„… eszel mértéktelenül… A rengeteg tiltás és gátlás eltömi benned a boldogság folyamát… Természetes, hogy abból, amid van, megpróbálsz minél többet begyűjteni... Ezt a fajta vágyat a tiltás szüli. Amikor egy gyereket eltiltanak a játéktól, a tévézéstől vagy épp szobafogságra ítélnek, túlzásba viszi azt az élvezetet, ami megmaradt neki. S általában az evést ritkán tiltják meg... Amint feloldod a nevelésed adta tiltásokat, amint képes leszel több forrásból táplálkozni, eltűnik a hambi jelentette mértéktelen vágy. Továbbra is élvezni fogod, de már nem a hamburger fog irányítani téged. Már nem a hamburger fog felzabálni téged.” 

„Nagyon sok ember képtelen az élvezetre, képtelen a természet adta boldogságra. Ugyanakkor ezt az embertípust érdekli a szeretet, érdekli a teljesség, Isten. Egész életében keresi, kutatja, tanítja és vitatkozik róla, mégsem találja meg soha. S nem azért, mert Isten bújócskázik, hanem mert ő nem hajlandó felfogni. Pedig ott van előtte az asztalon, a tányérjában, a poharában. (mosolyog) Az ember csak a saját, elszigetelt világában keres, miközben a teljesség minden pillanatban próbálja felkelteni a figyelmét: egy ízletes falat, egy zamatos korty bor, egy hatalmas játék, alvás vagy szeretkezés, és már meg is találta, amit keresett…”

BIZALOM  * FÉLTÉKENYSÉG 

„- Kedves, a bizalom maga az élet!” 

„(Liz) - Értem, amit mondasz, de emberként így nem lehet élni. Gondolni kell a holnapra.

- Gondolj rá - épp csak a holnap kedvéért ne dobd el a jelent.

Gondolj rá - épp csak a jelen legyen a fontosabb, mert a jelen szüli a holnapot.” 

„… az élethez bizalom kell, bizalom a lét, az élet iránt. Úgyhogy dönts: élj az elefántcsonttornyod négy fala és a fejedben keringő elméleteid közt, vagy élj a mindenségben. (mosolyog) Viszont akkor nincs más, csak a bizalom." 

„… a bizalmatlanság börtönné válik, olyan falakat épít, amelyeken nem jut keresztül sem a napfény, sem a nevetés. S a bizalmatlanság tornyában sem vagy biztonságban, az csak illúzió! Nincs biztonság sehol, csak benned. Csak a bizalomban.  Amikor csak ülsz, és félve, gyanakodva figyeled, hogy mikor vernek át, akkor nem élsz, csak vegetálsz.” 

„Most azért csapnak be könnyedén, mert a gyanakvásod megvakít. Minél jobban gyanakszol, annál inkább átvernek.”

FÉLTÉKENYSÉG 

„… ha a másik valóban fontos neked, akkor nem féltékenykedsz: ha a szereteted valódi, akkor a párod boldogsága örömmel tölt el, még akkor is, ha más férfi vagy nő okozza neki azt a boldogságot.” 

„… csak azért vagy féltékeny, mert azt hiszed, hogy a másik nélkül nem tudod megélni önmagad. Úgyhogy ne fojtsd el, s ne légy szégyellős sem: nyugodtan mondd meg a párodnak, hogy a tudatosodásod hatására előtörhet belőled a féltékenység. Egy párkapcsolat maga a csoda, ha az őszinteségen alapul. Ha megmondod neki, hogy ne haragudjon, de most egyszerűen nem nyomhatod el "civilizált" ember módjára a feszültségedet, meg fog érteni, és építő jelleggel segítheti tisztulásodat. S még valami. Ez egy hosszú folyamat, mert a birtoklás vágya egy idős az emberiséggel.”

HŰSÉG  * MEGCSALÁS 

„A fogadalmat mindig a félelmed váltja ki, félelem a benned tomboló káosztól.  Hisz te már csak tudod, hogy képes vagy percenként 180 fokos fordulatokra, hogy képes vagy megváltozni egyik pillanatról a másikra. S noha ez így természetes, mivel a társadalmad és az egód az állandóságot szereti, az elméd megalkotta a hűség fegyverét.” 

„… az emberi kapcsolatok alapja az üzlet. Ha beismered, ha nem, mindig és mindenkitől elvárod figyelmességed jutalmát… egy kis őszinteséggel megfigyelheted, hogy valójában minden pillanatod rólad szól.” 

„… a hűség egy ígéret. S mint minden ígéret, felelőtlen, erőszakos és hazug. Azért felelőtlen, mert a hűség felvállalásakor olyan áruval üzletelsz, amely felett nincs hatalmad, amellyel nem rendelkezel. Ez pedig a jövőd. Liz, a jövő nem a tiéd. Állandóan változol, mindig minden változik… Életed az előre nem látható változások sorozatából áll, a lét értelme és gyönyöre a kiszámíthatatlanság, a spontaneitás. A hűség azért erőszakos, mert meggátolja szabad kiteljesedésedet. A holnapra tett ígéreteddel olyan labirintust építesz, amelyben vakon bolyongsz mindaddig, amíg egyszer csak - hosszas szenvedés árán - áttöröd a falakat, (mosolyog) természetesen az elvárásod falaiba még áramot" is vezetsz, hogy a szabadulás legkisebb próbálkozására lelkiismeret-furdalás, bűntudat rázza meg lelkedet.” 

„Csak magadhoz lehetsz hűséges. Ha képes leszel félelmek és gátlások nélkül megélni mindazt, ami vagy, a hűség egyszer csak megjelenik benned, egyszer csak felfakad a szívedből. S abban a pillanatban nem fogsz felelőtlen ígéreteket tenni, és ezt nem fogod mástól sem elvárni. Megszűnik a hazugság és megszűnik a követelőzés.”

MEGCSALÁS 

„… ha egy pasasnak hazudnia kell, ha valamit nem mer elmondani neked - például, hogy megkívánt egy másik nőt  -, akkor a probléma gyökere benned van. Akkor benned van valami, ami hazugságra készteti a másikat. Természetesen vannak betegesen hazudozó férfiak, akik a leglényegtelenebb dolgokban sem képesek igazat mondani, de a nagy többség élvezné az igazmondás nyugalmát és teljességét, ha nem félne a következményektől. Ha a másik félelmében nem tudja neked kitárni a szívét...

(Liz) - akkor valamit én csinálok rosszul... Ó, a szentségit, igazad van!

- Nincs igazam. Egyszerűen csak kezd kinyílni a szemed.” 

