százalék. Több mint 90 százalék cigány.” 

„Figyelj, a legsúlyosabb bűnözők, a gyilkosok közt a cigányok aránya alig egy-két százalék.” 

„...nem lehet azzal domborítani ma már, hogy cigány vagyok. Az érdekes, hogy mit csinálsz, milyen ember vagy. Jó-e veled lenni.” 

„...mindig vigyázzban, felvetett fejjel álltam a szalag végén, nem mertem megmozdulni. És mindig azt hitték, hogy nem dolgozok semmit. Mert nagyon gyorsan leszedtem, szépen rakodtam, aztán úgy álltam, mint a katonaságnál. Azt hittem, így kell csinálni. Udvaros voltam, nem tudtam a szokásokat. És mondták, nézd már a büdös cigányt, nem csinál semmit. De volt egy nagyon okos ember, az meg tudta, hogy már rég leszedtem, és akkor egy teljes sort kaptam, aztán kettőt, kettőnél is így álltam már vigyázzban.” 

„...mondta, hogy beugró ember leszel. Ha valaki hiányzik, akkor beugrálsz helyette, és te csinálod. Megtanultam mindent, az egész placcot. És csoportvezető lettem. Gyilkos voltam a munkában. Aztán tíz év után gyárigazgató lettem..” 

„...becsületrendet kaptam, nagyon nagy emberektől kaptam, nagy tudásúaktól. Olyan emberekkel dolgoztam, akik nem ismerték a munka fogalmát, pedig rengeteg diplomájuk volt. De a munkafolyamatok átszervezését mégis én csináltam, a három általánosommal. Húsz évig dolgoztam egy helyen. Soha nem hiányoztam, nem voltam táppénzen, eltört a lábam, és úgy mentem dolgozni, hogy az apukám vitt.” 

„Gyárigazgatóként nyilván jól kerestél. Laci: Jaj, nagyon jól. Cs. J. És mit csináltál a sok pénzzel? Laci: Vettem házat a testvéreimnek. Nekik van mindenük. Cs. J.: És elkezdtél másképp élni? Jobb autóval, ilyesmi? Laci: Nincs is autóm. Jogosítványom sincs. Semmim nincs.”

„J.: Utaztál valaha? Laci: Persze, bejártam Európát a munkámból kifolyólag. Például Észtországban gyárat indítottam el, rám bízták a Nokia csomagolóegységét.” 

„Megválasztottak polgármesternek, és én is elhittem, hogy a világ közepe vagyok, nem fogok nektek hazudni. És rá kellett ébrednem, hogy amíg éheznek az emberek, én egy utolsó senki vagyok.” 

„Tavaly negyven tonna kaját osztottunk szét, ez nem nagy dolog. Ezt bárki meg tudja csinálni. Úgy szereztem krumplit, hogy cserébe otthagytam az órámat, meg az igazolványomat. Ez amolyan tipikus cigány húzás volt. Nem bízol bennem? Akkor itthagyom a flepnimet, meg az órámat. És akkor azt mondta a cég, hogy ilyet velük még senki nem csinált. És akkor idehozták az ötven mázsa krumplit. Decemberre mi lettünk a krumplikirályok. És mindenki megtalálta a rendszerben az élményét. Én nem krumplit termeltem, hanem élményt adtam, ami már régóta benne volt, csak fel kellett ébreszteni, és ehhez egy szem krumpli kellett.” 

„Három gyerek vagánykodott. Nem érdekel, ha kiverik a fogaimat, akkor se megyek el mellette. Ne legyél cinkos. Ne legyél cinkos soha. Akkor is cinkos vagy, ha végighallgatod a másikat.” 

„Akinek csak három általános iskolája van, az sem hülye. Megvan a fifikája a saját életéhez. Kevesen képesek felismerni, hogy mi rejlik bennük, és ami bennük rejlik, azt önzetlenül kell odaadni másoknak. Nem kell mindent megtartanod magadnak. Nem fér be egy evőkanálnál több a szádba. És van az a pont, amikor megtelünk, nem?” 

