„A 21. század a konceptuális képességek kora: az „alkotók és együtt, sémafelismerők és értelemadók” kora, amely felváltja a „tudásmunkások” korát. Ld. Daniel H. Pink: A megújult elme.”

„Az igazi beszélgetésben nem egymást akarjuk meggyőzni, hanem megjelenik közöttünk ez a valami, egy meghökkentő új gondolat vagy igazság, és ez megváltoztatja mind a kettőnk életét.”

„Hüpnosz, az alvás istene Thanatosznak, a halálnak az öccse.”

„A jó terapeuta soha nem akar segíteni. A segíteni akarás viszi az embereket a pokolba. Legyenek idegesek, szorongjanak, botránkozzanak meg, fürödjenek az adrenalinban.”

„D: - Én nem azt mondom, hogy a könyv segítsen bárkinek, hanem hogy mi segítsünk, hogy végig tudják olvasni a könyvet, adjunk valamit, amibe kapaszkodhatnak, hogy ne vágják félúton a sarokba.

FA: - Hát, ha már kifizették az árát, engem nem érdekel, ha odavágják.”

„Török Sanyi bácsi, akinek a Kököjszi és Bobojsza című mesekönyvét rongyosra olvastam, azt mondja: vagy minden csoda, vagy semmi nem az.”

„Egy régi, jó páciensem olasz családban született, az anyja és az anyja húga egyszerre ment férjhez egy testvérpárhoz, és a gyerekeik – két kisfiú – is csaknem egyszerre születtek meg. Paolo (nevezzük így) édesanyja azonban beteg lett, nem tudta táplálni és ellátni a csecsemőjét. A család legjobb megoldásnak azt találta, hogy az anya húgának odaadták Paolót, akit így a nagynénje táplált a saját babájával együtt… A nagynéni boldog, testes, jó mellű nő, míg a mama szikár, csontos, keserű, beteges asszony volt, Fél év után összeszedte magát annyira, hogy visszakérte Paolót, és attól kezdve ő nevelte. Paolo most már több mint hetven éves, de egész életében mindig két nője volt. Kellett, hogy legyen egy hivatalos, akit eltűrt és szolgált, és kellett egy másik, akibe szerelmes lehetett, akiben örömét lelte. Az anyjából lett a feleség, a nagynéniből a szerető. Szerencsés, hogy talált olyan asszonyokat, akikben volt annyi megértés, szeretet és nagylelkűség, hogy beérték a szoptatós dajka szerepével. Persze vonzó fickó ez a Paolo, mind a mai napig.”

„Azért vagyok pszichoterapeuta, mert traumatizálva voltam. Most a pácienseimnek és vagyok a megmentő idegen, aki az Irén volt nekem. Amivé lettem, abban benne van mindaz, ami történt velem, és benne van a hálám meg a köszönet is. Soha nem akarok egyedül lenni, így úgy alakítottam az életemet, hogy valaki mindig bébiszitteljen engem. Sőt még fizetnek is azért, hogy velem lehessenek.” 

„A coachingban van egy gyakorlat, az egyik legügyesebb problémamegoldást segítő módszer, amikor a klienst megkérem, kutasson az emlékeiben, hogy mikor volt hasonló helyzetben, amit akkor sikeresen megoldott, és mi volt ez a megoldás. Ha ezt megtalálta a múltjában, elemzi és adaptálja a mostani helyzetre, meg tudja nézni, hogy az akkori viselkedése és a mostani között mi a különbség, mit tud megváltoztatni most.” 

„A terápiában az eredeti ősprobléma számít. A páciens és a terapeuta közös nyomozása kezdődik a páciens életében, emlékeiben, tudatában és tudatalattijában, visszafelé, lépésről, lépésre, egészen addig, amíg úgy nem érezzük mindketten, hogy nincs tovább, megvan a legelső ok, amiből aztán fölépült a sors. Ez egy nagy élmény, fellélegzik a páciens, valamit nagyon mélyen megért, és ettől könnyebb lesz minden.” 

„Ha észreveszem, hogy újra és újra ugyanabban a helyzetben találom magam, akkor – függetlenül attól, hogy mi az eredendő oka mindennek – dönthetek úgy, hogy ezt a viselkedést itt és most abbahagyom, mert nem akarom, hogy a következményei lesújtsanak rám.” 

„Új életet akarok magamnak, és ez egyáltalán nem könnyű, ha nem sikerül, belehalok a régibe.” 

„A jó terapeuta jó bába, tapasztalt bába, aki már mindent látott, jót is, rosszat is, megtanulta a bátorságot, ismeri a szenvedést, aki mélyen hiszi, tudja, hogy a szülőanya tud szülni és a gyerek meg tud születni. A lényén keresztül kommunikálni tudja, hogy nincs mitől félni, hogy bár nagy a fájdalom, de nem természetellenes, ki lehet bírni, nem fog örökké tartani, nem kell egyedül lenni, átélték már mások is, nem egy járatlan út ez. A terápia lényege, hogy az átmenet idején nem kell egyedül küszködni, meg lehet fogni egy terapeuta kezét. Csak te tudod megtenni, de nem tudod egyedül. Mert ahhoz, hogy újjá születhessünk, meg kell találni az eredeti, eredendő hagymagumót, azt a legrégebbi élményt, szégyent, fájdalmat, félelmet, amelyre azóta azt ismételgetve rakosgatjuk fel a sorsunkat.” 

"A bajok eredete a mohóság, az irigység, és a féltékenység; a rosszindulat három komponense.” 

„Az irigység a gyűlölet egyik virága. Irigység támad bennem, amikor azt fantáziálom, hogy én soha nem leszek olyan, mint ő… Az irigység… azt mondja bennünk: én soha… Az ős-okot, az eredendő kétséget a szüleink égetik bele az agyunkba, vagy a tanáraink, vagy másvalaki tekintélyes felnőtt, aki jó sokszor elmondta: „Te soha nem leszel képes semmire, belőled soha nem lesz semmi, te kevés vagy, csúnya vagy, nem vagy normális, rossz vagy, nevetséges vagy.” És ha elhiszem, akkor elhittem azt is, hogy örökre gátolt vagyok, elbukott ember, erkölcsi nulla, jóval a halál előtt.” 