KAPCSOLAT  * PÁRKAPCSOLAT  *  HÁZASSÁG *  CSALÁD 

„Minden cselekedet - legyen az emberi vagy Isteni - mögött ott van az önzés: amikor másokon segítesz, az életed akkor is rólad szól!” 

„… az önzésben nincs semmi rossz, a problémát az önzés letagadása szüli. Akkor lesz az önzésből önzés, ha megtagadod természetes szükségleteidet, ha álszent erkölcsök miatt eltussolni, eldugdosni próbálod a vágyaidat, igényeidet.” 

„… a tartalmas csend ritka. Az ego igényli a beszédet, mert a társalgással létrehozza a közösség illúzióját. Azért jár a szád akkor is, ha nincs mondanivalód, hogy ne lógj ki a társaságból. Ha pedig véletlenül megéled magadat és hallgatsz, egy kis idő elteltével érdeklődve fordulnak feléd az emberek, hogy mi a bajod…

(Liz) - Várj egy kicsit... Az ember társas lény.

- Így igaz. Csak épp jelenleg a társaságot a valóság eltakarására használod. A görcsös kapcsolatteremtésnek köszönhetően nem tudod felfogni a másik valódi lényét, nem tudod élvezni azt a kiszámíthatatlan csodát, amelyet egy szabad ember jelent. Azáltal, hogy csak a magányodat próbálod leplezni a társaddal, eltakarod a fényt mindkettőtök elől. Ám ha tudatos egyéniséggé válsz, ha nem félsz az önálló létezéstől, csodálatos kapcsolatokat élhetsz át. Akkor leszel valóban társas lény, ha már magad vagy a boldog lény.” 

„… az emberi ego vezette kapcsolat mindig a túlélésért létrejövő szövetség marad, a tudat építette kapcsolat folyamatosan változik, mert a résztvevő egyének szabadon oldódnak fel egymásban, anélkül hogy egyéniségüket elveszítenék.” 

„Az élethez energia kell: a fizikai testednek materiális, az érzelmi és a gondolati testednek pedig asztrális, illetve mentális.” 

„… túléléshez meg kell kapnod a szükséges energiamennyiséget. S ahogy a tested is csak a világból jövő táplálékot, az egód is csak a másoktól kapott energiát képes megemészteni. A külvilágból pedig egyetlen módon, a rád irányuló figyelem által kapsz energiát. Nos, a figyelem a tudatos élet alapja, értelme és korlátlan lehetősége. Csak az létezik tudatosan, aki képes figyelni, aki képes megválasztani figyelme irányát.  Azáltal, hogy figyelsz, energiát termelsz. Ráadásul mivel te termeled az energiát, ezért a figyelemben benne lesz mindaz, ami vagy. Ez azt jelenti, hogy a tekinteteddel minden érzelmedet, gondolatodat és emlékedet átadod a másiknak. Hisz nézd csak meg: a kidobó ember csak áll, és rád néz nagy, szúrós szemével. Nem szólal meg, de a figyelmével létrehozott hídon keresztül gondolatok tömkelegét zúdítja a nyakadba: "ne rendetlenkedj, haver, húzd meg magad, mert széttéplek!" (nevet) s Noha nem mindig ilyen könnyű felfogni a másik lény teljességét, ha tudatos vagy, megláthatod, hogy egy ember minden pillanatban önmagát sugározza szét a világban.” 

„… az emberi élet nem áll másból, mint a figyelem állandó felkeltéséből! Mivel csak a tudatos kapcsolatokból tudsz igazán energiát meríteni, ezért minél "nagyobb" tudatosságra lenne szükséged.” 

„A probléma akkor kezdődik, amikor annyira eggyé váltál egy szereppel, hogy nem tudsz újat kialakítani, nem tudod a helyzetnek megfelelőben jól érezni magad.” 

„A kapcsolat nem kapcsolat, hanem együttműködés. A kapcsolat nem jön létre, mert egyszerűen nincs rá szükség: mindenki megéli önmagát, mindenki adja önmagát, és akinek ez jó, az élvezi, és él tovább - immáron sok hozzá hasonló, boldog egyénnel együtt -, akinek pedig nem, az egyedül él mindaddig, mígnem egyszer csak azt veszi észre, hogy olyan egyének vannak mellette, akiknek ő tökéletesen megfelel. Mert hát a kapcsolatban olyan egyénekkel létezel együtt, akiknek te jó vagy úgy, ahogy vagy, akiknek nem kell hazudoznod, hogy rád figyeljenek végre. A kapcsolat együttműködés: együtt működtök, de megmaradsz önálló egyénnek is, épp csak önálló létezésedet a többiek élményei is színesítik, gazdagítják.” 

„A létezés egyéni, de csak a többi létezővel együtt teljes.” 

PÁRKAPCSOLAT  * HÁZASSÁG 

„… egy férfi-nő kapcsolat mindig a szexualitás miatt jön létre. Ez az igazság főleg a teremtés koronáinál domináns: a férfit mindig a szexuális vágy hajtja a nő felé. Legalábbis addig, amíg a "dolog" meg nem történik… nem tudjátok, mit értek szexualitás alatt, mivel számotokra csak a saját elképzelésetek és véleményetek létezik. Azonban a szexualitás sokkal többről szól, mint hiszitek. Sokkal nemesebb, tisztább, istenibb… a szexualitás nem más, mint eggyé válás… a létezők folyamatosan arra törekednek, hogy a többiekkel eggyé válva megéljék az egység állapotát, hogy utána újra megéljék az egyéni létet, immár a teljesség élményével gazdagabban. Az az öröm és gyönyör, amelyet szeretkezés közben tapasztalsz, az eggyé válás teljességéből, az egység átéléséből születik.

Az anyagi létezésben minden pillanat arról szól, hogy megéld önmagadat, az egyént és megéld önmagadat, a végtelen teljességet, az egységet is. Minden pillanatban e vágy kettősége hajtja az embert. Nézd csak meg, vágysz az egyedüllétre, arra, hogy az egyéniséged szabadon, minden gát nélkül teremthessen. Törekszel az akaratod maximális érvényesítésére, de ugyanakkor törekszel a család és a közösség felé is: kívánod, hogy egy egység része is legyél.

