„A tények önmagukban nem elegendők ahhoz, hogy az emberek világnézete, vagy az a véleményük, amit előítéletes gondolkodásukban a számukra nem tetsző tények teljes figyelmen kívül hagyásával kialakítottak, megváltozzon. A tények csak bezavarnak a képbe. Ezt gondolom, tehát ez van – milliók élik így az életüket nap mint nap.” 

„Maga nem újságíró. Maga újságba író. Az nem ugyanaz.” 

„Ugyanaz a mechanizmus mozgatta, ami hajdanán a kommunista forradalmak munkásait: csak annyit értettek meg a világból, hogy ők dolgoznak, de nem ők gazdagodnak. Semmit nem voltak képesek felfogni, ami efelett volt.” 

„Zsigerből gyűlölt mindent, és mindenkit, aki több volt, mint ő. És természetesen irigykedett.” 

„A politikát arra használta, hogy kapcsolatot építsen, a kapcsolatokat meg arra, hogy a vagyonát gyarapítsa.” 

„A világ így működik. Még ha ezt a választók kilencvenhat százaléka nem hajlandó is elhinni, vagyis inkább tudomásul venni. Ők azok, akik szavazáskor még mindig érzelmi alapon döntenek. Vagy jobb esetben hisznek benne, hogy jelöltjük a közjó érdekében fog cselekedni.” 

„Egy jó képességű, tapasztalt rendőrtisztnek két útja van a szervezetben. Vagy felfelé, vagy kifelé.” 

„Mindig azt hitte, hogy az öregedés első jelét majd a konditeremben fogja tapasztalni, amikor egy ifjú bika egyszer csak kineveti, és rátesz még egy szériát...

De nem, a helyzet sokkal prózaibb volt. Egy huszonkilenc éves nő döbbentette rá, hogy az idő múlik. És mindezt az ágyban.” 

„Nem elég megtojni az aranytojást, de kotkodácsolni is kell! El kell nekik mondani! Ott kell lenni a címlapon, meg az esti híradóban.” 

„Szeretem tudni, melyik nyomozóm, járőröm nősül, kinek szül a felesége, kinek van születésnapja, szeretem, ha tudom, mi van velük. Na, erre itt semmi igény sincs fentről. Szopasd szét és ellenőrizd őket éjjel-nappal! Darab darab. Csakhogy én nem azért álltam zsarunak, hogy a saját embereim ellen nyomozzak.” 

„Itt van két nagy kerület kapitánya… – És? – Egy teljes órája beszélgetünk. – Igen? – És egyetlen percet se dumáltunk az érdemi munkáról. Se nyomozásról, se járőrökről, se ügyekről. Hm? Arról beszéltünk, amit fentről elvárnak tőlünk. – De azzal egyetlen zsiványt se fogunk meg. – Hát ez az…” 

„Badacsonyban a Kisfaludy étterem teraszáról, és Csopakon a Márga asztalaitól legalább ennyire lenyűgöző a kilátás...” 

„Ha már meg kell halni, hát attól haljunk, amit szeretünk. És azok mellett, akiket szeretünk.” 

„Hát, fiam, szar ember mindenhol akad.” 

„Többet kell a saját embereimre vadásznom, papa, mint a bűnözőkre.” 

„Nem azért mentem zsarunak, hogy a saját embereim után szaglásszam.” 

„Ma bármelyik hülye odaülhet a monitor elé, és mondhatja a baromságait. Semmiféle előképzettség nem kell hozzá. A sok tízezer zombi pedig követi őt. Mert nem kell gondolkozniuk, ha valaki megmondja nekik azt, amit gondolniuk kéne.” 

„Valószínűleg azért tartott hat óráig, mire eszükbe jutott minket összehívni, mert végig kellett menniük a letolásoknak a hierarchián. – Ja, most ért ide. – Mi meg megyünk utána a kapitányságokra, és folytatjuk. – A srácok kinek adják majd tovább? – Szerintem az asszonynak meg a gyereknek. Mint mindig.” 