„Laci: Hát ez szuper. Egy cigány, egy meleg, egy zsidó. Csupa magyar…” 

„...a hatvanas-hetvenes években hogyan integrálták Amerikában a feketéket: összeszedték a kiskölyköket a Harlemben, és busszal elvitték őket a legjobb magániskolákba. Ahol persze a szülők ki voltak akadva, mert a kiskölykök ellopták a gyerekek tolltartóját, uzsonnáját, vagyis éltek a maguk otthoni törvényei szerint, de a válasz az volt, hogy ez a törvény. És kellett néhány évtized, amíg a dolog eredménye megmutatkozott: ma nyugodtan végigmehetsz a Harlemben, és van egy diplomás fekete középosztály. De ott ez kormányzati akarat volt. Itt meg egy ember.” 

„Nyugis, mosolygós falu Cserdi. Helyesek voltak, akikkel találkoztunk; az asszonyok, akik körülötte vannak… az ilyesmit nem lehet sem megjátszani, sem erőltetni. Cserdi jó hely.” 

„A tanáraimnak nem „módszereik” voltak, hanem szemük, lelkük, figyelmük, energiájuk a gyerekekre, és legfőképpen emberi hitelük. Ugyan a köztudatban az él, hogy ez egy színházi gimnázium, és persze az is, de annál valami sokkal több. Sokat foglalkoztunk színházzal, előadásokat csináltunk, de gondolkoztunk, megtanultunk figyelni, megtanultuk tisztelni a másikat, megtanultuk, hogy mindenki egy külön világ, mindenkiben olyan dolgok vannak, amik bennünk nincsenek, és éppen ezért magunkat gazdagítjuk azzal, ha egymást elfogadjuk.” 

„... a pedagógus személyes hitelessége nagyon fontos, bármilyen tantárgyról legyen is szó, de itt meg különösen. Bánni kell tudni a gyerekekkel. Nem a lekezelő, nem a katedratanár, hanem az együttműködő tanár kell. Meg kellenek hozzá ők maguk, a gyerekek.” 

„...megtanulja, hogy kicsoda ő. Hogy amivel született, azzal hogyan tud gazdálkodni, mennyit tud hozzátenni, van-e tehetsége, s ha igen, akkor mihez; ez kiderül a négy év során, nyilván ebben segítjük.” 

„J.: Mediátor vagy? Ibolya: Lennék, csak az a baj, hogy az emberek általában nem alkalmasak erre. Nem szeretik a mediátort. Azt szeretik, ha valaki ugyanolyan konfliktuskerülő, mint ők. Ne legyen probléma, és ha valami akadály van, inkább felejtsük el, törődjünk bele.” 

„...miért pont nekem kell elmenni, miért nem megy el Orbán Viktor? Egy ember paranoiája miatt mindenki szenved.” 

„Tudom, a pedagógus görög eredetű szó, azt jelenti: rabszolga. És ez valóban így is van. Ez szolgaság. Csakhogy nem az Önöké, nem a mindenkori hatalomé, hanem a gyerekeké, az oktatásé!” 

„Az egyik ugyanis ebben jó, a másik abban. Az egyik ebben hülye, a másik abban.” 

„Tudjuk, hogy nem fekete és fehér ez a menekültügy. Tudjuk, hogy a probléma megoldása túlnő egyetlen ország, Magyarország erején. Tudjuk, hogy tényleg sok a jó ember – és látjuk, hogy óriásplakátokon, konzultációs kérdőíveken keletkezik a rossz is.” 

„...mindenkinek nagyon fontos lenne elbeszélgetni valakivel, aki menekült, aki most ott ül valamelyik pályaudvaron, egy szál ruhában, otthon nélkül. Azért, hogy lássa: ez nem a horda, nem új népvándorlás, hanem a haza kényszerű elvesztése.” 

„Amikor itthon Ádámnak mesélek a benti ügyekről, az sokkal kevésbé a műtét szakmai része, és sokkal inkább az, hogy kik ezek az emberek. Ez sokkal jobban érdekel. És Ádám is megfigyelte már, hogy mindig a betegekről beszélek. És nem az esetről, nem arról, hogy most milyen csavart raktam be… Cs. J.: Hanem? Márk: Hogy ki az. Ki van az „eset” mögött. Hogy történt a baleset. Hogy reagált, mit beszélt velem. A traumatológia ebből a szempontból az egyik legérdekesebb dolog. Hiszen a trauma mindig hirtelen történik, akár autóbaleset, akár biciklibaleset, akár bármi más. Az egyik pillanatban még nincsen semmi baj, a másikban meg minden a feje tetejére állt.” 