Nos, a férfiak a sok-sok lehetőség közül általában a szexualitáson keresztül képesek megélni az egység teljességét. A nők számára is a szeretkezés a legtökéletesebb lehetőség, de ők a nyitottabb szívük miatt képesek más úton is megélni a másikat és önmagukat…

Természetesen ez csak általánosítás: minél tudatosabb egy férfi, annál inkább képes egyéb cselekedetekben is megélni az egységet. Táncban, művészetekben, feltalálásban vagy csak egy gyengéd érintésben is... De most maradjunk az általánosság talaján: a legtöbb ember - beleértve a nőket is - a szeretkezés és a szexualitás közben képes leginkább megélni az eggyé válás gyönyörét.” 

„A smink a legnagyobb önbecsapó mechanizmus: nézd csak meg, minél boldogtalanabb, elégedetlenebb vagy önmagaddal és az életeddel, annál erősebben fested az arcodat. Sokszor szabályos maszkot viselsz...” 

HÁZASSÁG 

„A házasság csodálatos dolog... lehetne. Két vagy több ember eggyé válása és közös létezése maga az isteni teljesség: nincs annál tökéletesebb a földön, mint amikor együtt, de mégis szabadon élheted meg az életet, önmagadat és a másikat… a házasság olyan termőföld, ahol önmagadat veted el, és boldogságot aratsz. Viszont az egód miatt hazugságot vetsz, és szenvedést aratsz.” 

„Az első töréspont az elvárás… A házasságról tudnod kell, hogy nincs benne semmi… Csak az, amit magaddal viszel. Csak az, amit a másik magával visz.” 

„… a házasság olyan, amilyenek vagytok. Nem több és nem is kevesebb.” 

„Amikor a házasság azért köttetik, mert elvársz tőle valamit - boldogságot, pénzt, szerelmet, sikert, örömöt, nyugalmat, gyermeket stb. -, akkor ott nincs házasság, csak üzlet.” 

„A második töréspont a birtoklás… Mivel az ego az örömöt és a szeretetet a birtoklással azonosítja, mindig tönkreteszi a kapcsolatot és a felek szabadságát. Az egód azért akarja rabbá tenni a másikat, mert bizonytalan vagy magadban, és félsz, hogyha a másik szabadon szárnyal, egyszer csak nem jön vissza. Ezért minden cselekedetéről, érzéséről és gondolatáról tudni akarsz.” 

„Az egód azt hiszi, hogy a szeretet mértéke az együttlét és a többi ember kizárásának mértékével arányos. Ezért úgy akar eggyé válni a másikkal, hogy elveszi az életét, vagy feladja az életedet, hogy te olvadj bele a társadba. Ám ezzel csak megfojtod mindkettőtöket…” 

„ Az eggyé válás nem az egyéniség eltűnését jelenti. A határok eltűnése nem azt jelenti, hogy te is eltűnsz.” 

„Ha egyszer rájössz, hogy a másikat nem kell birtokolni, ha rádöbbensz, hogy a másik önként is veled marad, akkor megtapasztalhatod a kapcsolat valódi mélységét. Párod olyan, mint az énekesmadár: bezárhatod a kalitkádba, ott is dalolni fog neked, ám énekében nem lesz más, csak szomorúság. Ezzel szemben, ha szereted és a nyitott tenyereden hordozod, ha szeret téged és ő is a nyitott tenyerén hordoz, akkor a kapcsolatotok örökké élni fog, mert hát sosem született meg.” 

„A harmadik töréspont a külsőség… a tömeg ilyen téren szadista. Mivel nekik sem sikerül erkölcsösen élni, élvezettel csámcsognak azokon, akikről kiderült, hogy semmivel sem szentebbek náluk. Megnyugtatja őket a tudat, hogy másnak sem megy...  Aki egész életében nem találta meg az ego falai között a boldogságot, hinni akar benne, hogy ott van... Azért háborodik fel a polgár, amikor kiderül, hogy valamelyik politikus megcsalta a feleségét, vagy épp a palotában vad flörtölésen kapták az ifjú hercegnőt, mert újra belé hasít a felismerés, hogy az elveivel csak elpazarolta az életét.” 

„… a hőbörgők tábora két részre osztható. Az egyik oldal azért ítélkezik, mert ők is megcsalják a párjukat, ők is hazudoznak önmaguknak és a világnak… A másik oldalt azok alkotják, akik nem boldogok a rájuk erőltetett erkölcs falai között, de nem merik megélni vágyaikat. Ők azért háborodnak fel az "erkölcstelenségeken", mert nem tudják elviselni, hogy más nem fél megélni a vágyait. Az ego tombol, mert elvárja, hogy ha ő egész életében szenved, akkor szenvedj te is.” 

„A boldog embert nem érdekli, hogy egy politikus vagy egy médiasztár kivel bújik ágyba. Éli a saját életét, mert neki van saját élete. A bulvársajtó és a pletykáló szomszéd intézménye azért virágzik, mert amíg a másik ember vélt tettein csámcsogsz, elfeledkezel saját életed felszínességéről és ürességéről.  Minden másról mondott vélemény és ítélkezés csak a saját boldogtalanságod elfedése…” 

„Megtagadod önmagadat és a másikat - s néhány esztendő elmúltával azt veszed észre, hogy noha a világ szemében roppant erkölcsös vagy, valójában a szíved megfagyott.” 

„A negyedik töréspont a hazug szabadság. A függetlenséget hirdetők házassága annyira nyitott, hogy nincs is… az ego nem bírja elviselni, hogy valakihez alkalmazkodnia kell. Ám a látszat ellenére az ilyen semmilyen kapcsolatban élők sem szabadok, csak felszínesek, és félnek kitárni a szívüket, mert rettegnek az érzelmek mélységétől…” 

„(Liz) - Nem lehet, hogy tényleg szabadságra vágynak? Gyakran van légszomjam a pasas mellett, és csak arra várok, hogy mikor megy már haza. Néha egyszerűen megfulladok, úgy kell a szabadság.

- Liz, a szabadságot nem egy férfi és nem a házasság adja, tehát ezek el  sem vehetik tőled… A szabadságot te adod magadnak, így hát nem veheti el tőled senki. Ha te nem vagy szabad egyedül, a börtönben vagy a házasságban, akkor rab vagy egyedül is.” 

„… ha egy házasságban ott a szeretet, akkor nincs alkalmazkodás. Nincs teher. Nem azért, mert a semmiből fog teremni a pénz, és nem is azért, mert nem lesznek nehézségek, betegségek. Ha van szeretet, akkor az ereje mindent megemel veletek. A szeretet fénye minden helyzetben felragyog, elűzi a sötétséget…” 

„Kezdjük az elejéről.  Azt a szokást és együttélési formát, amelyet házasságnak nevezel, nem azért találták ki, hogy boldogan élj benne: a házasság az általánosan elfogadott erkölcsi normáival alkalmatlan a boldog életre.” 