„Az irigység alapja a kételkedés önmagamban… minden gonoszság akkor kezdődik, amikor az egyik ember összehasonlítja magát a másikkal… Észreveszünk egy különbséget, és azonnal megkérdezzük önmagunktól, hogy melyik jobb, nem tudjuk elfogadni, hogy csak más.” 

„Gyakoriak az olyan anyák és apák, akik puszta irigységből rosszul bánnak a gyerekeikkel. A szülők azt fantáziálják, hogy a gyerekük az ő nyúlványaik a világban. Ha önmagára büszke, akkor büszke a gyerekére, ha önmagát szégyelli, akkor szégyelli a gyerekét is. Az sem jobb, ha az egyik szülő állandóan kritizál, a másik meg állandóan dicsőít, a gyerek ilyenkor azt hiszi, hogy ő remek, hol meg azt, hogy pocsék, nem tud valahol középen megállni. A „büszke vagyok rád” semmivel sem jobb, mint a „szégyellem magam miattad”. „Szeretlek és bátorítalak, úgy, ahogy vagy!” – ez a legjobb.” 

„… a primitív irigységgel csak megnehezítjük a gyerekek életét. Miért ne lehetne könnyebb és jobb nekik, mint nekünk volt? A gyerek mindig tudja, hogy mi az, amit a helyzet követel, és mi az, amit a szülő követel. Csak akkor fogják a gyerekek bűntudta nélkül élni az életüket, ha a szülők képesek bűntudta nélkül élni. Ha az ember irigy vagy boldogtalan, és azt képzeli, hogy nem lehet boldogan élni, akkor megvan a veszélye, hogy a gyerek úgy érzi, hogy ezt kell vinnie tovább. Ha szeretsz valakit, megkönnyíted, gazdagabbá, színesebbé teszed az életét. Ha nem szereted, elveszed tőle a boldog élet lehetőségét, az olyan, mintha nem adnál neki enni. A koplalás, az anorexiának, bulimiának nevezett nem-evés mögött gyakran megtalálható az anya, aki nem etette rendesen a gyerekét.” 

„Az irigység különösen veszedelmes akkor, amikor az öregek elkezdik irigyelni a fiatalok életét.” 

„Aki sokszor csalódik, és nem érzi az életét teljesnek, az könnyen irigy és gonosz lesz.” 

„Az egoista, irigy embernek őrült nehéz elképzelnie, hogy míg ő öregszik és meghal, a fiatalok boldogan élnek tovább utána, mintha misem történt volna. Ennek a gondolatnak a feldolgozására nem ad segítséget 500 amerikai tévécsatorna sem…” 

„Angolul az „élni”: live, fordítva evil, azaz gonosz. Eljátszhatunk a gondolattal, hogy az élet ellentéte talán nem is a halál, hanem a gonoszság, az irigység. Az ijedtség vagy gyávaság, az unalom, az irigység és a gonoszság között szoros kapcsolat van.” 

„A felelősséget nem tehetjük le. Akármennyire is el volt rontva a gyerekkorom, mindig nyitva számomra a lehetőség, hogy szeressek valakit. Ha az ember elkezd szeretni, akkor lehet, hogy visszaszeretik.” 

„Az élethez egyébként hatalmas bátorság kell. Ha minden kockázatot bevállalva teljesen beledobom magamat az életembe, ha van bátorságom élni, dolgozni, tanulni, játszani, akkor nincs kapacitásom a gonoszságra. Az egyik alapfeltétele az irigységnek az, hogy az ember nem dolgozik, nem tanul, nem él, csak egyszerűen megáll, és nézi azokat, akik szerinte élnek. Amikor ezt a nézői álláspontot felveszi valaki, akkor elkezdődik a baj.” 

„Akitől megvonják, vagy aki önmagától megvonja a lehetőséget, hogy a képességeit, érdeklődését, tehetségét kibontakoztassa ott és akkor, ahol, és amikor akarja, az veszélyeztetett és veszedelmes lesz. Unatkozik, és eluralkodik rajta az irigység és a féltékenység. A depressziónak nevezett lelkiállapotok mindig akkor borítanak el minket, amikor nem tudjuk, vagy nem merjük kifejezni magunkat.” 

„A mi kultúránkban valahogy sajnálatos presztízsre tett szert az irigység, mintha intelligencia kérdése lenne. Mintha az okos embert onnan lehetne megismerni, hogy véleménye van, és ez a vélemény kritikus.” 

„Az én tudományom abban áll, hogy a páciensemmel egészen addig küszködünk, amíg le nem írjuk, hogy mi van. Abban a pillanatban, amikor jól leírtuk, minden megváltozik.” 

„A valóság végtelenül komplikáltabb és részletesebb, mint a nyelv.” 

„Könnyű nem irigynek lenni akkor, amikor mindenből van elég.” 

„A halnak fogalma sincs a víz létezéséről, nem tudja, hogy a valóság, amiben úszkál, az a víz. Az embernek sem könnyű felismernie és nevén neveznie az emelet, amiben él. Ahogyan sokszor fogalmunk sincsen, hogy a lelkiállapot, amiben állandónak leledzünk, valójában szégyen, úgy nehéz felismernünk az önmagunkban és a környezetünkben lévő, mindent átitató irigységet is.” 

„Amikor az ember megfeszül, akkor azonnal le kell lassulni, és nyomozni kell. Mi a francot csinálok? Mi történik? Ki bánt? Mi a baj? Azt kell észrevennem, amikor én nem akarok én lenni, ez az a pillanat, amikor az irigység működni kezd bennem.” 