„A. R.: Én azt tapasztalom, hogy itt sok minden csak azért működik, mert vannak olyan emberek, akiknek – elhivatottságból, belső tartásból, bármiből – tűzön-vízen át fontos, hogy a környezetükben rend legyen, hogy ott jól menjenek a dolgok.” 

„Márk: Amikor tőlem kérnek más szakmákból kollégát, én sosem a professzort, sosem a főorvost mondom. Mert neki nincs ideje, nem foglalkozik eleget a beteggel. Biztos, hogy jó a főorvos meg a professzor, de az alorvos is ugyanolyan jól megcsinálja. Ritkán ajánlok nagy neveket. A tudás mellett ugyanis az empátia is nagyon fontos. Rengeteg professzor van, aki kiváló sebész, de emberileg nem a legjobb. Nagyon sok orvossal dolgozom együtt, és mindig mérlegelem, hogy emberileg is van-e olyan jó, mint szakmailag.” 

„... húszéves koromig soha nem találkoztam meleggel. Sehol. Nem ismertem senkit, akiről tudtam volna, hogy meleg, akihez bizalommal fordulhattam volna, akitől megkérdezhettem volna, hogy mi ez az egész. Az volt az egyetlen ötletem, hogy elkezdtem meleg írók regényeit olvasni. Hátha akkor valamit megtudok erről az egészről. Annyira nem volt jelen az életemben ez, hogy azt hittem, ilyen nem is létezik a mindennapokban, csak én vagyok ilyen.” 

„... jön a barátaink huszonéves gyereke, aki azt mondja, hogy őt nem érdekli ez az egész politika, de annyira nem, hogy még szavazni sem megy el, legföljebb tüntet az internetadó ellen, mert az már a saját ügye. De arra nem tud válaszolni, hogy az oktatás, a szegénység miért nem a saját ügye, vagy hogy miért nem megy el választani. Tehát ez a huszonöt év demokrácia annyit sem ért, hogy az emberek megértsék: amiben élünk, együtt rakjuk össze. Ott tartunk, ahol hatvan-hetven éve: tök mindegy, úgyis az van, amit azok akarnak, és minden mindegy.” 

„Sok ember undorodik a gondolattól, hogy két férfi egymáshoz nyúl. Szíve joga. Ám azért, mert valamitől undorodnak, az még nem lesz erkölcstelen. A franciák csigát esznek, a kínaiak pókot, a melegeknek meg összesercen a borostájuk, amikor csókolóznak. Az ő nemi életük sem tartalmaz olyasmit, amit mások ne csinálnának, még ha a hangsúlyok értelemszerűen máshová tevődnek is. Különben is: egy kapcsolat, egy nemi élet, egy élet megítélése ne azon múljon, mit hova tesz az illető, hanem hogy tud-e szeretni, hűséges-e, támasz-e a bajban. E téren a melegeket se kell más mércével mérni, mint a többi embert: van köztük ilyen is, olyan is.” 

„A főemlősöknél (az ember is az) a monogámia is természetellenes, tehát hogy egy hím egyidejűleg csak egy nősténnyel tartson fenn kapcsolatot.” 

„A nemiség Isten csodálatos adománya (még ha egyeseknek fordítva adta is oda), mely lehetővé teszi két ember között a bensőségességet, a szerelmet, sőt a szeretetet. Ha ezzel jól sáfárkodik valaki, akkor műfaji kérdéssé zsugorodik, hogy férfival vagy nővel, a házastársával vagy a szeretőjével teszi-e.” 

„Akárhogy alakul a homoszexuális ember sorsa, itt és ma élete végéig vele marad a titok. „Rólad tudják?” – ez a mondat köreikben mindennap elhangzik. Gondoljunk bele, milyen súlyos ok kellene egyébként egy tízen-huszonévesnek (aki alig élt, és még nem nagyon tehetett se jót, se rosszat), hogy ekkora titka legyen: talán ha valakije börtönviselt volna, vagy kábítószeres, vagy elmebeteg… Így, ezzel a teherrel indul az életbe. Pedig minden fiú szeretne olyan lenni, mint a többi, és mindegyiknek – ismétlem: mindegyiknek – nagy bánat, hogy ő más. Melegnek lenni: baj. El lehet fogadni, meg lehet szokni, lehet szépen levezényelni, mert egy életünk van, és szex nélkül sivár volna, és nem tudnánk szeretni.”