„Régen… tudták, hogy a házasság egy érdekszövetség, két vagy több család szövetsége. A frigy megkötésekor sok mindent számításba vettek, épp csak az érzelmeket nem: a szülők általában a föld, a vagyon gyarapítása miatt adták össze gyermekeiket.

(Liz) - De miért kellett ehhez megházasodni?

- Mert az összeköltözés és az együttélés megadta azt az illúziót, mintha az új családtag vérrokon lenne. Erre az ego nyugalma miatt volt szükség:  a két család csak úgy látta biztosítva a gyermekeiknek összekuporgatott vagyon jövőjét, ha a fiatalokat egész életükre egymáshoz kötözték.” 

„Ne hidd, hogy a saját szíveden kívül bármi is biztonságot és boldogságot adhat neked; az emberi házasság általában üzlet, amelyet az ego mohósága és félelme üt nyélbe, a szerződést pedig az életeddel pecsételi meg.” 

„… általában a nők akartak házasodni. S nem csak a beléjük nevelt kisebbségi érzés miatt… régen egy nőnek a férje jelentette a kaput. Csak asszonyként törhetett ki a ráerőszakolt életből… nagyon sok nő menekül a monoton munka, a családi problémák vagy a szürke hétköznapok elől a házasságba… De ha te egyedül nem érzed jól magadat a bőrödben, ha untat a saját léted, akkor unatkozni fogsz a világ legszórakoztatóbb férfija mellett is. Természetesen eleinte nem: amíg a másik újdonságot jelent számodra, amíg az ő életében megtalálod a felfedezni valót, addig a figyelmed elterelődik önmagadról… Természetesen az is meglehet, hogy a férjed vagy a feleséged hatására megtalálod önmagad, meglehet, hogy a másik segítségével felfedezed a saját értékeidet. De ilyenkor sem a társad űzi el az unalmadat, hanem te találod meg a saját lényedet.” 

„Amíg a házasság a túlélést jelentette, nem lehetett elválni, (mosolyog) inkább megmérgezték, megfojtották vagy lefejezték a másikat.” 

„Ha szereted a másikat, ha egymás szívében éltek, akkor a változások örömöt jelentenek neked, új kalandokkal, új csodákkal ajándékoznak meg mindkettőtöket.” 

„… ha te szeretnél esténként szórakozni menni a barátnőiddel, akkor elmész, és kész - ha a férjed egója nem szól közbe, végtelen  örömöt nyerhettek mindketten a szabadság szülte boldogságból. Sőt, ha úgy alakul, és megkívánsz egy másik férfit vagy nőt, akkor szeretkezel vele és kész - ha a párod egója nem szól közbe, végtelen csoda és az isteni szeretet köszönthet rátok.” 

„… egy házasság akkor működik, ha a felek önállóan boldogok. A másiktól függetlenül.” 

„… ha megéled és kitárod a saját szívedet, képes leszel adni. Mert akkor már lesz mit adni. S abban a pillanatban nem az lesz a fontos, hogy mit csinál a másik, amikor nincs veled, hanem az, hogy mit csinál, amikor veled van.” 

„… a házassághoz - legalább - két teljes ember kell, két tudatos ember. A házasság akkor fog szárnyalni, ha mindkét szárny egyforma: Ha az egyik szárny rövidebb vagy épp sérült, akkor a boldogság madara a földre zuhan. S mivel két egyforma ember nincs, ezért csak a szeretet az, amely a  két szárnyat szép lassan egymáshoz hasonlatossá teszi, csak a szeretet az, amely anélkül javítja meg és olvasztja egybe a szárnyakat, hogy elvenné az egyéniségüket.” 

CSALÁD 

„(Liz) – Én tényleg úgy éreztem, hogy szerettem a férjeimet. Mindegyik házasságom szerelemből született, aztán mégis vége lett...

- Mert az elvárásaitokkal, a házasság betonba merevedett formájával megfojtottátok egymást.  Liz, a szeretet egy korlátlanul hatalmas érzés.

(Liz) - Így van.

- Akkor miért akarod korlátok közé szorítani? Miért hiszed azt, hogy csak két szív között doboghat? Miért hiszed azt, hogy a család csak két ember létéből fakadhat?

(Liz) - Nem tudom...

- Mert az egód csak így képes elfogadni az érzést, mivel így még valamennyire irányíthatja. De a valóság az, hogy a szeretet olyan hatalmas, hogy senki sem tudja irányítani vagy befolyásolni. Ha megfigyeled, több olyan ember is van, akit annyira szeretsz, hogy bármelyik pillanatban szívesen vagy vele. Sőt, gyakran a barátaiddal szorosabb a kapcsolatod, mint a szüleiddel vagy a pároddal, mégsem velük élsz. Az emberi ego ebben a kérdésben is láncra ver.”

„… a teljes életre sokkal alkalmasabb egy olyan családi forma, amelyet több férfi és nő alkot. Ez a "te az enyém, én a tied, ásó, kapa, nagyharang" típusú házasság a leggyakrabban csak az egót és a szenvedést szolgálja. Azért ragaszkodsz a sírig tartó szerelemhez, mert félsz, hogy nincs benned szeretni való, és hogy öregségedre egyedül maradsz.

(Liz) - Na, várj, azért ez a csoportos együttélés sem fenékig tejfel, kevés olyan arab nőt ismerek, aki boldog lenne a tizenkettedik feleség címével.

- Miért, az egyetlen eleség címével boldog vagy? Amikor téged nőként nem, csak feleségként vesz észre a világ? Nem mindegy, hogy milyen számmal veszik el tőled az egyéni életedet? A helyezés csak az egódnak fontos, de ha megfigyeled, te, mint egyén mindenképpen eltűnsz a házasság süllyesztőjében.” 

„Tapasztalatom szerint azok az emberek élnek boldogan együtt, akik nem szigetelődnek el a világtól a család ürügyén: a valódi család sosem záródik be, mivel a szeretet hozta létre. A szeretet pedig sosem állapodik meg, mindig változik és hullámzik, mint egy hatalmas, végtelen tenger. Úgyhogy az igazi család mindig újabb és újabb egyéneket enged magába, azokat, aki beleillenek.” 