„A rendőrség egészére ráadásul óriási bürokráciát kényszerítettek rá az elmúlt évtizedek. Az egész bűnüldözési szolgálat ma már inkább irodistákat igényel, mint valódi nyomozókat. Fontosabb, hogy minden precízen adminisztrálva legyen, mint az, hogy a nyomozó az utcán üldözze a bűnt.” 

„Nyolcvanhét éves nagyapját, aki valaha arra is esélyes volt, hogy az uralkodói székbe ülhessen. Aztán az idős sejk bölcsen az üzletet választotta, és látványosan elengedte politikai ambícióit. Ennek is köszönhette, hogy megérte a nyolcvanhét tavaszt – ellentétben kortársai túlnyomó többségével, akik az idők folyamán áldozatul estek a hatalomért folytatott háttérharcoknak. Ő azonban soha nem szállt szembe az uralmon lévő al-Maktum dinasztia tagjaival, sőt ha azt kívánta a helyzet, még az üzletben is képes volt visszalépni, hogy ne sértse az uralkodói család érdekeit. Lojalitása megkérdőjelezhetetlen volt, így vagyona is óriásira gyarapodott.” 

„Hogy lehet az, hogy az ilyen ösztönlények, mint Nánási is, képesek oly magasra jutni? Talán éppen a tesztoszteron különbözteti meg őket a többiektől, akik esetleg nem ennyire vehemensek? Talán a hormon hajtja őket, hogy megszerezzék, amit akarnak – legyen az pénz, üzlet, vagy éppen nő? A vége úgyis mindig a nő, vélte már évek óta Lilla, és ezt igyekezett is kihasználni. Mert miért is akar egy férfi jobb kocsit, több pénzt, nagyobb házat? Hogy megszerezze általa a nőt. Egy konkrétat – vagy sokat. Vagy ha már megszerezte, hát maga mellett tartsa. Ez persze nem azt jelenti, hogy a nő megvehető, pusztán azt, hogy a fészekrakó ösztön mindegyikükben működik. Valamennyire legalábbis. És aki nagyobb fészket képes építeni, az zsigerből vonzza őket.” 

„Woody Allen mondta egyszer: „A gazdagság jobb a szegénységnél – már csak anyagi szempontból is.” 

„A francba… Oké… tegyük fel, megírom. Mit vársz tőle? Mit vársz a megjelenéstől? – A nyilvánosság erejében bízom. – A nyilvánosság ereje? Az meg mi a faszom? Nyilvánosság, meg annak az ereje? – Te vagy az újságíró, és ezt te kérdezed tőlem? – Mert én tudom, mit kérdezek! – Ha nem hiszel a nyilvánosság erejében, minek vagy újságíró? – Őszintén? Egyrészt, hogy megéljek valahogy. Másrészt meg a sajtóigazolvánnyal bejutok a celebpartikra, és néha megdughatok egy-egy olyan csajt, akiről te csak álmodhatsz. Azt hiszem, ez minden… igen. Ez minden. Ezért vagyok újságíró.” 

„Az Európai Unió persze nem nézte jó szemmel az eszkalálódó helyzetet, de csak ugyanazt tették, amit mindig. Petíciókat adtak ki, üléseztek, és gyújtó hangú beszédeket mondtak a brüsszeli ülésteremben. Aztán a bürokraták hazamentek, és azon tanakodtak, hogy vajon hol egyenek este egy jó marhaszeletet. Egyszóval nem történt semmi, de azért még ez a semmi is nagyon sokba került az adófizetőknek.” 

„Káosz tombolt az országban, és káosz a fejekben. A kormánypárt pedig egyre erősödött, hiszen az emberek elsősorban nem szabadságot akarnak, hanem mindig biztonságot.” 

„A nemzet egysége kezdett helyreállni. Semmi sem kovácsol úgy össze egy embertömeget, mint a közös ellenség. Az ellenségkép pedig most egyértelműen látszott. Végre volt kit gyűlölni, volt kit okolni.”