„Bátorság nélkül az összes többi erény láthatatlan, nem létező, nem tud kibontakozni.” 

„Amikor megszöktem 56-ban Magyarországról, Torontóban szabadságharcosnak neveztek. Ezen én mindig röhögtem, mert nem politikai okokból mentem el, hanem az anyám elől szöktem, aki igazi zsarnok volt. Igaz, ez szabadságharc volt a javából.” 

„… egy gyereknek a házasság megléténél sokkal fontosabb, hogy szeretetteli közegben nőjön föl. Ha nincs erős, érezhető szeretet a családban, ha a gyerek nem érzi a szeretetet, jobb, ha a család inkább szétmegy.” 

„Az elkerülhetetlen szabadság amúgy is rettenetesen nehéz, gyáva ember nem szereti cipelni…Mennyivel könnyebb utasításokat követni, mint szabadon, felelősen választani… A szolga illúziója az, hogy kevesebb a személyes felelőssége. Ettől az illúziótól megszabadulni nagyon nehéz és hosszadalmas munka. Ha ezt megértettük, már csak bátorság és kitartás kell, hogy leszámoljunk a saját szokásainkkal, mert valójában ezeknek vagyunk a szolgái, és nem másnak.” 

„Az egyik szülője által bántalmazott, molesztált, megerőszakolt gyerek kétszeresen árvává válik, ha a másik szülő nem hisz neki, ha nem talál nála menedéket. Ez a hitetlenkedés minden esetben a gyerek elárulása. Amikor a gyerek hazajön az iskolából, és azt mondja, hogy többé nem akarok oda járni, mert utál engem az osztályfőnök, és az anyja egyáltalán nem akar hinni neki, az ilyen árulás.” 

„… a szülők általában azért nem hisznek a gyereküknek, mert ha hinnének neki, akkor tenniük kellene valamit… A szülő nem akar változtatni, minden jó úgy, ahogy van, nem kell forradalom.” 

„Nagyon veszélyes, ha egy családban a legnagyobb érték a szófogadás.” 

„A szófogadó lány soha nem hiszi el, hogy bárki vele akarna lenni, ha nem lenne ennyire szófogadó, alkalmazkodó, előzékeny.” 

„Phyllis Chesler, amerikai feminista pszichológus írt egy könyvet Woman’s Inhumanity to Woman (A nők embertelensége a nőkkel szemben) címmel. Azt fejtegeti, miért sokkal aljasabb a nők egymással, mint a férfiak. Egymás háta mögött, titokban kirekesztik egymást, klikkesednek. Irigység, féltékenység és mohóság: zabolátlan kórók a barátság kertjében.” 

„A sikerhez, a győzelemhez csapat, hadsereg, társak kellenek. Együttműködés, tekintély, hűség, ezek mind alapfeltételei annak, hogy egy csapat létrejöjjön. Az ember egyedül bukásra van ítélve.” 

„… az ember csak úgy tud a másik iránt empátiát érezni, ha önmaga iránt is érzi.”

„Nem sajnálja hát azt, akit ő bánt, és így nem kell sajnálnia egykori önmagát sem. Ha ezt a hajdani bántalmazást meg tudná siratni az ember, akkor sok mindent el tudnánk kerülni… Minden bajunk többgenerációs, legalább hét-nyolc generációt cipelünk a hátunkon, és adjuk tovább a csomagunkat a gyerekeinknek.” 

„Megértjük őket, amennyire csak lehetséges, azaz látjuk magunkat bennük és magunkban őket.” 

„… japán kardmester… aki soha nem hord magával fegyvert, de ha valaki megtámadja, akkor villámgyorsan lefegyverzi a támadóját, majd annak saját fegyverével végez vele. A japán kardmester hagyja, hogy az ellenség azt higgye, fegyvertelen emberrel áll szemben. Fegyvertelenre támadni primer gonoszság. Csakhogy a japán kardmester a világ összes fegyverét birtokolja, hiszen egy pillanat alatt el tudja venni bárkiét. A tudás, az erő, az igazság nála van, és esze ágában sincs meghalni. A szeretete addig tart, amíg a másik nem veszélyezteti. Így is le lehet győzni a Gonoszt.” 

„… ha a pszichiátriai rendelőjébe bejön valaki… ő onnan tudja, hogy az illető gonosz, hogy rettenetes fejfájást kap tőle, és egy óra múlva haza akar menni lefeküdni, és nem akar dolgozni többé.” 

„Minden bántalmazott, traumatizált gyerek arra vágyik, hogy rabolja el valaki, aki jobban bánik vele.” 

„De szeretnék én is hej sokáig élni / Nézni, hogy lesz fiúból legény, aztán férfi. / És amikor öreg leszek s iszonyú tapasztalt / Elindulok fölfelé, de lerúg egy angyaltalp.” Kispál és a Borz: De szeretnék 

„Jobb lett volna, ha én is szőke és kék szemű lettem volna, akkor nem vitték volna el az anyámat Auschwitzba. Most már nem bánom, hogy zsidó vagyok, de volt, amikor bántam.” 

„Az emberek életében az alkalmak, a lehetőségek nagyjából egyformák, csak vannak, akik ezekre nemet mondanak, és vannak, akik igent.” 

„Inkább megy a változás és az ismeretlen felé, mint hogy biztonságban üljön és semmittevő legyen. Kinyílik neki a világ, mert igent mond rá.” 

„A terapeuta arra biztatja az embereket, hogy térjenek vissza a spontaneitás és őszinteség birodalmába. Ha én úgy érzem, hogy valaki untat egy bulin vagy terápiás órán, az mindig azért van, mert nem spontán és őszinte.” 

„Neki a spontán és az őszinte ugyanaz volt. Az unalom akkor jön, amikor megszűnik a spontenaitás.” 