„… volt idő a földön, amikor férfiak és nők szabadon és boldogan, egymásnak gyönyört és szerelmet adva éltek együtt, mégpedig a család mesterséges kötöttsége nélkül. Akkor a családokat annyi ember alkotta, amennyi csak akarta: nem voltak ritkák a hét-, tízfős családok sem.  S mindez nem véletlen: ha az ego eltűnik, ha csak a szeretet marad, akkor meg tudod élni a szíved határtalanságát. (mosolyog) Ráadásul, ha logikusan végiggondolod, akkor ez a fajta, valódi család az életre is alkalmasabb: az a munka, amelyet most egyedül végzel, több nő és férfi között oszlik el. Még a gyerekek is jól járnak, mert mindig egy pihent, nyugodt és vidám felnőtt lesz velük, nem egy fáradtságtól lestrapált, feszült anya vagy apa. Arról nem is beszélve, hogy a szexuális élet sokkal teljesebb, ha nincs csak egyetlen emberre korlátozva.

(Liz) - Tehát akkor mégis csak egyfajta kommuna-szerű család az igazi.

- Nem.  Az őszinte család az igazi. A valódi család és szeretet legfőbb ismérve a szabadság. S noha a legtöbbször azért nem adsz szabadságot a másiknak, mert félsz, hogy elhagy, ha kötnöd kell magadhoz, akkor már elhagyott… a szeretet egy korlátlan érzés, ha az ego nem zárja falak közé, akkor általában több ember felé nyilvánul meg. S noha ez a fajta együttélés már jelen volt a földön, a mostani civilizáció is errefelé tart: ha megfigyeled, egyre több fiatal él együtt, hármasban, négyesben vagy még többen. Egyre többen vetik le a társadalom által rájuk rakott korlátot, és élik meg a szívüket. De újra hangsúlyozom, szív és szeretet nélkül nem ér semmit az egész: ha te csak azért alkotsz négy nővel és három férfival egy családot, mert nem vagy képes egy embert szeretni, akkor az, aki egy klasszikus, egoista, ám őszinte párkapcsolatban él, közelebb kerül a boldogsághoz.” 

A NŐ ÉS FÉRFI ÁLLARCOSBÁL *  PÉNZ 

„A kapcsolatokat az egód hozza létre. Mindig. Kivétel, mikor a kapcsolat magától, minden elvárás és kötöttség nélkül jön létre. Amikor azt mondod, hogy a másik már az első pillanatban annyira ismerős volt, mintha ezer éve együtt lennétek; vagy ha tíz év múlva találkoztok, ugyanaz a harmónia és szeretet van köztetek, mint az elválás pillanatában. Ez a nagybetűs kapcsolat, a kapcsolat nélküli kapcsolat, de ez elég ritka.” 

A NŐI-EGO ÁLARCAI 

„Az aurája érdekes: olyan, mint egy hatalmas hópehely. Csillog-villog, de hideget áraszt.” 

„A Királynő egyedül csak a többi királynőt nem tudja elviselni - mert hát vetélytársak és tükrök a számára -, a többi ego-típust csak enyhe megvetéssel kezeli.” 

„Az Amazon aurájában is megfigyelhető, ahogy akaratát rákényszeríti az emberekre. Energiái, mint a rák ollói: körbefogják és nem eresztik az áldozatot. Nem véletlen, hogy azok, akik amazon-egóval élnek, de ezt a neveltetésük vagy az elveik miatt megtagadják, gyakran küszködnek rákos sejtburjánzással a szervezetükben. Ha a személyiség nem tud szabadon megtestesülni az energiamezőben, megtestesül torzan a testben.” 

„Polgárlány… Az aurája érdekes: olyan, mint egy hatalmas, picit megolvadt viaszhenger. Amikor egy új élethelyzet közelít felé - egy új pasi, egy új munka stb. -, akkor az belényomódik. A polgárlány körbefolyja, megpróbál alkalmazkodni hozzá. Ha sikerül neki, ha a lehetőségekhez képest jól érzi magát, akkor megpróbál megszilárdulni, a helyzetet fenntartani.” 

„Az áldozat aurája nagyon pici. Csak akkor nő meg, amikor segít, amikor feltűnően sürgölődik-forgolódik. Ilyenkor feltérképezi a körülötte lévőket, és kiválasztja azokat, akik meg fogják hallgatni később a sirámait, akik a legtöbb sajnálatenergiát adhatják neki. Ilyenkor az aurája még tovább tágul, hogy minél több figyelmet gyűjthessen össze. Amikor pedig vége a műsornak, az aurája újra összemegy, hogy kellőképpen picinek, jelentéktelennek és szerencsétlennek érezhesse magát.” 

„Az Őrült aurája olyan, mint a fal: egyszínű és kemény. Míg a legtöbb aura mindig tapogatózik és kapcsolatot keres, addig az őrülté nem változik, és nem is reagál a kapcsolat felvételre, vagy ha igen, akkor egyszerűen rádől a másikra. Tisztán látható, ahogy az energiája beteríti a másik ember auráját, és csak nyomja, nyomja maga alá. Ennek a fizikai síkon látható jele az, amikor az őrült csak mondja a magáét, és amikor megpróbálod kiszélesíteni a látásmódját, nem fogja fel a lehetőséget, mert ragaszkodik a kreált egójához.”

A FÉRFI-EGO ÁLARCAI 

„Az aurája általában hatalmas, és mindenkit magához próbál torzítani. Egyáltalán nem erőszakos: a király elnyomása addig nem jelenik meg, amíg nem lépsz be a magánéletébe, ekkor viszont megtapasztalhatod végtelen keménységét és hajlíthatatlanságát.” 

„A vasmacsó aurája érdekes, olyan, mint a lobogó kabátja, csak sokkal hatalmasabb. Ahogy jár, az aurájával végigsimítja az embereket, így próbálja meg lemérni a hatást, és felfogni, hogy kinél volt sikere.” 

„Polgár… Aurája olyan, mint egy lassan hömpölygő agyagtenger. Mindent körbefolyik, minden erőnek engedelmeskedik, de amikor valami hatásnak köszönhetően megszilárdulhatna és teremthetne, a saját belső küszködése és kishitűsége vagy épp értelmetlen önbizalom-túltengése miatt szétesik.” 

„… rá kell döbbennie saját teremtő erejére. A Baleknak általában rengeteg energiája van, épp csak nem tudja megélni, mert fél teremteni: egy ideig attól fél, hogy mi lesz, ha nem sikerül, aztán meg attól, hogy mi lesz, ha sikerül. Amúgy a balek személyiség korlátai közül nem nehéz kikerülni: egyszerűen csak el kell felejtened a világot, és meg kell élned magadat. Élj, és ne törődj a többiek véleményével, ítéletével. Testesülj meg abban, amiben szeretnél, és egyszer csak észreveszed, hogy zavar és félelem nélkül tudsz megnyilvánulni az élet minden területén.” 

„Őrült… Az aurája folyamatosan változik, de mivel az egyén sosincs jelen, mindig diszharmonikus.  A legtöbb őrült közeléből menekülnek az emberek, mert az állandó változással leszívja az energiájukat.” 

PÉNZ 

„A pénz, ha van, ha nincs, örömöt adhat neked. Én akkor is boldog voltam, amikor volt, akkor is boldog voltam, amikor nem volt. Kedvesem, egy guru csak az egója miatt hirdeti a szegénységet, mert hát mivel a tömegből él, bizonyos elvárásoknak meg kell felelnie - márpedig a szentekkel szembeni első számú szabály a szegénység és a lemondás. Ám ez egy hatalmas ostobaság, mert nemcsak, hogy az ego felzabálja a szentet, hanem a szent teremtő ereje is csak szegénységet teremt.” 

„A lemondás semmivel sem visz közelebb Istenhez, semmivel sem ad nagyobb esélyt a megvilágosodásra. Miért hagyod, hogy az egód újra átverjen ezzel a szegénységdumával?” 

„… a pénz nem más, mint a civilizáció vére. Ha megtagadod, ha te, egy sejt a mindenségben elzáródsz tőle, elpusztulsz. Ám akkor is meghalsz, ha megállás nélkül harácsolod, és nem adod tovább. A pénznek éppúgy áramolnia kell, mint a szeretetnek, a nevetésnek, a zenének... Mert hát az élet mindig áramlik. Mindig.” 

BARÁTSÁG  *  SZERETET * SZERELEM 

BARÁTSÁG 

„(Liz) - Tehát létezik férfi-nő barátság?

- Ha egy férfi és egy nő látja a másik nemiségét, ha valamilyen formában izgatóak egymás számára, akkor a barátság csak a szeretkezés után következhet be. A barátságban mindent tudsz a másikról, minden kis érzését, gondolatát ismered. Ha megvan köztetek az ellentétes nemek adta szexuális feszültség, amíg fel nem oldjátok, nem tudjátok megélni a másik lényének teljességét. S az általános tévhit ellenére, egy férfi-nő barátságot nemhogy tönkre-, sokkal inkább teljesebbé tehet a szeretkezés.” 

„… férfi-nő cimboraság nagyon ritka, de ha valamilyen módon feloldódott a szexuális feszültség, akkor nagyon tartalmas kapcsolatok születhetnek: egy férfi-nő barátsága sokkal mélyebb lehet érzelmileg, mint egy házasság.

(Liz) - Miért?

- A szabadság és az őszinteség miatt. A házasságot általában megöli a szexualitás kényszerének terhe. Gondolom, gyakran előfordult, hogy épp nem akartál szeretkezni, vagy épp a párod nem akart, de bevállaltátok, mert hát ez a kötelességetek. S nem csak szexuális, az élet minden területén őszintétlen a házasság: akkor is együtt vagy a másikkal, amikor legszívesebben egyedül lennél, akkor is ő alszik melletted, amikor egyedül - vagy épp mással - szeretnél aludni.

A kényszer és a kötelesség miatt általában a házasságokból eltűnik az az öröm, amelyet az őszinteség és a másikkal való találkozás jelent.  Amíg nem éltek együtt, amíg csak kétnaponta látjátok egymást, addig minden találkozás egy várva várt csoda. De ahogy megjelenik a muszáj, eltűnik az öröm és a vágy. (mosolyog) Nem véletlen, hogy a tartós házasság alapja egy olyan munka, amelynek köszönhetően az egyik fél sokat utazik.” 

„Amikor a barátod elmeséli egy sikeres hódítását, őszintén vele tudsz örülni, mert nyitott a szíved felé, és örömöt ad lénye minden kis rezdülése. Ezzel szemben, ha a feleséged vagy a férjed osztja meg veled azt az örömöt, amelyet egy másik emberrel való szeretkezése adott neki, üvöltve pattansz fel. Nem bírod megélni a másik örömét, s mivel a szíved nincs kitárva, a megcsalás és a féltékenység érzése a porba lök. Véget vetsz a kapcsolatnak, mert hát valójában nem őt szereted: míg a barátságban a barátodat és önmagadat, addig a házasságban csak a kapcsolatodat és a beteljesült elvárásaidat szereted.” 

„(Liz) - Ha a szeretet határtalan, hogyan lehetnek olyan emberek, akik képtelenek szeretni?

- Ilyen ember nincs. Mindenki képes szeretni - épp csak vannak, akik nem úgy, mint az átlag. Vannak, akik a te elvárásaid és véleményed szerint nem tudnak szeretni. A szeretet mindenkit átragyog, csak mindenki az egyéniségének megfelelően tükrözi vissza. Úgyhogy a maga módján minden ember képes szeretni. Hogy ez neked elég-e vagy sem, az már az egódon múlik.” 

SZERETET 

„… az emberi szeretet nem más, mint a kedvelés… kedveled, mert örömöt adnak neked.” 

„… miért is szereted te az állatokat?... te nem az állatokat szereted,  csak azt az élményt, amelyet jelentenek neked…  aki valóban a virágot szereti, az nem viszi haza a mezőről, hogy aztán belegyömöszölje egy vázába. Aki valóban az állatokat szereti, velük él, nem pedig otthon "tart" egyet.

Az emberek csak azért tartanak otthon négylábú kedvenceket, mert azt az érzést, amelyet szeretetnek neveznek, nem tudják máshogyan megélni. Tudod, miért szeretik az emberek a háziállatokat? Mert maximálisan önzők lehetnek velük. A kutyát idomíthatod, rángathatod. Akkor simogathatod meg, amikor csak akarod, ráadásul a kutya hálás, sosem hagy cserben, még akkor sem, ha haragodban belerúgsz... Hát ez a tökéletes az ego számára!  Az ego az állatokkal szemben szabadon megélheti magát, mert nekik nincs egójuk, amely tiltakozna az elnyomás ellen.

Az emberek azért "szeretik" az állatokat, mert gátlások nélkül megélhetik önmagukat a társaságukban - ám érdekes, a legtöbb gazdi a többi emberrel már nem találja meg a hangot. Ezt azzal magyarázzák, hogy az ebek hűségesebbek és őszintébbek, mint az emberek, pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy az egójuk a kutyákkal szemben szabadon, gátak nélkül megélheti magát, míg a társaikkal a gátlásaik végett nem képesek az őszinte, szabad megnyilvánulásra.” 