„Paul Goodman, Fritz Perls munkatársa és tanítványa leírta a munkanaplójában, és aztán közre is adta, hogy amikor először olvasta Freudnál, hogy a fejedelmi út a tudatalattihoz az álmokon keresztül vezet, a gondolat akkora hátborzongató gyönyörűséget okozott neki, hogy ott helyben elsült.” 

„Én is úgy akarok mesélni, előadni, hogy mindenki veszítse el az önkontrollját. A mesemondók is azt akarják, hogy mindenki elélvezzen, vagy legalább röhögjön.” 

„Ő nagyon szívesen lett volna az én gyengéd anyám, de hát nem lehetett, mert egy fiúnak szüksége van apára, és akkor ő kinevezte magát apámnak is. De hát ez így nem működött, így se apám, se anyám nem volt igazán.” 

„A férfi és a nő közötti bensőséges kapcsolat a gyerek születésével egész egyszerűen meghal. Az újjászülető kapcsolat, amelyben hárman vannak, teljesen más lesz, mint ami addig volt. Ha minden jól megy, akkor ennek az új formációnak legfontosabb kötődése a gyerek és az anya kapcsolata lesz, amelyben az apa az idő múlásával megtalálja a helyét. Ha az apa az anyát az eredeti kötődésbe vissza akarja húzni, azaz a gyerek és az anya közé akar férkőzni, ismét fontosabbá akar válni a nő számára, mint a gyerek, az számos probléma forrása lehet. Az apa a gyerek riválisává teszi magát, ez fájdalmas és reménytelen vetélkedést indít el, ami sok későbbi probléma okozója… Sajnos ezekről a dolgokról soha senki nem beszél a férfiakkal, akikből apa lesz… Az apa kezd el rivalizálni a gyerekkel és nem a gyerek kezd az apával!” 

„Én lentről beszéltem Lainghez, mert a tisztelet ezt kívánja, ő viszont mindig egy szinten beszélt velem, és várta, hogy én felnőjek ehhez a szinthez. Ha az apa állandóan felülről beszél, akkor a fiú soha nem tud felnőtté válni.” 

„Mindig erősebbé kell tenni a másikat, miközben megvédjük.” 

„Én magam csak három és fél éves koromig éltem együtt az apámmal, a szexualitásom mégis teljesen ráépült, magamba szívtam őt addigra, az ő vágyai az én vágyaim lettek, márpedig neki erős vágyai voltak, egyszerre több nőt szeretett. Nekem nagyon nehéz volt, majdnem negyvenéves voltam, amikorra sikerült egy nővel maradnom. Láttam, hogy az apám minden nő testéhez közel akart kerülni.” 

„Azt mondta, rájött, hogy ő azért sikeres a nőknél, mert valóban szereti őket. Mélyen megindítják a nők, szereti a hangjukat, a testüket, az elméjüket, amikor elkezd beszélgetni egy nővel, az azonnal tudja, hogy ezt a férfit ő valóban érdekli. A pasi képes volt kommunikálni, hogy odafigyel, igazán érdeklődik, és ez igaz is volt. Azt mondta, hogy nem tud mit tanítani a másiknak, mert az utálja a nőket, akik ezt azonnal megérzik, és menekülnek tőle. Ha tehát valaki azt akarja, hogy szeressék a nők, akkor mindenekelőtt ő szeresse a nőket.” 

„Kezdetben úgy gondoltam, hogy iskolába járni, dolgozni mind csak azért kell, hogy egy nő szóba álljon velem. Aztán később jöttem rá, ez egy olyan nagy ijedtségből származott, hogy attól féltem, ha a saját vágyaimat akarom megvalósítani, az nem elég. Erre csak harmincéves koromban jöttem rá, hogy azok a férfiak érdekesek, akiket érdekel a világ, akiket érdekel a nő. Én nem tudtam addig, hogy az vonzó, amikor valaki teljes mértékben odaadja magát annak, amiben éppen van. Ha a nővel van, akkor a nőnek, ha munka van, akkor a munkának. De azért az még mindig igaz, hogy a nőket vonzza a hatalom, a férfiakat pedig a szépség.” 

„Kölcsönösen hülyítik egymást a férfiak és a nők. Van egy ilyen fogyasztói mentalitás. A nők azt hiszik, hogy a férfiak vásárolnak, és senki nem biztos a kapcsolatban, mert jön egy újabb modell, amire lecserélik őket. Mindenki, a férfiak is, nők is, attól rettegnek, hogy lecserélhetőek. Ez egy perverzitás tulajdonképpen, arra való, hogy védje az ember szívét, hogy ne kelljen belehalni abba, ha a kapcsolat megszűnik.” 

„… nagyon gyakran az az élményem, hogy első blikkre nem tetszik valaki, de ha páciensem az illető, akkor majdnem kivétel nélkül azt tapasztalom, hogy minél jobban megismerem, annál jobban tetszik.” 

„Nem lehet szeretni valakit, akit nem ismerek, és ismerni valakit, akit nem szeretek.” 

„Nagyon mások vagytok. Aki azt képzeli, hogy lehet közeli kapcsolatban élni veszekedés nélkül, az téved, annak soha nem lesz kapcsolata, mert azt hiszi, hogy rossz kapcsolatba csöppent, mert elképzelt egy olyasmit, ami nincs.” 

„Van olyan, hogy valaki egyszer csak azon veszi észre magát, hogy két hangja van. Teljesen máshogy beszél a feleségével, mint a munkatársaival, barátaival. Hogy lehet ez?” 

„… a keleti mitológiák egyesített férfi-női princípiumának jelképe: a két egymásba fonódó háromszög.” 

„Jung fejti ki, hogy az élet első felében disztingválni kell tanulni, a második felében pedig meg kell tanulni, hogy minden egy.” 

„Hat tökéletesség (szkt. páramitá): az adakozás, (nagylelkűség) a szerzetesi szabályok (fegyelem), a türelem, az energia, a koncentráció és a bölcsesség.” 

„Én sok olyan emberrel dolgozom, akik évekig meditáltak Indiában, akik feladtak mindent, nem ragaszkodnak semmihez, de az ő problémájuk éppen az, hogy soha nem is ragaszkodtak. A ragaszkodásnélküliséget, a függésnélküliséget csak a ragaszkodás, a függés megismerése után lehet elérni.” 

„Van egy üres lap. Ez az Isten vagy a Semmi. Rajzolok egy kört a közepébe. Ezzel a gesztussal három részre osztottam: van a külső rész, maga a kör, és a belső rész. A kör megteremtésével azonnal hármat hoztam létre az egyből.” 

„… ne rakd a dolgokat önkényesen a pokolba vagy a mennyországba félelemből, vagy mert mások szerint oda valók.” 

„A Boldogságból lesz a boldogtalanság, a boldogtalanságból pedig a boldogság. Van különbség a jó és a rossz között? Minél nagyobb a nehézség, annál nagyobb utána a boldogság. Ha ezt megértem, hatalmas erőt jelent.” 

„A karizma az élet teljes intelligenciája, amikor az ember nem rejt el semmit, nem titkol semmit, túl van minden szégyenen. Persze mindez nem jelenti automatikusan, hogy a karizma jó. Rengeteg karizmatikus szörnyeteget ismerünk… A karizma, és persze a hozzá tartozó önbizalom akkor tud kifejlődni az emberben, ha talál olyan környezetet, ahol szeretik, bátorítják, megerősítik, jóváhagyják. Ha mondasz valamit, én megerősíthetlek anélkül, hogy egyetértenék a mondandód tartalmával. Nem egyetértek, vagy nem értek egyet, hanem komolyan veszem, amit mondtál. Megéreztetem veled, hogy komoly vagy, hiteles vagy, fontos vagy nekem, hogy örömemet lelem benned.” 

„Nagyon sok páciensem van, aki amikor engem megtalált, akkor döbbent rá, mennyire meg volt fosztva fontos dolgoktól. Mert amíg az ember nem kapja meg a figyelmet, addig nem is hiányzik neki. Vagyis hiányzik, de nem tudja, hogy mi az, ami hiányzik… azt hiszi, hogy a világ olyan, hogy azok az emberek, akik őrá figyelni tudnának, nincsenek is, nem is léteznek. Ha elhiszi, hogy vannak ilyen emberek, akkor meg kell siratni, hogy eddig nem találkozott velük, és el kell indulnia, megkeresni azt vagy azokat, akikre szüksége van, akik rá figyelnek, nem a szerepeire, a maszkjaira. Ha valaki keres, az talán talál. Elébe toppan valaki, aki bátorítja, komolyan veszi, örül neki, szereti, csodálatosnak látja, élvezi.” 

„Nem kell elkerülni a harcot, csak tudni kell, mire vállalkozunk. A tiszta logika kegyetlen, ezért sokan elkerülik. Pedig olykor bizony meg kell ölni a bikát. Nem szabad nyafogni, mert az egy hazugság. Mindannyian, akik ma élünk, egy óriási vérhegy tetején állunk, nem élnénk, ha az őseink nem ontottak volna vért, nem szabad hát úgy tenni, mintha nem lennénk hálásak azoknak, akik gyilkoltak értünk, és nem lennénk mi magunk is gyilkosok.” 

„A terápiában a terapeuta és a páciens nyomoznak az ős ok, az eredeti élmény után. A kollektív tudattalannak valahol ott vannak a gyökerei, ahol mi, emberek mind egyek voltunk.” 

„… a traumatizált személyiség kialakulása gyakran a születésnél korábban, a perinatális és a prenatális időszakban gyökerezik. A nem kívánt terhesség és a nehéz születés lenyomatot hagy az ember személyiségén, amit csak hosszas terápiával lehet felderíteni, elsimítani.” 

„Ha a pszichológusok és a feministák hallatnák a hangjukat az otthon szülés kérdésében, akkor talán a média is felébredne az önkéntes agyhalálból. Az nem létezik, hogy Magyarországon Geréb Ágnes az egyetlen bátor ember.” 

„Az ember személyiségének kialakulása szempontjából a mama hasában eltöltött kilenc hónap, a szülés és az azt követő első kilenc hónap a meghatározó. A fogantatás körülményeinek és a méhben eltöltött időszak környezeti variációinak száma a születés pillanatát megelőzően aránylag kevés. Egy kínai nő hasában fejlődő magzat ugyanazt éli át, mint egy indiai vagy egy olasz vagy egy magyar gyerek, most vagy ezerötszáz évvel ezelőtt… Ezek az élmények nagyon hasonlóak, ahogyan megyünk visszafelé az időben, úgy lesz a szövetük egyre homogénebb. Két zigóta fizikai valósága és az őket körülvevő materiális környezet is lényegében azonos. A kollektív tudatnak valahol itt van a gyökere. Terápiában az élmények feltárásának útján gyakran el lehet jutni ezekhez az elemi tartalmakhoz, és mondhatjuk, hogy ez az emberiség közös emlékezete. Ez a biológiai tartalma annak, hogy minden egy.” 

„Idilli, ahogyan az anya békésen legelészik, tesz-vesz, a gyerek látja, de nem kell néznie, figyelnie, foglalkozhat nyugodtan önmagával… A gyereknek ahhoz, hogy nyugodtan elmerülhessen az egyedüllétben, a játékában, önmagában, az kell, hogy teljesen megbízhasson az anyjában.” 