„Aki szeret, az sosem birtokol, csak együtt él.” 

„Úgyhogy az, amit itt a földön szeretetnek neveztek, nem más, mint a kedvelés, amely akkor éri el csúcspontját, amikor az örömforrás tárgyát - a pénzt, a sikert, a hírnevet, az állatot vagy az embert - birtokolni tudod.” 

„… a szeretethez első lépésben te kellesz. Azért nem tudsz semmit sem szeretni, mert nem létezel: amikor valamiből jó érzést nyersz, ellubickolsz benne, ám te nem vagy sehol. Azért nem tudod az állatokat szeretni, mert nem látod sem magadat, sem az állataidat. Ha nem éled meg magadat, akkor ki akar szeretni? Ha nem éled meg az állataidat, akkor kit akarsz szeretni?

A szeretethez kell a szíved, kell, hogy kitárd magad. Amint nem félsz kitárulkozni, amint nem félsz megélni és felvállalni magad, a szeretet előtör belőled. Mert csak belőled fakadhat fel. A szeretet nem az adok-kapok, hanem csak az adok! Amikor a szeretetben élsz, nem gondolsz semmire, egyszerűen csak adsz. Egyszerűen csak elvihetnek tőled mindent.

Úgyhogy először magadat kell tudatosan megélned. Mert hát, ha nem találod magad, akkor nem tudsz mit adni. Nem lesz, aki adjon. Ne akarj senkit vagy semmit szeretni, mert csak görcs és erőlködés lesz belőle. Egyszerűen csak legyél jelen a saját életedben, éld meg önmagad, hagyd, hogy a benned lévő lény, a lényeg a világ és a fény felé fordítsa az arcodat.

S abban a pillanatban nem akarsz birtokolni - mert mindenhol ott leszel -, és nem akarsz megváltoztatni senkit sem - mert úgy szeretsz mindenkit, ahogy van.” 

„De hát mit is tudsz a másik embernek nyújtani?

A saját elképzeléseidet.

De Ed, a másik nem te vagy! Amikor valakinek segítesz, valójában nem teszel mást, mint hogy fojtogatod a "szereteteddel", és olyan irányban próbálod megváltoztatni, amelyet helyesnek tartasz.  A legtöbbször észre sem veszed, hogy ő mit akar, mert a saját prédikálásodtól meg sem hallod a hangját… az ego nem akar segíteni, csak félelmében önnön képére próbálja formálni az embereket.

- S a legtöbbször nem tettekkel, csak szavakkal segítesz…  A "segítő szándék" címkéje alatt belebeszélsz a másik életébe, és osztogatod a tanácsaidat. S noha meglehet, hogy a szándék itt is a szeretet, alapvetően az egésszel csak kárt okozol, mert hát nem tudhatod, hogy a másiknak mire van szüksége. Legtöbbször még azt sem tudod, hogy neked mire van szükséged.” 

„… persze, hogy segíts! Épp csak előbb szeress! Épp csak ne feltétellel adj: ne azért adj enni az éhezőnek, hogy többnek érezhesd magadat, ne azért rendezd a feleséged adósságát, hogy kénytelen legyen meghallgatni a prédikációdat és a szenteskedő dörgedelmeidet.  Csak szeress, csak adj a szeretetből, adj feltétel nélkül. Oszd meg a lényedet, de hagyd, hogy a másik a saját útját járja.

Edward, az élet maga az ismeretlen. Senki sem tudja, hogy a következő pillanat mit fog hozni, meglehet, hogy a legnagyobb gödör mélye rejti az aranyrögöt. Csak az egód hiteti el veled, hogy tudod, mi a helyes; a virágzó cseresznyefa alatt állva senki sem tudja, hogy melyik gyümölcs lesz egészséges, melyik férges. Ha az általad jónak tartott formába kényszeríted bele az embereket, csak megölöd az életet.

Az egód mindig a saját másolataidat akarja létrehozni. Mindig arra törekszel, hogy a másik azokat az értékeket ismerje el, amelyeket te is, azt lássa szépnek, azt szeresse, amit te is. S noha ez természetes folyamat, akkor válik veszélyessé, amikor még meg is ideologizálod, hogy miért kell téged követni, hozzád hasonulni. Ebben az egyházak és a politikai rendszerek járnak az élen, e két erő torzítja el leginkább az egyént.” 

„Mindenki vágyik arra, hogy legalább egyetlen ember előtt ne kelljen hazudoznia, szerepet játszania. Ám csak akkor leszel te ez az ember, ha nem ítéled meg a hozzád közeledőket. Minél tovább vagy képes szemlélni és figyelni, annál közelebb jönnek…” 

SZERELEM 

„S bizony van, amikor a szerelem hatására nem kívánsz meg mást… De nem csak ez a szerelem! Van, amikor ilyen, de van, amikor a szerelem hatására eldobod a korlátaidat, s eggyé válsz mindennel és mindenkivel. Akkor semmilyen gátat vagy emberi erkölcsöt nem tudsz magadra venni, mert egyszerűen benne leszel mindenkinek a szívében, testében és lelkében.” 

„…az életben egyetlen másodperced sem egyforma... Minden pillanat más, mégis pont a szerelmet, a megtestesült korlátlanságot és gyönyört akarod állandóságba fagyasztani.” 

„(Liz) - Értem, és valahol tudom, hogy igazad van, de én csak akkor tudok odaadó lenni, ha a párom csak engem szeret. Nem azt mondom, hogy ne is nézzen rá másra - az ember hűséget fogad, nem vakságot -, de igenis ne bújjon bele egy másik nő ágyába.

- Mindaz, amit mondasz, igaz, épp csak nem a szerelemről szól. Csak az egódról. Csak rólad.  Liz, ha őszinte vagy, megláthatod, hogy a másik hűségének semmi köze a te érzéseidhez. Semmi! A te érzéseid belőled fakadnak! Ha szereted a férfit, akkor szereted, és kész. Ha azonban az érzéseidet bizonyos feltételekhez kötöd - például, hogy viszontszeressen, vagy, hogy ne érintsen meg más nőt -, akkor te már nem a párodat szereted. Csak az elvárásaidat, csak az egód feltételeit.” 

„Nézd meg magad, amikor az érzelmeid miatt szenvedsz. Mi is a küszködésed oka? A másik rád se néz, észre se vesz, vagy ha már észrevett, akkor elhagyott, hazudott, épp mással van... Tehát a szenvedés csak rólad szól. Mert hát azért szenvedsz, hogy veled mit tettek vagy épp mit nem tettek, azért küszködsz, hogy téged hagytak el, téged csaptak be.” 

„… a szerelemben nincsenek feltételek, de az egód a saját túlélése érdekében belecsempészi azokat.  A legklasszikusabb szerelemgyilkos feltételek a hűség, a viszontszeretés, a kölcsönös vágy a gyerekre, a házasságra... (mosolyog) Amikor szerelmes vagy, senki és semmi nem létezik, csak te és a másik. Sőt, még ti sem léteztek, egyszerűen csak lángoltok, repültök, eggyé válva mindennel és mindenkivel. Amikor a feltételeidet, az elvárásaidat kéred számon a másikon, már nincs szerelem. Csak egy kötél, amelyet a másik nyakára akarsz tekerni.” 

„A társadalom mindig rettegett a szerelemtől… mert a szerelmes ember irányíthatatlan… nem gyűlölködik, nem politizál, és nem megy háborúzni: Az az ember, aki boldog otthon, nem öldököl az ideológia, a vallás vagy a becsület nevében. Úgyhogy egy rendszer mindig szerelemellenes, de akárcsak az ego, felfogja, hogy nem taposhatja el ezt az érzést, mert akkor elpusztul az ember.

S akkor nem lesz kin uralkodni.

Ezért a társadalom egy ügyes trükkhöz folyamodott: elismerte és méltatta a szerelmet, de csak olyan keretek között, amelyeken belül már könnyedén irányíthatta… első trükkje az, hogy összemosta a házasságot és a szerelmet. Nem véletlen, hogy az egyház mindig magának követelte a jogot a házasság szentesítésére… hogy az egyház megtartsa hatalmát, elhitette az emberekkel, hogy a házasságon kívüli szerelem bűn. S ezzel a hazugsággal nem csak bűntudatot, testi-lelki és szellemi betegséget okoztak, hanem megtagadták önmagukat és Istenüket is, aki semmi másban nem élhető meg oly könnyedén, mint a szeretetben, a szerelemben.

A társadalom második trükkje az erkölcs megalkotása volt; elhitette az emberekkel, hogy van jó és van rossz szerelem…

A harmadik trükk… a társadalom látványosan elismeri, felemeli és támogatja a szerelmet, de csak akkor, ha nem valósítod meg… A társadalom legolvasottabb költeményei a szenvedélyről és a lángolásról szólnak: a legtöbb író csodálatosan tudja megfogalmazni érzéseit.  A társadalom felemeli, elismeri a költő teljesítményét, ám amint meg is éli szavait, azonnal kiközösíti.” 

„Nem Isten játszik veled, csak az ego játssza istent.” 

„A társadalom sosem a valódit, csak az árnyékot szereti, mert hát ő sem valódi. Csak egy árnyék… próbáld ki: légy maga a szerelem, légy az a nő, aki a szívével és a testével boldogságot ad minden gátlás és félelem nélkül.  Adj, éld meg tisztán és szabadon az érzéseidet, és abban a pillanatban erkölcstelen szajhának fognak nevezni.” 

„S nemcsak a nők, a férfiak is menekülnek a mély érzelmek elől. A férfi-ego retteg attól, hogy megváltozik az élete, mert csak az állandóságban érzi biztonságban magát. Azért szeretsz jósokhoz járni, mert félsz a jövőtől, félsz a döntéseid következményeitől.” 

„A boldogság valóban vonz téged, de csak a képzeletedben, mert csak ott mered megélni. Csak gyűröd magadba a szerelmes regényeket és filmeket, de szinte sosem mered annyira elengedni, kitárni magad, hogy megélhesd a szerelmet… Nem véletlen, hogy a mozi a világ legnépszerűbb szórakozása. Mert a kényelem biztonságában ücsörögve élheted meg az érzelmeket, ráadásul a sötétben senki sem látja könnyeidet…”

„… a nőt a férfiak tüze táplálja. Abban a pillanatban, ahogy elzárod a férfiaktól, elveszed tőle a levegőt.” 

„… a szerelemnek nem kell elmúlnia. Sőt, nyugodtan mondhatom, hogy nem is tud: alakot vagy formát válthat, de nem tűnik el soha. Csak a nemi és birtokvágy tud elmúlni, de a szerelem nem. Mert hát az életből árad. Az élet pedig nem tud elmúlni. Csak megújulni.” 

„Életed folyamán az első formát éled hosszú távon, azt, amikor csak szerelemnek hiszed felfokozott érzelmeidet. Magát a szerelmet, a második formát csak ideig-óráig tapasztalod meg, mert az egód elveszi tőled a lehetőséget. De azért pillanatokra, általában a kapcsolat elején megéled szíved teljességének gyönyörét.” 

„Amikor megéled a szerelmet, nem gondolsz a másik emberre. Nem gondolsz senkire, még magadra sem, egyszerűen csak élsz, csak ragyogsz, csak teremted a sok csodát. A szerelem a tiéd. Senki másé. Belőled fakad, benned van.” 

„… nehéz megélni a pillanatot… mert a Szerelem nagyon gyorsan eltűnik, hamar átadja a helyét a szerelemnek. Ez azért van, mert a közös jövő vagy a vágyaid tervezgetésével újra bezáródsz, újra elveszted a jelent: azzal, hogy az egóddal célt adsz az érzésnek, elveszted a végtelent.” 

„A szerelem iránytalan, határtalan és végtelen. Amikor a létezésedből fakadó boldogság egyszerűen kicsordul belőled, akkor éled a szerelmet. Amikor a szíved kinövi a mellkasodat, kinövi a neveltetésedet, az egész világot, akkor éled a Szerelmet.” 

„A szerelemben nincs adok-kapok, mert csak az adás van. Nem akarsz adni semmit, de egyszerűen nem tudsz mást, csak adni. S ekkor már nem számít, hogy viszonozza-e valaki az érzéseidet. Ekkor a boldogságod már nem kötődik egy másik emberhez: amíg a szerelmed egy másik ember mosolyától, kedvétől függ, addig nem tudsz szerelmes lenni, mert csak meg akarod szerezni általa az érzést.” 

„(Liz) - A testi örömét is? Bárkivel is szeretkezel, szerelmet érzel közben? Sőt, bárkivel képes vagy lefeküdni?

- Vagy éppen senkivel sem. Liz, nem érted? Nem a forma a lényeg! Még mindig a fejedben élsz, és azt hiszed, hogy a szerelemnek van egyfajta megnyilvánulása.  De nincs! A Szerelem maga az élet! Aki megéli a szerelmet, megéli a cölibátusban éppúgy, mint a hárem kellős közepén.”