„Amikor Laing a kilencedik gyerekét várta, egyszer beszélgettünk a kocsmában. Iddogáltunk, és azt mondta, hogy ennek a gyereknek, aki most fog megszületni, nem lesz Ödipusz-komplexusa. Kérdeztem, ezt meg honnan tudja. Azt mondta, hogy ő már pontosan tudja, hogy mindig az apa kezdi ezt a dolgot, hogy féltékeny az anya és a kicsi kapcsolatára, el akarja választani őket egymástól, és ez minden baj oka… Ronnie elhatározta, hogy nem fogja felesége figyelmét akarni, amíg a gyerek akarja, neki elég lesz Juttából, amennyit ad. Aztán Ronnie és Jutta elváltak, a gyerek Juttával maradt…” 

„… amióta az első gyerek megszületett… a nő tudatosan vagy tudat alatt rájön, hogy a férje nem szexelni akar, hanem cumizni. Amíg egy nőnek nincs gyereke, azt hiszi, hogy amit a férje akar, az szex, de amikor megvan a gyerek, akkor felismeri a férjében a csecsemőt.” 

„Ezért felnőttebbek a nők általában, mint a férfiak, mert a gyerekszülés és a gyerekkel való élet segíti a nőket, hogy ne csak magukkal foglalkozzanak. A férfiak ezt a leckét nem kapják meg.” 

„A jó szülő, a jó tanár, a jó főnök tudja, hogy nem létezik egy ideál, hogy mindenki más, és nem lehet embereket összehasonlítani. Ők tudják, hogy csak úgy tanulunk, úgy fejlődünk, ha hibázunk, ha sokat hibázunk és tanulunk a hibáinkból. Ehhez kell egy közeg, ahol büszke lehetek arra, amit nem tudok, arra, hogy kérdezni tudok, hogy pontosan lássam, mit és hol hibáztam.” 

„… az etika tulajdonképpen ideológia.” 

„… mint terapeuta, a munkám nagy részében csak egyetlen dolgot csinálok, bátorítom a pácienseimet. A legtöbb gyerek úgy nő fel, hogy a körülötte lévő felnőttek a félelmeikkel, kritikájukkal, a kishitűségükkel, na meg az irigységükkel elbizonytalanítják, elkedvetlenítik, elriasztják.” 

„A szabadságért harcolni kell, de nem lehet egy menetben megküzdeni érte. Egyik csata sem a végső. Én egészen a síromig kész vagyok a szabadságomért megvívni, mindig újra meg újra.” 

„Ha ez ember valahogy neheztel azért, hogy az élet ilyen állandó harc, amire folytonosan edzeni kell, akkor hülye, mert nem tudja élvezni az életét. Elkerülni a küzdelmet, küzdelem nélkül élni lehetetlen, az egy alaptalan fantázia, az élet és a küzdelem szinonimák.” 

„… a boldogság nem könnyű és kellemes dolgokban rejlik, hanem… abban, hogy hogyan bánunk egymással és önmagunkkal.”

„nagyüzemi baromfitenyésztés… jobb, hogy nem értjük az állatok nyelvét, mert ha megértenénk, meg kellene, hogy szakadjon a szívünk.” 

„Sokat törjük a fejünket azon, hogy idegen bolygókon vajon létezik-e nem emberi intelligencia. A mi bolygónkon létezik, rengetegen vannak, érdemes lenne felfedezni őket.” 

„… Marci fiam kb. 3 éves volt… Ültünk és játszottunk a homokban, és Marci elindult a móló felé. Csak ment és ment, hátra se nézett. Az anyja utána akart menni, de én mondtam, hogy várjon, nem lehet semmi baja a gyereknek. Az pedig csak ment és ment előre. Én nagyon büszke voltam rá, az anyja meg sírt.” 

„Érdekesen öregszik az emberiség, később lesznek felnőttek a gyerekek. A felelősség is megváltozik. Azokat a dolgokat, amikért én voltam felelős huszonöt éves koromban, ma csoda, ha harmincöt évesen felvállalják az emberek.” 

„… sokan nem szülnek gyereket. A kínaiak elköttetik magukat, a feketék AIDS-esek, a fehérek meg gyerekek maradnak.

D: - Na, hát ez nagyon durva, egyáltalán nem „píszí” szöveg. Hogy mondhatsz ilyeneket?

FA: - Hát hogy röhögj, azért.” 

„Addig, amíg valaki hatéves, felnéz a felnőttekre, rájuk bízza magát. Aztán, ahogy telik az idő, az ember már nem tudja magát rábízni senkire, kifogyunk a felnőttekből, mi vagyunk azok, nincsenek valódi felnőttek körülöttünk.” 

„A valóság az, hogy a terapeuta csak egy pasi, vagy nő, aki semmit nem tud a páciensről, a valódi expert, a szakértő, aki mindent tud róla, az maga a páciens. Ő viszont erről nem akar tudomást venni, azt hiszi, hogy a terapeuta tudja, mi van, hogy ismeri őt, jobban, mint saját maga.” 

„Az a gyerek, akinek soha nem kell adnia, aki mindig csak kap. Amíg rózsabimbó az ember, addig nincsen veszély. Szomorú dolog látni egy rózsabimbót, aki elfonnyad anélkül, hogy valaha is kinyílt volna. A félelem, a halálfélelem és az életfélelem tartja vissza az embereket attól, hogy felnőjenek. Pedig a valóság, még ha rémes is, sokkal érdekesebb, mint a szemfényvesztés.” 

„A valóság csak olyan, amilyen. Ha rémesnek látom, akkor az… hogyan lehet ebből a groteszk gyerekkorból kilépni?

FA: - Olyan embert, embereket kell találni, akik felnőttek, és élvezik az életet.” 

„… a gyerekkortól csak egy olyan felnőtt mentheti meg az embert, akit tisztel. Kell valaki, akire fel tudunk nézni. Amíg ez fel nem oldoz, addig nem tudunk kinyílni… aki szégyelli magát, az nem tud tanulni… Nekem őrült szerencsém volt Lainggel, mert rettenetesen tiszteltem, és végül elnyertem az ő megbecsülését, így léptem ki a szégyenből.” 

„Mivel a nők féltek az apjuktól, a durvaságot és a gyengédség hiányát azonosították a férfiassággal. Nem akartak felnőtt férfiakat látni maguk körül. Így aztán az új generációt úgy nevelték, hogy ne legyenek olyanok, mint az apjuk volt, és az új generáció férfijai puha, gyerekes, „nice” pasik lettek.” 

„… az orosz nők ezt a dolgot egészen máshogy gondolták. Tatyjana Tolsztaja, Alekszej Tolsztoj unokája, író, publicista mondta, hogy minden férfi disznó, de minden nőnek szüksége van egy disznóra.” 

„Engem az egyenjogúság sem érdekel, de tényleg, szerintem ma már nem érdekes a férfiak legyőzése, hogy bebizonyítsam, hogy nőként érek annyit, mint egy férfi. Ezen nincsen semmi bizonyítanivaló. Sokkal érdekesebb, hogy van-e olyan, hogy androgün, azazhogy mindkét nem lebutítása és a másik nemi jellegeinek szánalmas utánzása helyett vajon képesek leszünk-e önmagunkban mindkét nemet kiteljesíteni, kibontakoztatni és megtartani.” 

„A versengés, h avan, nem a nemek, hanem az individuumok között folyik.” 

„… egymásra óriási hatással vagyunk. E. E. Cummings írta, hogy I am through you so i, én rajtad keresztül vagyok annyira én. Ha más társaságban vagyok, akkor más vagyok. Laing meg azt mondta, hogy annyira okos az ember, amennyire a társasága. Az intelligencia szociális fenomén. Mi férfiak azért vagyunk olyanok, amilyenek, mert a nők olyanok, amilyenek. A nők meg azért olyanok, amilyenek, mert a férfiak olyanok, amilyenek. Ebből az következik, hogy ahelyett, hogy egymást ostoroznánk, és arra várnánk, hogy a másik megváltozik, azon kell dolgoznunk, és abban van hatalmunk, hogy magunkat megváltoztassuk. Amint a férfi megváltozik, a nőnek is meg kell változnia. Amit mondasz, az azért jó, mert ha a férfiak és a nők is azon dolgoznak, hogy hogyan legyenek egyre inkább androgünök, akkor egyre jobb társaságot jelentenek egymásnak. Ha a nőben is van egy férfi és egy nő, és a férfiban is, és szeretkezni akarnak, akkor, ha csak a nő nője, és a férfi férfija tud szeretkezni, az egy félbaszás, más szóval kibaszás… Ezt ne így írjuk majd le, de így mondom, hogy megértsd.” 

„Aki néz tévét, az tudja, hogy mostanában a nők vére kék, legalábbis a betét- meg tamponreklámok szerint. Ha piros vért látnánk a tévében, még azt hinnénk, hogy bajban vannak a nők.” 

„… vérszerződést kötnek egymással. Két ember… megvágja a tenyerét, és úgy fognak kezet, hogy összefolyjon a vérük. Ebben az van, hogy ha az egyiknek szüksége van a másikra, akkor a másik kérdés nélkül jön, és segít. Az egyik bízik abban, hogy a másik tényleg csak akkor hívja, ha szükség van rá, a másik meg tudja, hogy van ez a bizalom, és hogy a testvére gondolkodás nélkül jönni fog, ha kell.” 

„A házastársaknak ki kell állniuk a férjükért, feleségükért a szüleikkel szemben. Ha egy férfi az anyjának ad igazat a feleségével szemben, annak a házasságnak vége, vagy jobb, ha el sem kezdődik.” 

„… a szeretet egyik alapvető tézise a tudnálak bántani, de nem foglak. Aki azt mondja, nem tudnálak bántani, az hazudik, de ez majd csak valamilyen váratlan helyzetben fog kiderülni.” 

„A tapintatosság egy hazugság, egy nagyon gyors egyezség, hogy nem beszélünk arról, ami nyilvánvalóan ott van az orrunk előtt… Ha bejön egy páciens az ajtómon, akkor azonnal beszélnem kell arról, ami nyilvánvaló. Ha büdös, meg kell kérdeznem, hogy mi ez a bűz, ha be van fáslizva az ujja, akkor megkérdezem, hogy mi történt az ujjával.” 

„Sajnos az emberek óriási tömege közömbös.” 

„A titok magányossá tesz, jó, ha ezt mindenki tudja, mielőtt az életét titkokkal terheli meg.” 

„A másik baj az, ami abból adódik, hogy nem szólok valakinek, ha félek tőle, az, hogy így nem adok neki lehetőséget arra, hogy változtasson a magatartásán. Gyakran ugyanis a rettegett másiknak fogalma sincsen arról, hogy ő félelmetes… Ha nem szólunk, azzal elmulasztjuk a lehetőségét annak, hogy változtassunk a helyzeten. Pedig minden helyzetünkért minket terhel a felelősség.” 

„Blake írta, hogy aki általánosságban akar jót tenni, az egy gazember, mert jót csak apró részletekben lehet tenni. Ne az emberiséggel tégy jót, csak a szomszédoddal, vagy a gyerekeddel. Vagy ne is tégy jót, csak ne tégy rosszat. Vagy legalább szándékosan ne! Hülyeség a dárfúriaknak pénzt küldeni, ha közben itthon ordítozom a gyerekemmel. És a dárfúriaknak küldött pénz nem ment fel az ordítozás vétke alól. Ha a világért akarunk dolgozni, akkor mindenki meghal körülöttünk. Ez a baj a küldetéstudattal. Sok halálhoz vezet. Azzal kell foglalkozni, aki épp ott van.” 

„Az ember vagy istennek képzeli magát, vagy féregnek… A pszichoterápia arra való, hogy az emberi kapcsolataiban senki ne érezze magát se istennek, se féregnek.” 

„Sokszor a fiatal szerelemben az ember saját magába szeret bele. Olyat keres, akinek a szemében meglátja önmagát.” 

„Prostituáltak mondták, akikkel dolgoztam, hogy ők a férfiak dühét vezetik le, mint villámhárítók. Sokkal több bűncselekmény és gyilkosság lenne a világon, ha nem lennének prostituáltak.” 

„Az eleusziszi nagy misztériumról, amely a halálról és az újjászületésről szólt, például, senki nem tud lényegében semmit, mert akik részt vettek benne, mélységes titokban tartották, hogy valójában mi történt velük a szertartásokon. Azért maradt meg a titok, mert az élmény elmondhatatlan, leírhatatlan.” 

„Ha a szex az lenne, amit a pornófilmekben látni, akkor olyan lenne, mint a sport. Világbajnokság vagy olimpia. Ennek semmi köze nincs a szex misztériumához…” 

„Amíg egyek vagyunk másokkal, önmagunkkal, az univerzummal, addig nincs pokol. A pokol az, amikor megvan a véleményem a dolgokról. Amikor minősítek, rosszallok, aprehendálok, selejtezek. A pokol helye a testünkben a bélrendszer, mert ott zajlik a kiválasztódás, ott választjuk szét, mi jó és mi rossz, az ott dől el, mi az, ami hasznos, és mi az, aminek menni kell. A pokol egy szargyár… Aki kiválasztja a jót, az egyben kiválasztotta a rosszat is… Kívülről olyan szépek vagyunk, de belülről mindannyian szarral vagyunk bélelve.” 

„Minden pillanatban, amikor önmagunkat és a valóságot minősítjük, pokollá tesszük az életünket. Mi teremtjük meg a poklot magunknak és egymásnak.” 

„… a mennyország az, ahol soha nem történik semmi.” 

„Minél erősebb az érzelem, annál nehezebb gondolkodni. A gondolkodás mutatja meg a különböző lehetőségeket, ha nem tudunk gondolkodni, automatikusan cselekszünk. A gondolkodás a szabadság titka. Ha az érzelmek elborítanak, elhatalmasodik rajtunk az az érzés, hogy nincs mit tenni, nincs választásunk. Ezért fontos, hogy mielőtt cselekszünk, megálljunk.” 

„… amitől félünk, az már megtörtént.”

„Az átok az, amikor valaki, akit nagyon szeretünk és tisztelünk, véleményt nyilvánít rólunk. Például az anyám vagy az apám azt mondja rám, hogy lusta vagyok, vagy buta, vagy naiv, vagy gyerekes. Ha lány vagyok, kimondja rám, hogy nem vagyok nőies, nem vagyok szép, kövér vagyok; ha fiú vagyok, kimondja rám, hogy puha vagyok, nem vagyok elég erős, gerinces, férfias. Ebben a pillanatban kimond egy átkot…. Az átokra háromféleképpen lehet reagálni. Sajnos az ember nagyon gyakran elhiszi és beteljesíti… van másik út is, mint Freudé: az ember bosszúból pont az ellenkezőjét hozza ki magából… A harmadik lehetőség, hogy az ember teljesen kilép abból a dimenzióból, amelyikben az átok érvényes, és fütyül az egészre.” 

„Meg kell szabadulni a múlttól; vagy úgy, hogy feltárjuk, megértjük és elsiratjuk, ahogy erről már beszéltünk, vagy úgy, hogy menedéket találunk a jelen pillanatban, és akkor nem kell terápiára járni.” 

„Van a túlélés, és van az élet.” 

„Ha valaki békében is úgy neveli a gyerekét, mintha háború lenne, akkor csak az indokolatlan félelmet neveli bele. Ha mindentől félünk, akkor nincsen mozgásterünk.” 

„A bensőséges szex a legdirektebb, legközvetlenebb, legrövidebb út a valósághoz. A vágy és a szeretet együtt az Isten ajándéka, iránytű, amelyik tévedhetetlenül mutatja az utat az örökkévalóhoz.” 

„… a szexben mindig van egy pillanat, egy esély, amikor, ha nem ijedünk meg, meghalhat az ego, és megjelenhet az, ami nagyobb, mint én vagyok: a másikkal, és rajta keresztül a világgal való egység.” 

„Emlékszem, amikor Lainghez mentem, először azt hittem, hogy különbnek hisz, mint amilyen vagyok, mert úgy bánt velem, mintha sokkal erősebb, tapasztaltabb és okosabb lennék, mint amilyennek éreztem magam. Aztán egy év alatt felnőttem oda, olyanná váltam, amilyennek ő látott engem.” 

„Az ősi vallások mind személyes élményből fakadtak. Aztán az idő múlásával egyre kevesebben élik át személyesen a vallásos élményeket, a társadalmak megteremtik a saját élménytulajdonos kiválasztott rétegüket, akiknek a többiek elhiszik, amit mondanak. A saját élmény szerepét a hit veszi át, ami idővel kötelezővé válik, a saját élmény pedig fokozatosan üldözendő eretnekséggé. Aztán a hit is kiszorul, az utolsó bástyái éppen most, az utóbbi másfél-, kétszáz évben dőltek, dőlnek le visszavonhatatlanul. A pozitivista tudomány, ami csak a bizonyíthatót hajlandó komolyan venni, ellehetetlenítette a hitet, megölte az Istent. Ma, a 21. században már a tudományban sem hiszünk.” 

„Sok mindent le kell rombolni, mielőtt valami új születik, most a rombolás ideje van. Most a legnagyobb vallásos esemény a focivébé, aminek a végén millió és millió ember lélegzik együtt.” 

„… például a pornó, amit nézve sokan maszturbálnak, lehet, hogy csökkenti annak a valószínűségét, hogy találnak maguknak egy igazi szeretőt. Ez egy olyan fantázia, aminek nincsen teremtőereje. Az a fantázia, aminek teremtőereje van, az imagináció.” 

„Skóciában a temetési lakoma ugyanolyan buli, mint az esküvő, arról szól, hogy milyen szerencsések vagyunk – ez a szegény lúzer ugyan meghalt, de mi élünk, és a mese és háború végén örülünk, hogy vége az egésznek, vége a tortúrának, és mi felszabadulunk.”